Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc, Sebestyén István
A függőség napja

Magyarországon minden harmadik diák kipróbált már valamilyen kábítószert. E vészjósló tény azonban az egyetlen, mely-lyel kapcsolatban nézetazonosság van a probléma megoldásáért felelős politikusok és egészségügyi szakemberek között. Egyrészt ugyanis azt állítják, hogy a marihuánafogyasztás a kemény drogok felé vezető első lépés; az ezzel ellentétes vélemény szerint viszont a „lágy” drogok éppen olyan ártalmatlanok, mint a csekély mennyiségű alkohol. A jelenlegi ellenzék három évvel ezelőtt a drogmentes Magyarország megteremtésének programját tűzte zászlajára, miközben egészségügyi szakemberek úgy vélik, ennek elérése lehetetlen, hiszen ez még a nálunk gazdagabb országokban sem sikerült. 


Heroin a hétköznapokban: a kábítószeres számára nem léteznek jogszabályok. Anyagelvűség Fotó: Reuters

A legutóbbi, 1999-es drogtörvény-szigorításról is megoszlanak a vélemények: az akkori jogalkotók szerint, miközben sikerült csökkenteni a fogyasztók számát, nőtt az eljárás alá vont terjesztők és kereskedők aránya. A cáfolat úgy szól, hogy valójában csak pitiáner terjesztőket sikerült elkapni, igazi nagy hal nem akadt horogra, ráadásul a törvény szigora miatt sok rászoruló nem mer orvosi segítséget kérni, és sok meggondolatlan tizenéves élete törhet ketté akár egyszeri drogfogyasztás miatt is. Éppen ezért Bárándy Péter igazságügy-miniszter - a büntető törvénykönyv módosításával - enyhíteni kívánja a szankciókat. Az ellenzék értelmezésében ugyanakkor a koalíció ezzel rászabadítja a dílereket az iskolákra, és közvetve a kábítószerek kipróbálására bátorítja a közép- és felsőoktatási intézmények tanulóit.

Gusztos Péter szabaddemokrata képviselő szerint megbukott Európa legszigorúbb drogtörvénye: az 1999-es módosítás után megnégyszereződött azoknak a fiatalkorúaknak a száma, akik kábítószerrel való visszaélés miatt előzetes letartóztatásba kerültek, ráadásul harminc százalékuk fél évnél több időt töltött rács mögött. A letartóztatott fiatalok hatvan százaléka büntetlen előéletű diák vagy munkahellyel rendelkező személy volt. „A magyar társadalom azt gondolja, hogy a »drogos« kifejezés egy heroinista fiatalt jelent, aki rabol, hogy heroint fogyaszthasson, és fiatalon meg fog halni a szenvedélybetegsége miatt. Ezzel szemben a magyar drogfogyasztók több mint 90 százaléka alkalmi marihuánafogyasztó, aki nem lop, nem rabol, nem követ el erőszakos bűncselekményt, és aki nem fog ebbe belehalni. Ennek a 90 százaléknak a jelentős része életében egyszer vagy kétszer kipróbálja a marihuánát, és aztán elhagyja. Mi arról beszélünk, hogy ezeket az embereket nem szabad tizenhat évesen kilökni az iskolából, és előzetes letartóztatásba helyezni.”


Drogellenőrzés a Sziget bejáratánál. Mit kapok ha elkapnak? Fotó: Somorjai L.

„A kormány igazsá-gügy-minisztere az egész büntető törvénykönyv szankciórendszerét enyhíteni akarja, hogy majd a Medgyessy-kormány bukása után, amikor visszatér eredeti szakmájába, saját védenceinek helyzetét könynyítse meg” - adott hangot véleményének a tervezett módosítás kapcsán éles hangú közleményében az Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF). A Magyar Demokrata Fórum ifjúsági szervezete szerint Bárándy Péter néhány hónap alatt lerombolta az előző évek kábítószer elleni küzdelmének sikereit, ezért 
ávozásra szólítják fel a minisztert. Lévai Zoltán, a szervezet elnöke lapunknak elmondta: elfogadhatatlannak tartják a drogtörvény fellazítását, ugyanis ez nagymértékben kedvez a kábítószer-terjesztőknek, és ezért a miniszternek kell majd vállalnia a felelősséget. A politikus emlékeztetett rá, hogy a törvény szigorításának idején az akkori ellenzék azzal érvelt, hogy a módosítás hatására fiatalok tömegei fognak börtönbe kerülni. „Én nem tudok egy olyan esetről sem, ahol egy fiatal fogyasztónak, aki életében először érintkezett kábítószerrel, bármi bántódása esett volna” - mondta Lévai. Az Országos Rendőr-főkapitányság Kábítószer Osztályának - névtelenséget kérő - munkatársa úgy véli, hogy mivel a kábítószer-probléma összes szereplője arra törekszik, hogy lehetőleg illegalitásban maradjon, nem tudható pontosan, hány drogos van, mint ahogy az sem ismert, milyen mennyiségű kábítószer kerül eladásra, felhasználásra. A rendőrtiszt egyetért a törvény enyhítésével, mert a kábítószeresek eddig sem azzal foglalkoztak, hogy megbüntetik-e őket vagy sem - amit az is igazol, hogy az elmúlt három évben is nőtt a fogyasztók száma. Igaz viszont, hogy azt sem tudjuk megmondani, menynyivel nőtt volna ez a szám, ha 1999-ben nem szigorítják a törvényt. Az új törvényjavaslattal kapcsolatos probléma az, hogy nincs elegendő hely a drogambulanciákon azok számára, akik a börtönbüntetés elkerülése érdekében az elvonókúrát fogják választani. Mátrai Márta, az Országgyűlés Szociális és Családügyi Bizottságának fideszes elnöke teljesen jogosnak érzi azt a félelmet, hogy az enyhítés következtében elönti a kábítószer az oktatási intézményeket. „A módosítás nem engedi büntetni azokat a terjesztőket, akik a huszonegyedik életévüket nem haladják meg, és oktatási, köznevelési, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézetek területére csekély mennyiségű kábítószert együttesen történő fogyasztás alkalmával kínálnak vagy átadnak” - fejtette ki a Heteknek a politikus, hangsúlyozva, hogy a jogalkotó ezzel pont a legveszélyeztetettebb korosztályt sodorja veszélybe. Az enyhítés másik negatívumát Mátrai abban látja, hogy azt sugallja: nyugodtan ki lehet próbálni a kábítószert. „Ezek után felmerül bennem a kérdés, kinek és miért áll érdekében a tervezett módosítás?” Mátrai Márta szerint az 1999-es szigorítás óta eltel időszak még nem volt megfelelő arra, hogy statisztikailag elemezze annak hatásait, de - mint mondja - az akkori kormány célja egyáltalán nem az volt, hogy a fiatalok tömegével kerüljenek börtönbe. A kábítószerrel kapcsolatba került személyek kriminalizálásával, azok előzetes letartóztatásba helyezésével kapcsolatban a politikus úgy véli, mindig az adott esetet megvizsgálva lehet eldönteni, jogos-e az eljárás. 
Szitka Péter, az Országgyűlés kábítószerügyi albizottságának szocialista alelnöke szerint hamis az az ellenzéki állítás, hogy az enyhítés hatására az úgynevezett beetető embereknek is lehetőségük nyílik arra, hogy kibújjanak a felelősségre vonás alól, ha tettenérés esetén azzal védekeznek majd, hogy csak közös kábítószerezésben vettek részt. „Nem lesz rá lehetőségük. Az elterelés intézményét, ami egy leszoktató, a társadalomba visszavezető programon való részvételt jelent, azok a fiatalok választhatják, akik egyszer, alkalomszerűen fogyasztottak kábítószert, vagy adtak át a társuknak. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy maga a büntetőeljárás az első eset után is lezajlik, tehát másodszori tettenérés esetén már nincsen pardon. Másrészről pedig a dílerek vagy kereskedők esetében már nem állja meg a helyét a csekély mennyiség, így rájuk ez a mentesülési lehetőség értelemszerűen nem vonatkozik.” A jogalkotók szerint a dílereket továbbra is szigorúan büntetni fogja a törvény, különösen abban az esetben, ha iskola területén vagy annak közelében folytatják tevékenységüket. 
Nagyon károsnak bizonyult a három évvel ezelőtt bevezetett szigorítás, mert miközben nem csökkent a kábítószer-fogyasztók száma, csökkent például az egészségügyben megjelenő kábítószer-fogyasztók száma - nyilatkozta Dénes Balázs, a TASZ (Társaság a Szabadságjogo-kért) jogásza. „Azt mondja a gyerek a szüleinek, hogy holnap kábítószerrel kapcsolatos anonim felmérés lesz az iskolában, bevalljam-e, hogy kipróbáltam már? Én azt tanácsolnám a gyerekemnek, hogy ne tegye ezt, és biztos vagyok abban, hogy ez a fajta félelem kihat a magyar vizsgálatok eredményeire.” A készülő törvényben az alkalmi fogyasztók számára újra lehetővé válik az elterelés, és ezt a TASZ pozitívan ítéli meg, ugyanakkor nem értenek egyet azzal, hogy az új törvény sem tesz különbséget az egyes kábítószerfajták között. „Amikor azt mondjuk, hogy nem büntetnénk a fogyasztást, nem legalizálásról beszélünk, hiszen legalizálás az, ha árulni is lehetne ezeket a szereket. Az általunk támogatott dekriminalizálás annyit jelent, hogy a személyes célú drogmegszerzőket - akik csak maguknak vásárolnak vagy tartanak kábítószert - nem büntetné a törvény. Az ennek következtében felszabaduló rendőri erőket sokkal hatékonyabban lehetne a kereskedők ellen fordítani.” Mivel a nagyszámú fogyasztónak csak a töredéke kerül rendőrség vagy bíróság elé, a TASZ álláspontja szerint a jelenlegi rendszer sem a jogbiztonságnak, sem az igazságosságnak nem felel meg. 
Gyulai Endre szeged-csanádi katolikus megyéspüspök kérdésünkre elmondta: személyes véleménye megegyezik a püspöki konferencia által kiadott nyilatkozattal. E szerint az emberi élet és egészség Isten ajándéka, ezt az ajándékot becsülni és védeni minden ember közös feladata. Ezért a kábítószer-termelés, -terjesztés és -fogyasztás terén bármilyen megengedő magatartás súlyos veszélyeket hordoz az egyénre és a társadalomra vonatkozóan egyaránt. „A karitatív segítségnyújtás mellett a törvények szigorára is szükség van az eredményesség érdekében” - ami tehát azt jelenti, hogy a katolikus egyház nem ért egyet a törvény enyhítésével.
Ha az állam büntetni akarja a fogyasztókat is, ám büntesse. Csak ne úgy, hogy egy csomó diákgyerek ellen indul eljárás - mondta Funk Sándor addiktológus, a Nyírő Gyula Kórház főorvosa. Funk elképzelhetőnek tartaná a nyilvános közmunkát, a pénzbüntetést vagy az ittas vezetés esetében alkalmazott harmincnapos elzárást. „Elhiszem, hogy a büntetés elrettentő hatású, de mi van, ha mégis bekövetkezik a bűncselekmény? A jelenlegi törvény szerint le kell csukni az elkövetőt. A múlt héten volt nálam egy fiú, aki tizennyolc éves korában egy társaságban azt mondta az öccsének, hogy gyújtson rá ő is a füves cigire. Ezt aztán a rendőrségen is elismerte. Első fokon öt évet kapott, miközben rablásért adnak öt évet.” A főorvos szerint egy ilyen ítélet véglegesen tönkreteszi az illetőt, hiszen mire húsz-huszonöt évesen szabadul, már mindenről lekésett, nem lesz jó szexualitása, nem lesz családapa belőle, bűnözővé válhat, megkeseredik, tönkretett ember lesz a családjával együtt. Funk is a kezelést tartja megoldásnak, de azzal a kikötéssel, hogy ezt csak az első lebukáskor választhassa az érintett. „Másodjára csináljanak vele, amit akarnak.” 
A kábítószer-probléma általános megoldásával kapcsolatban Funk Sándor borúlátó: „Ezt nem lehet megszüntetni, eddig legalábbis még olyan országokban sem sikerült, amelyeknek különb eszközeik és tapasztalataik vannak, mint nekünk.” 


Szigorítás vagy enyhítés

A magyar büntetőjogban az 1978. évi IV. törvény szabályozta először konkrétan a kábítószerrel való visszaélést, ám ekkor a jogalkotó még nem tett egyértelműen különbséget a terjesztő és a fogyasztó között: mindkettőt büntette. Az 1993. évi XVII. törvény azonban a fogyasztást már nem szankcionálta, és bevezette az elterelés intézményét. Ez azt jelentette, hogy a kisebb súlyú cselekmények elkövetői mentesülhettek a büntetés alól, ha vállalták: féléves megelőző vagy gyógyító kezelésnek vetik alá magukat. Az 1999. március 1-jén hatályba lépett módosítás ezt a törvényt jelentősen szigorította. Ennek értelmében kábítószerrel való visszaélés esetén akár életfogytiglani büntetést is kiszabhat a bíróság, illetve maga a fogyasztó is bűncselekményt követ el, amiért maximum két év szabadságvesztés járhat. Az akkori fideszes kormányzat megfogalmazott célja a kábítószerek terjedésének visszaszorítása volt. Az Ifjúsági és Sportminisztérium akkori vezetése 2001-ben felkérte az Országos Kriminológiai Intézetet (ORKI), hogy vizsgálja meg: a szigorítás elérte-e a kívánt célt.
Ritter Ildikó, az elemzés vezetője a Heteknek elmondta: az 1999-es és 2000-es év kábítószerrel való visszaéléseit vizsgálva, illetve ügyészekkel, rendőrökkel készített interjúk alapján arra az eredményre jutottak, hogy nem sikerült visszaszorítani sem a kábítószer-fogyasztást, sem a kábítószer-kereskedelmet. 
„Igaz, hogy több terjesztőt vontak eljárás alá, az eseteket közelebbről megvizsgálva azonban kiderült: többségében „piti” - gyakran fiatalkorú - dílerekről volt szó, akik társuknak adtak át valamilyen szert, vagy megosztották a megszerzett anyagot. A nagybani terjesztőket továbbra sem sikerült elérni” - fejtette ki Ritter Ildikó. Mint azt a szakértő elmondta, 1999 óta az elterelés intézményének lehetősége is szűkült, sőt a jogalkalmazók számos esetben akkor sem alkalmazzák ezt, ha módjuk nyílik rá. 
Bár a módosítást követően a bejelentések aránya jelentősen növekedett (a bejelentők több, mint fele valamelyik oktatási intézmény volt), a rendőrség felderítő munkája mégsem javult. Ennek egyik oka - mondja Ritter Ildikó -, hogy a rendőrségben nem történtek szervezeti átalakítások: a jogalkalmazás feltételeit nem rendelték hozzá a megnövekedett jogalkalmazói igényhez. Másrészt a fogyasztók is rejtettebbé váltak, illetve kevésbé működtek együtt a rendőrséggel, mint korábban.
A szakértő helyesnek tartja az enyhítést, és nem tart attól, hogy ennek hatására a felbátorodott terjesztők ellepnék az iskolákat. „Szerintem az oktatási intézményekbe nem fognak dílerek bemenni, hogy a gyerekek között kábítószert fogyaszszanak, majd azzal védekezzenek, hogy ők csak fogyasztók.”