Vissza a tartalomjegyzékhez


Biblia: a csodatörténelem

Tisztelt Grüll Tibor!
Szeretnék hozzászólni című szép cikkéhez, és egy-két helyen korrigálni a következtetéseit Cornuke és Williams könyvéről és az általuk felvázolt elméletről. Engem ez a könyv teljesen meggyőzött. Értetlenül állok azelőtt, miszerint ellentétben állna a Biblia leírásával. Nem felel meg az Írásoknak, miszerint a vörös-tengeri átkelés csak néhány nappal a kivonulás után történt, mivel kerülő úton vezette őket az Úr a Vörös-tenger pusztájának az útján (2Móz 13,18). Az átkelés után három nappal eljutottak Márába (2Móz 15,22-23), majd Elimbe. Elimből a Szin pusztájába értek a második hónap tizenötödik napján, azaz negyvenöt nappal a kijövetelük után (2Móz 16:1). Ebből, ha levonunk tíz napot, marad harmincöt nap. Napi tíz kilométerrel számolva meg lehet tenni 350 kilométert, tehát eljuthattak a Sharm es-Shejk-i szorosig, és onnan később a Jebel al-Lawzig, ahogy a könyv írja. 

Érthetetlen az is, hogy miért említ ötven napot az exodus után a törvényadásig, ez csak egy tradíció. A valóság, hogy erre a harmadik hónapban került sor (legalább hatvan nap, 2Móz 19,1). Visszatérve a könyvre, igen meggyőző az az alaposság, ahogyan végigjárják a helyszínt és megtalálják a településeket (például Elimnél a tizenkét forrást és a hetven pálmafát). A legnyomósabb érv azonban „felülről” érkezett. A műholdképre gondolok, amelyeken látszik az egész vonulási útvonal a puszta szélén (körülbelül egymillió ember + az állatok tartós nyomot hagytak) és a tenger alatti padozat imponáló bizonyíték az átkelésre!

Tisztelettel:
Dr. Balázs János
***

Kedves Balázs János! 

Köszönöm megtisztelő levelét és észrevételeit, melyekkel - be kell vallanom - továbbra sem tette számomra elfogadhatóbbá Cornuke és Williams elméletét az „igazi Szinájról”. Engedje meg, hogy indokaimat részletesen is kifejtsem. Való igaz, hogy a zsidók a kivonuláskor a Szináj pusztáján keresztül vezető úton indultak el, de csak a puszta széléig jutottak: Ethámban vertek tábort (2Móz 13,20). Ezt követően visszafordultak (magától értetődően Egyiptom felé) és „Pi-Hahirót előtt, Migdol és a tenger között, a Baál-Cafón (hegy) előtt” táboroztak le (2Móz 14,2). A tengeren való átkelés ezen a helyen történt. Márába, Elimbe és az összes többi helyre már az átkelést követően jutottak el - ahogy azt Ön is írja -, nem értem tehát, hogy miért kellett volna még egyszer átkelniük a Szináj-félsziget délkeleti csücskén?
Úgy vélem, a kivonulás és a törvényadás között eltelt ötven napról szóló rabbinikus hagyománynak is lehet bibliai alapja. A 2Móz 19,1 ugyanis valóban azt mondja, hogy a „harmadik hónapban” érkezett Izrael a Hórebhez, ez azonban nem jelent - mint azt Ön írja - minimum hatvan napot. A kivonulás Abib (később Niszán) hónap tizennegyedikén történt (2Móz 12,6 és 14; 13,4), ez lett az évkezdet is; Élimbe érkeztek a második (Ziv/Ijjár) hónap tizenötödikén (2Móz 16,1); a Hóreb alá pedig a harmadik hónapban (Sziván) jutottak el. Az első hónapból tehát tizenhat napig, a másodikban harminc napig vándoroltak, vagyis minimum negyvenhat napig voltak úton. Arra ugyan nincs bizonyíték, hogy a törvényadás pontosan 7x7 héttel a kivonulás után (ezek szerint Sziván harmadikán) történt volna, de a bibliai tudósításba ez is belefér! A többi úgynevezett bizonyítékkal kapcsolatban - bevallom - megállt a tudományom, mert sem a geológiához, sem a műholdas képek elemzéséhez nem értek. 

Tisztelettel: 
Dr. Grüll Tibor, főiskolai tanár