Vissza a tartalomjegyzékhez

Rákóczi István
Beúszott a tintahal

Az 57 éves Luís Inácio da Silva személyében új elnöke van a dél-amerikai kontinens legnagyobb országának, Brazíliának. Az elnökválasztások első fordulója után a távozó Fernando Henrique Cardoso elnök gazdasági minisztere, Serra maradt már csak talpon az addig örök vesztes, most azonban kis híján elsőre abszolút többséget szerzett baloldali kihívójával szemben, aki a második fordulóra megszerezte a közel harmincmillió evangéliumi keresztény szavazó támogatását is. 


„Lula” da Silva: cipőpucolóból elnök Fotó: Reuters

Hiába járta az a jobboldalról terjesztett rémhír, hogy „Lula” da Silva megválasztása esetén a tőke kifarol az országból, a Nemzetközi Valutaalap pedig magára hagyja az argentin pénzügyi válságtól megrokkant s az áthidaló kamattörlesztő hitelek mentőövébe kapaszkodó brazil gazdaságot, egyre inkább a változások ígéretének lázában égett az ország. 
A győztes, akinek „Lula” (tintahal) beceneve nem tiszteletlenség, hanem egy már húsz éve viselt politikai „márkanév”, Brazília legszegényebb észak-keleti régiójából indult: volt tápiókaárus és cipőpucoló, mígnem a vasmunkás ifjú harminc éve a Vasas Szakszervezet titkára lett. Az akkor még katonai junta által vezetett ország 1985-ös demokratikus átmenete sodorta a tartományi és az országos politikába az „örök kihívót”, aki most mégis a politika csúcsára ért. Ez leginkább talán annak köszönhető, hogy „Lula” stílusát és megjelenését alaposan áthangszerelve nyakkendős szakértő népfiként lépett fel. A sikeres PR mellett sokan mégis azzal magyarázzák „Lula” sikerét, hogy a neoliberális gazdaságpolitika Brazíliában zsákutcába került, s még a hatvanas években tapasztalt „csoda” a gazdaságot rendre elkerüli. A Nemzetközi Valutaalap nevében gratuláló Horst Köhler levelében azt emelte ki, hogy „nagy várakozással tekintünk a közös munka elé, hogy Brazília a növekedés pályáján maradhasson”. Szinte szó szerint így nyilatkozott Bush elnök is. A tolmácsaik útján telefonon értekező elnökök rövid tizenöt perc alatt kölcsönösen találtak módot arra, hogy megnyugtassák egymást arról, hogy kapcsolataik töretlenül kiválóak. 
A mexikói elnök, Vicente Fox már azt is kiemelte, hogy Brazília népe tudatosan döntött úgy, ahogy döntött, és „szabad és önálló döntését” nemcsak elfogadják, de támogatják is. Lech Walesa és Tony Blair, bár más politikai oldalon állnak, mindketten „barátjukként” üdvözölték a győztest, aki első beszédében megköszönte az összes szavazó politikai érettségét, amivel „hozzásegítették Brazíliát egy még konszolidáltabb demokráciához”. 
„Lulának” elődjéhez is volt jó szava: megköszönte a „politikai átmenet legésszerűbb és -demokratikusabb módját”, amivel Brazília valaha találkozott. A második fordulóban 57 százalékot begyűjtő „Lula” azonban hálás lehet egy olyan választói körnek is, amely latin-amerikai körökben egyre fontosabb. Az első választási forduló harmadik helyezettje, a Brazíliában közel harmincmilliós szavazói tömböt képviselő karizmatikus pünkösdi választókat megszólító Antony Garotinho 19 százalékot szerzett. Garotinho szavazóit arra szólította fel, hogy „Lulát” támogassák. Az első baloldali elnök sikerével Brazíliában új fejezet kezdődik, és a szociális kérdésekre fogékonyabb kormányzat a várakozások szerint képes lesz viszszarántani a globális világban különösen fontos láncszemnek tartott brazil gazdaságot a szakadék széléről.