Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Ki lesz a császár ?

Az EU újabban koronázásról álmodik: az Egyesült Európának vezetőre van szüksége. A jelöltek pedig már készen is állnak. Tony Blair nem vonakodna, de José María Aznar sem kéretné sokáig magát. Ha politikai karrierjük nemzeti keretek között véget érne, mindketten alkalmasnak találnák magukat magasztosabb célokra is - írta október 12-ei hétvégi számában a berlini liberális napilap, a Die Welt. 


Az Európai Unió elnöki címére pályázók: Tony Blair, José María Aznar és Jacques Chirac Fotó: Reuters

A címoldalon feltűnő címmel (Ki lesz Európa császára?) közölt cikk szerzője, Andreas Middel szerint mind Blair, mind Aznar nagyon is el tudnák magukat az EU elnökeként, azaz Európa királyaként és császáraként képzelni. Hetek óta házalnak ezzel az ötlettel, ám a francia államelnök, Jacques Chiractól eltekintve a többi „választófejedelem” lelkesedése ugyancsak visszafogott. 
Blair, Aznar és Chirac azonban újabban úgy tűnik, újabb szövetségesre lelt. Gerhard Schröder kancellár ugyanis nem áll elutasítóan a javaslathoz. Ez Londonban, Madridban vagy Párizsban akár egyetértésnek is tűnhet, ha ez a német vezető részéről nem lenne azzal a feltétellel összekötve, hogy egyidejűleg az Európai Bizottság szerepét is meg kellene erősíteni.
A kettőt azonban nem könnyű összhangba hozni - véli a Die Welt. Egyik oldalon állna az elnök, aki az EU kormányait képviseli, a másikon a Bizottság egy megerősített elnöke, aki az EU érdekeit mint egészet tartja szem előtt. Elmar Brok, az Európai Parlament CDU-s képviselője hasonlatában az EU-nak a „Metternich-i vagy a Monet-i modell” közül kell választania. 
Vagyis egy olyan Európa között, ahol az állami vezetők zárt ajtók mögött egyezkednek, majd ennek eredményét közlik alattvalóikkal, vagy az EU-nak a közösségi modell mentén történő továbbfejlesztése között, ahol a nemzeti kormányoknak, a bizottságnak és a parlamentnek megvannak a maga meghatározott szerepei és hatáskörei. 
A Monet-féle modellt elsősorban az EU kisebb államai részesítenék előnyben. Eszerint a Bizottság megerősített elnöke jelentené leginkább a garanciát arra, hogy az EU kis és nagy országai közötti érdekkiegyenlítés megvalósul. Nyugdíjas kormányfőknek szóló új hivatal iránt azonban nem érdeklődnek. Azzal az érvvel, hogy Európának arcra van szüksége, Jean-Claude Juncker, Luxemburg miniszterelnöke például egyáltalán nem ért egyet. „Egy arc egyszer csak a száját is kinyitja, és valamit mondania is kell” - mondja Juncker. De ki mondja meg, hogy Európa feje mit mondhat? Juncker számára egy biztos: „Nincs szükségünk olyanra, aki csak koszorúzni tud.”