Vissza a tartalomjegyzékhez


Az Ezüst Nyíl legendája

1934-ben „Animals Graffitik” lepték el London úttest-jeit, a megnövekedett gyalogosforgalom miatt - a világon elsőként - zebrákat festettek fel az úttestekre. Ez idő tájt a Grand Prix-versenyek rendezőinek egyre több fejfájást okozott a versenykocsik növekvő teljesítménye, melyek már jóval átlépték a biztonságosan kezelhető mértéket. Ezért új szabályt hoztak, amely többek között kimondta, hogy a járművek maximális súlya csak 750 kg lehet. Hans Nibel és csapata alig tíz hónap alatt megépítette a 314 lóerős „W25-öst”. 

Számtalan könnyűfémötvözetet használtak, hogy a kocsi súlyát az előírt határ alá szoríthassák. A nürburgringi verseny előtti mérlegeléskor azonban kiderült, hogy a Mercedes pontosan egy kilogrammal súlyosabb a kelleténél. „Hogyan fordulhatott ez elő? - kérdezte Manfred von Brauchitsch, a cég versenyzője. - Valamit ki kell találnunk, különben lekopik rólunk a lakk” (vagyis a jó hír). Brauchitsch megjegyzésére Alfred Neubauer csapatfőnök a kocsiról azonnal levakartatta az összes festéket, egészen a puszta fémig: így született meg a híres „Ezüst Nyíl”. Ezzel kezdetét vette a német autósport egyik legbámulatosabb korszaka. 1935-ben a tíz legnagyobb nemzetközi versenyből kilencet W25-össel nyertek meg, amelynek csúcssebessége elérte a 290 km/h sebességet. Erejére jellemző, hogy kerekeit még 240 km/óránál, a legmagasabb sebességi fokozatban is ki lehetett pörgetni.