Vissza a tartalomjegyzékhez


Marketingterror

Ha csöng a mobil, s egy lelkes női hang üdvözöl: „Gratulálunk! Ön megnyerte egyhetes, kétszemélyes jutalomüdülésünket!”, akkor nem árt óvatosnak lenni. Különösen, ha arról is biztosítanak bennünket: mi választhatjuk ki, hogy az Őrségben, Madeirán vagy a Kanári-szigeteken kívánunk-e inkább pihenni. A beutaló bármikor átvehető, csak előtte meg kell hallgatnunk egy másfél órás jutalomelőadást az örökölhető üdülési jog páratlan lehetőségéről. Ha az embernek rengeteg ideje és jó tűrőképessége van, csak akkor vágjon bele egy ilyen rábeszélőshowba - annak ellenére persze, hogy az újságok bővölködnek az üdülési joguktól szabadulni vágyók hirdetéseivel. 


Az álomnyaralás igézete

A megadott esti időpontban és helyen aztán szertartásos udvariassággal bekísérnek egy alkalmilag bérelt irodahelyiségbe, ahol háttérzene szól, külön asztalkáknál külön családocskák ülnek, s egy-egy kísérő személy köti le a figyelmüket. Ezt jó látni: nem csak mi vagyunk balekok, bár ki tudja, mennyire valódi a többi érdeklődő. Aztán végighallgathatunk egy hadaró előadót, meg jó néhány „gazdasági igazgatónőt”, akik arrogánsan kioktatnak a világot behálózó apartmanos klubrendszerről, melynek mi is tagjai lehetünk kerek kilencvenkilenc évre. Filmvetítés is van, hazai prominensek agitálnak a kamera előtt, egy-egy kezükbe nyomott tagkártyával integetnek, és invitálnak minket is a nagy, nemzetközi üdülőhálózatba. Illeték- és adómentesen, szinte ingyen van az egész, az egyszer megfizetett jogért minden év ugyanazon időpontjában ugyanott miénk az apartman. Anynyit kihámozunk a darálásból, hogy ezenfelül évi minimum 120 ezer forint üdülő-karbantartási díjat azért minden tagnak fizetnie kell, s ha más időpontban vagy más helyre, netán külföldre akar menni, akkor potom 80 ezres nemzetközi tagsági, illetve meghatározott - hasonló nagyságrendű - cseredíjak ellenében azt is bármikor megteheti. Korlátlan a variálhatóság - újabb és újabb pénzráfordítások esetén. Sehogy sem áll össze a kép, prospektus, írott tájékoztató anyag nincs, jegyzetelni nem lehet, fejben számolni képtelenség, miközben épületes összegek röpködnek a levegőben. 
Mikor vége az előadásnak, váratlanul közlik az összeverbuvált érdeklődőkkel: itt és most lehet szerződést kötni, máskor erre nincs lehetőség. Majd újra személyre szabottan zajlik a rábeszélés, miközben a nyájasan udvarias tónus egészen kemény, agresszív hangnembe csap át. Csak adalékul: egy népszerűbb honi fürdőhelyen egy négyszemélyes apartman kéthetes szállásjoga közel ötmilliós beugrót jelent a hazai rendszerbe. Egészen komolyan gondolják, hogy itt, helyben kellene ekkora tétel sorsáról dönteni, papírokat aláírni, komoly előlegeket az asztalra tenni, másnap pedig milliókkal visszajönni - mindezt pusztán a hallottak alapján. Miközben azt se tudjuk, holnap is ott van-e még az iroda. Soha vissza nem térő alkalom - a mi részünkről egész bizonyosan. Ekkora összegnek csak a banki kamataiból évente fejedelmien nyaralhatnánk.
Hiába tehát a sokórányi marketinges terror, a többség láthatóan vonakodik helyben dönteni, s ami a fő: fizetni. Inkább fogja az egyhetes szállásbeutalót a Kanári-szigetekre. Enynyi minimum jár egy ilyen estéért. Az más kérdés, hogy annak ellenére kapunk Kanárit, hogy Őrséget kértünk - a hölgy leplezetlen kárörömmel tudatja, az Őrség elfogyott. (Volt egyáltalán?) 
Nos, akinek van kedve októberben egy egyhetes újabb kiképzésre, immár a Kanári-szigeteken - kis szerencsével karácsony estére is eshet a dátum -, fizetve az útiköltséget, valamint a teljes ellátást a totál ismeretlenben, plusz nyolcezer forint ügyintézési díjat a fenti cégnek - az ne habozzon eleget tenni a telefonos invitálásnak. (Elek Tünde)


Kormányrendelet a kifosztás ellen

A timeshare, azaz időben megosztott üdülőhasználati jog világszerte elterjedt módszere a csereüdülésnek - jóllehet, ugyancsak világszerte ismeretes az értékesítés etikátlansága, sőt gyakran jogszabály-ellenessége. Hazánkban a rendszerváltást követően jelentek meg nagy számban olyan ügynökségek, amelyek hazai, illetve külföldi üdülőingatlanok tartós bérbeadásával foglalkoznak. Az olcsóság hamis látszatát keltve, rendkívül erőszakos módszerekkel, a lehető legkevesebb gondolkodási időt hagyva arra akarják rávenni az embereket, hogy évtizedekre szóló, komoly járulékos költségekkel terhelt üdülőbérlésre adják a fejüket. Dacára annak, hogy EU-mintára 1999 óta hazánkban is kormányrendelet igyekszik megvédeni a fogyasztókat a timeshare-piaci viszszaélésektől, mindmáig komoly panaszok merülnek fel ezen a téren. A hazai piac, úgy tűnik, még „megdolgozatlan”. 
Törvényileg elő van írva a vásárlók egyértelmű, pontos tájékoztatása. A tudnivalókat általában a többtételes szerződésekben leírják az ügynökségek, csak éppen nem hagynak időt azok tüzetes áttanulmányozására. Ezen túlmenően a rendelet a szerződéskötést követően 15 napot biztosít arra, hogy az ügyfél indoklás nélkül elállhasson az üzlettől, ennek lejárta előtt az értékesítő semmilyen jogcímen nem fogadhat el pénzt a fogyasztótól. A jogszabály kötelezi az értékesítőket, hogy ezekről a körülményekről is tájékoztassák ügyfeleiket. A fogyasztóvédők megállapították, hogy az értékesítők gyakran különféle címen - előleg, foglaló, adminisztrációs költség stb. -, tehát jogellenesen akár több millió forintot is azonnal elkérnek a vevőktől. Ugyanakkor a szerződéstől való visszalépés, a már kifizetett pénz visszaszerzése - egyáltalán: a jogsértés orvoslása - egyes tapasztalatok szerint korántsem zajlik zökkenőmentesen.