Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András
Túl az arcátlanság határán

Ha lassan is, de kezd kirajzolódni az Orbán-kabinet eddig rejtett képe. A hatalomváltás óta napvilágot látott tények alapján már most elmondhatjuk: a polgári kormány igazán nagyvonalúan bánt a pénzünkkel. 


Elszállt milliók a Millenáris Parkban. Pénznyelő központ Fotó: MTI

Kifejezetten jó üzletnek bizonyult a Millenáris Kht. létrehozása, legalábbis az Orbán-kormányhoz közel állók számára: miközben ugyanis az adófizetők oldalán hatalmas veszteséget, a működtetést végző néhány kis cég oldalán az álmokat meghazudtoló nyereséget sikerült elkönyvelni. A kht. „zseniálisan” mozdult rá egy hangosító berendezés bérlésére: két év alatt mintegy 200 millió forintot fizettek ki egy olyan hangosító berendezésért, amit 35-50 millió forintért meg is vásárolhattak volna. A „sikeres” bérléstől a kht. mintha vérszemet kapott volna: a Millenáris park nézőtéri karfáihoz és a balettszőnyegekhez ugyancsak bérléssel sikerült hozzájutni. A kht. vezetői nem mertek mindenben „nagyok” lenni: alig 200 ezer forintért bérbe adták az intézmény értékes filmstúdióját egy magáncégnek. E cég vezetői viszont mertek nagyok lenni, és 14-15 millió forintért adták tovább a bérlési lehetőséget egy állami cégnek. 
Különösen „sikeres” volt az úgynevezett óraüzlet. A kht. jóvoltából 650 millió forintba kerültek ugyanis azok a silány órák, amelyeket a kiállítás látogatói kaptak. Az eredeti tervek szerint az órákba egy chipet szereltek volna, ezzel lehetett volna a kiállítást újra meglátogatni. A beléptető rendszer azonban nem készült el, megmaradtak viszont az órák. Ingyen a látogatóknak, 650 millióért az adófizetőknek. 
A laza pénzkezelés a fiatalos vezetés sajátossága volt. Erre utalnak az ISM-ben végzett vizsgálatok részeredményei: Deutsch Tamás például tavaly augusztusban úgy írta alá azt a szerződést, amelyben a tárca 400 millió forint kifizetését vállalta a hódmezővásárhelyi uszoda felépítésére, hogy erre nem volt fedezet a költségvetésben. A tárca a stadionok beléptetőrendszereinek kiépítésekor is túlköltekezett: a tervezett 3,2 milliárd forint helyett végül 5,1 milliárd forintot fizettek ki. A stadionrekonstrukciós program e hiány miatt megakadt, kivéve az 560 fős Felsőmocsoládon. A minisztérium 100 millió forintot adott a falunak stadionépítésre. A stadionépítési pályázat kiírásakor a falu vezetése gyorsan érzékelte, hogy mi kell a hazának: egy szombati ülésen megegyeztek, hogy létrehozzák a stadionpályázathoz szükséges gazdasági társaságot, hétfőn bejegyeztették, majd ugyanaznap benyújtották a pályázatot, két hét múlva pedig megnyerték a 100 millió forintos támogatást. 
A tárca saját vezetőjével is nagyvonalú volt: Deutsch Tamásnak havi 480 ezer forintért béreltek 250 négyzetméteres lakást a Rózsadombon. A fiatal vezetés dzsentri módon költekezett kormányzásának utolsó napjaiban is: pénz nem számít alapon a tárca még 2002. május 14-én is kötött - közbeszerzési eljárás nélkül - 8,5 millió forintos szerződést egy ügyvédi irodával olyan munkára, amelyet a tárca szakmailag felkészült munkatársai is el tudtak volna végezni.
A fiatal kormányzat más területeken is nagyvonalú volt: diplomata- útlevelet adott a kormányfőhöz közel álló személyeknek, a volt miniszterelnök titkárnőjének és személyi erőnléti edzőjének, Jakab Jánosnak is. Az edző, akit a közvélemény akkor ismerhetett meg, amikor közpénzen elkísérte Orbán Viktort a 2000-es sydneyi olimpiára, a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadójaként havi 300 ezer forint fizetésben és korlátlan benzinhasználatban részesült. 
Az apparátus egyes esetekben viszont sokkal spórolósabb volt. Így történt meg, hogy a 2000. augusztus 20-ai tűzijáték során az ünneplő tömeg azért láthatott hamburgereket az égen, mert a Wermer-cégeknek egy amerikai gyorsétterem-hálózat visszamaradt tűzijátékkészletét sikerült megszereznie. Az adófizetőknek több száz millió forintjába került a mulatság, míg az akkor miniszterelnöki tanácsadóként működő Wermer András anyósa által vezetett cég 130 milliót kasszírozott.
Egyelőre ennyi.