Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Kornélia
Kacsalábon bomló palota

A „Berlin történelmi központja” egyesület közelmúltbeli ülésén, úgy tűnik, lezárult a majd tíz éve tartó vita a Köztársaság Palotája sorsáról, amelyet a második világháború után felrobbantott Hohenzollern-kastély helyébe építettek.


A kommunista Berlin egykori büszkesége, a Köztársaság Palotája. A múlt levegője 

Berlin központjában, a Spree partján, a híres Unter den Lindenen egykor a Hohenzollernek hatalmas, díszes barokk kastélya állott. Az épületet a második világháborúban bombatalálat érte, a megsérült részek renoválására azonban nem került sor, 1950 szeptemberében Walter Ulbricht utasítására ugyanis felrobbantották az épületmaradványt: „Fővárosunk központját, a Lustgarten és a kastély romjai közötti részt nagy demonstrációs térré kell átalakítani, ahol kifejezésre juthat népünk harci és építő akarata.” A kastély helyébe a hetvenes évek elején a Köztársaság Palotáját építették föl. 
Az akkoriban különleges, modern megoldásnak számító bronzszínű üveggel borított épületet, amely nem csak külsejében tűnt vonzónak, hamar megkedvelték a kelet-berliniek. Az esti órákban igazi látványosságnak számított a fényárban úszó „palota”, melyet a belső helyiségekben világító rengeteg csillár miatt a köznyelv Honecker lámpaboltjaként emlegetett. (Rossz nyelvek Palazzo di Prozzónak, vagy szászosan Ballast der Republiknak nevezték.) Naponta mintegy tizennégyezer látogatót vonzottak az épületben működő, jó konyhát vezető éttermek, bárok, kávézók, a tekepályák, kiállítótermek, a színház és az üzemképes telefonfülkék. Mindemellett egy ötezer férőhelyes nagyterem és a népi kamara (az NDK parlamentje) ülésterme kapott itt helyet. 1990. március 18-án pedig itt számolták össze az első szabad választás eredményeit, és itt jelentették be ugyanazon év augusztus 23-án, hogy az NDK egyesül a szövetségi Németországgal. 
Egy hónappal később azbesztveszélyre hivatkozva bezárták az épületet. A nyugatiak gyors környezetvédelmi intézkedésében sok kelet-berlini - akik a mai napig nosztalgiával emlékeznek az intézményre - a Nyugat-Kelet- konfliktus első megnyilvánulásainak egyikét látta. Az épületből azóta kivonták a veszélyes anyagot, újrahasznosítására azonban nem került sor - elhagyatottan, lehangoló látványt nyújtva áll a dinamikusan újjáépülő város szívében.
Bár a Köztársaság Palotája - a kettős államiság után - kétségkívül az egység szimbólumává lett, ennek jelentőségét csak igen kevesen értékelték olyan mértékben, hogy az épület újramegnyitása mellett álltak volna ki. A lakosság véleménye két alternatíva között oszlott meg: fölépüljön-e újból az egykori Hohenzollern-kastély minden részletében hű másolata, vagy valamilyen más, eredeti tervre írjanak ki pályázatot? 
A „Berlin történelmi központja” egyesület végül döntést hozott: a Hohenzollern-kastély pártolói erősebb csapatot alkottak. Mellettük áll többek között Gerhard Schröder kancellár és Wolfgang Thierse, a Bundestag elnöke is. Hannes Swoboda bécsi építész, az egyesület elnöke mindamellett értelmetlennek tartaná, ha az egykori kastély valóban egy az egyben felépülne. A posztkommunisták és a zöldek azt javasolják, hogy a népi kamara üléstermét - mint történelmi emléket - építsék bele a kastélyba. Annak idején egyébként a kastély robbantás után megmaradt homlokzati erkélyét is belefoglalták a Köztársaság Palotájába, hiszen 1918-ban, a forradalom napjaiban állítólag onnan kiáltotta ki a „szocialista köztársaságot” Karl Liebknecht - igaz, ezt a gesztust az akkori német kormány semmisnek nyilvánította. 
Az új épületben a tervek szerint a városi múzeum Európán kívüli kulturális gyűjteménye, a Humboldt egyetem tudománytörténeti gyűjteménye és a városi és tartományi könyvtár kapna helyet, továbbá konferenciákra, bálokra, kiállításokra és koncertekre alkalmas helyiségeket alakítanának ki. Nemrégiben bőséges képanyaggal ellátott, ingyenes kiadvány is jelent meg a hajdani kastélyról, amely ugyanakkor az újonnan épülőnek a terveit is tartalmazza. Mostanra mindössze egyetlen nyitott kérdés maradt: miből fogja finanszírozni az egyébként nyakig eladósodott város a körülbelül 700 millió eurós beruházást?


Magyar vándor

„Németország régi-új fővárosában sok ezer magyar él: pontos adatot több okból is nehéz közölni. Egyrészt rengeteg, évtizedek óta Berlinben letelepedett magyarnak már német állampolgársága (is) van. Másrészt a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági stb. magyar anyanyelvű külföldieket annak az országnak az állampolgáraként regisztrálták, amelynek útlevelével beutaztak. A hivatalos statisztikák körülbelül kétezer-hatszáz magyarról szólnak, de óvatos becslések szerint a hosszabb-rövidebb időre Berlinben munkát vállalókkal együtt a hat-hétezret is elérheti a magyar anyanyelvűek száma a legnagyobb német városban.” (Részlet Mogyorósi Géza Berlin magyar szemmel című könyvéből, amely a Xantusz Kiadónál jelent meg 2000-ben.)