Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Kém-lelés

A kormánypárti képviselők időhúzása jellemezte a Medgyessy Péter titkosszolgálati múltját vizsgáló parlamenti bizottság első szabályos ülését. Miután a jelenlévők - négy kormánypárti és négy ellenzéki delegált - meggyőződtek az elnök (az MDF-es Balogh László) nemzetbiztonsági vizsgálatának kedvező eredményéről, a szocialista képviselők a bizottság ügyrendjéhez nyújtottak be módosító javaslatokat. Véleményük szerint a bizottság csak a Belügyminisztériumtól, a Történeti Hivataltól és a Nemzetbiztonsági Hivataltól kérhet a miniszterelnökkel kapcsolatos dokumentumokat. Ezen a ponton hosszú vita kezdődött az ellenzékiekkel, mivel utóbbiak úgy vélik, a bizottságot létrehozó országgyűlési határozat nem korlátozza a dokumentumok beszerzési helyének körét. 

Simicskó István (Fidesz) szerint bármely „állami és más szervtől” kérhetnének iratokat - a lényeg az, hogy azok hitelesek legyenek -, hiszen a működésüket szabályozó határozat szerint elsődleges feladatuk annak kiderítése, hogy „léteznek-e a nyilvánosságra került dokumentum(ok) mellett további olyan dokumentumok, melyek a miniszterelnök titkosszolgálati múltjára és tevékenységére vonatkoznak; amennyiben léteznek, akkor azoknak mi a tartalma”. Az a tény, hogy a következő bekezdés felsorolja a Belügyminisztériumot, a Történeti Hivatalt és a Nemzetbiztonsági Hivatalt, nem jelenti azt, hogy máshonnan nem kérhetnek adatokat - állították joggal az ellenzékiek, mivel azonban a kormánypártiak ezt nem akarták megérteni, mintegy másfél óra telt el a kérdés körüli vitával. További vita tárgyát képezte, hogy van-e joga a bizottságnak „vallomástételre” felszólítani bárkit is, és eltértek az álláspontok esetleges „helyszíni szemle” tartásától a munka során. 
Simicskó végül emlékeztetett arra, hogy a D-209-es ügy kirobbanását követően Medgyessy - legalábbis a kormánypártok szerint - megnyugtatóan tisztázta magát az MSZP- és az SZDSZ-frakció előtt, ebből fakadóan a kormánypárti delegáltaknak sem lehet félnivalójuk a bizottság alapos munkája miatt. 
A kormánypártiak viszont azt rótták fel Balogh Lászlónak, hogy már az első hivatalos ülést megelőzően több levelet küldött ki - többek között Medgyessy Péternek is - a bizottság nevében. Balogh azzal válaszolt, hogy csak a munkát akarta gyorsítani az előttük álló „néhány nehéz hétben”. A bizottság a fenti nézetkülönbségek miatt - lapzártánkig - nem tudta megszavazni saját ügyrendjét.
A rendszerváltás utáni kormánytagok esetleges pártállami titkosszolgálati múltját vizsgáló bizottságban - szemben a Medgyessy-bizottsággal - az ellenzékiek próbálták akadályozni a munkát, legalábbis a szocialista Tóth Károly szerint. A fideszes Répássy Róbert ugyanis azt javasolta, forduljanak ombudsmanhoz az eredmények közzététele előtt, nehogy személyes, illetve nem közérdekű adatok kerüljenek nyilvánosságra. Tóth ezzel szemben úgy vélte, a bizottság eleve közérdekű adatokat fog kapni, így nem is lesz képes másfajta adatok közzétételére. 
Mécs Imre (SZDSZ), a bizottság elnöke osztja Tóth álláspontját: „Észrevehető, hogy az ellenzék megkísérli a munka lassítását - mondta a Heteknek -, ezért a legutóbbi ülésünkön abban maradtunk, hogy a határozatban előírt adatgyűjtés teljes gőzzel induljon meg, és ezzel párhuzamosan szakértők és arra hivatott szervek megkérdezésével vizsgáljuk meg a felmerült aggályokat.”
Becslések szerint a bizottság körülbelül százötven fő múltját vizsgálja majd, ugyanis politikai államtitkári szintig ennyien vállaltak kormányzati szerepet 1990-től napjainkig. A pontos listát a Miniszterelnöki Hivatal állítja össze, és - ígéretük szerint - a hét közepén juttatja el a bizottsághoz. Ezt követően a bizottság levélben értesít minden felsorolt személyt arról, hogy vizsgálat indult vele kapcsolatban, majd írásban kérik a Történeti Hivatalt, a Belügyminisztériumot és a titkosszolgálatokat felügyelő kancelláriaminisztert az illetőkkel kapcsolatos minden irat átadására. A kutatás során az érintettek valamennyi titkosszolgálati, állambiztonsági kapcsolatát vizsgálják a pártállami időkből: voltak-e hivatásos tisztek, aláírták-e az együttműködést, adtak-e jelentést, illetve jutottak-e bármilyen előnyhöz tevékenységükért cserébe. A tervek szerint az eredményeket nyilvánosságra hoznák, ellentétben tehát a korábbi III/III-as átvilágítással, az érintettek közéleti szerepükről történő lemondásuk árán sem mentesülnének múltjuk „közkinccsé” tételétől. Ezen felül azonban semmilyen jogkövetkezményt nem von maga után az átvilágítás.
Arra a kérdésre, mi a garancia az egyenlő bánásmódra - vagyis arra, hogy a szolgálatok mindenkiről átadják a fellelhető dokumentumokat - Mécs Imre kijelentette: „Ha jogállam van, nem szelektálhatnak. A szolgálatok a jelenlegi kormány felügyelete alatt vannak, a kormány pedig eltökélt abban, hogy ennek a kérdésnek a végére járjon.” A megnyugtató eredmény érdekében a bizottság ellenőrzéseket fog végezni, és ugyanerre kérik az illetékes minisztereket is. „Én bízom abban, hogy tizenkét év alatt kialakult már olyan köztisztviselői mentalitás ezen a területen is, hogy fel sem merül bizonyos iratok eltüntetése” - tette hozzá Mécs Imre.