Vissza a tartalomjegyzékhez

Varga József
Ronaldo: Köszönet Istennek és az orvosoknak

A világbajnokság legörömtelibb eseménye minden kétséget kizáróan a brazil sztárnak, Ronaldónak a futball színpadára való zseniális viszszatérése volt. Az 1999 novembere óta folyamatosan térdsérülésekkel küszködő „Fenomeno” sokak szerint már a pályafutása befejezésére készülhetett. 
Való igaz, a fiatal támadó az elmúlt években többet volt orvosi rendelőkben, mint bajnoki mérőzéseken. Luiz Felipe Scolari, a selecao szövetségi kapitánya azonban bízott Ronaldo teljes felépülésében, és a népakarat ellenére is Romarióval szemben az Internazionaléban légióskodó sztárnak szavazott bizalmat.


Brazília ötödik világbajnoki címét ünnepli, miután 2-0-ra legyőzte Németországot Fotó: Reuters

A kapitány nagy rizikót vállalt döntésével, mivel a vébészereplést keserves kínok között kicsikaró gárdából a selejtezők során egy vérbeli gólvágó csatár hiányzott. A szurkolók őrjöngve követelték Scolari fejét, mert eközben az elutasított Romario, a Vasco da Gama csapatában számolatlanul ontotta a gólokat. A sajtó egyenesen felszólította a szakvezetőt, hogy kérjen menedékjogot egy másik országba, ha a válogatott nem nyeri el a világbajnoki trófeát.
Nos, ezek után már ismerjük az eseményeket. Brazília fordulóról fordulóra egyre jobb futballt bemutatva története során ötödik alkalommal bizonyult a világ legjobb csapatának. A sikerben oroszlánrésze volt Ronaldónak, aki a németek elleni döntőmérkőzésen kétszer talált a hálóba, így nyolc góllal a vébé gólkirályi címét is bezsebelte.
„Az utóbbi két évben keményen dolgoztam, hogy részt vehessek a világbajnokságon. Köszönöm Istennek, hogy sikerült a válogatottal elérnem célomat, és megnyerhettük a vb-t. Góljaimat elsősorban a családomnak ajánlom, valamint kezelőorvosomnak, akinek a segítsége nélkül nem tudtam volna pályára lépni” - nyilatkozta a boldog játékos.
Ronaldo már az 1994-ben világbajnokságot nyerő brazil gárdának is nevezett tagja volt, de akkor a már említett Romario és Bebeto mellett nem fért be a csapatba.


A döntő első gólja. Oliver Kahn hibája végzetesnek bizonyult Fotó: Reuters

Az 1998-as franciaországi seregszemlén már kulcsfigurája volt a sárga-zöld nemzeti csapatnak. Négy góllal terhelte az ellenfelek hálóját, de a döntő előtt egy mai napig titokzatos epilepsziás roham után halvány teljesítménnyel járult hozzá a házigazdák elleni 0-3-as vereséghez.
Az idén huszonöt éves tehetség valóban a padlóról felállva bizonyította, hogy káprázatos labdarúgó, és hogy korai volt eltemetni. Az újságírók szavazatai alapján a világverseny második legjobb játékosának találtatott. 
A torna aranylabdáját a német válogatott hálóőre, Oliver Kahn érdemelte ki. A Bayern München kapuvédője hátán vitte a német alakulatot a döntőig, nemegyszer látványos védések sorozatát bemutatva. Háromszor volt kénytelen kapitulálni - ebből kétszer a döntő összecsapáson - a kapujára tartó lövések után, és így a kapusok külön versenyét is megnyerte a pályafutása csúcsára érkezett, harminchárom éves cerberus.
A finálén sérülten is vállalta a szereplést, bár Ronaldo első találata előtt kipattant róla a Rivaldo által kapura küldött labda, amit már nem volt nehéz bevágni a hálóba. Csak a legnagyobbakkal történhet ilyesmi. „Nem esek abba a hibába, hogy egy rontás, egy gól miatt az egész világbajnokságot pocséknak minősítsem. Ez vicces lenne. A kézsérülésem nem lehet mentség a hibára, ezen nincs mit magyarázni. A kezem csak néhány hétig fog fájni, az a hiba sokkal tovább.” 
Az aranyérmet nem, de elismerést annál többet kapott Kahn, a legnagyobbat talán Scolaritól, aki a következőképpen szólt róla: „Te vagy a legjobb!” Aki látta, tudja, hogy van benne igazság.


Vélemények a világbajnokságról:

Diego Maradona: „Őszintén szólva, nem vagyok elégedett a vb-vel, sokkal jobbat vártam. Egy olyan hosszú idény után, mint amilyen az angliai, az olasz-vagy spanyolországi, a játékosok nem nyújthatnak százszázalékos teljesítményt. Már régen megmondtam, hogy ezen változtatni kell. Szívesen adok tanácsokat Blatternek, Platininek vagy másoknak, ha meghallgatnak.”
Franz Beckenbauer: „Nagyon régen láttam német válogatottat ilyen jól játszani, mint a döntőben. Rudi szenzációsan kormányozta a vb-n a csapat hajóját. Ez az együttes Deislerrel és még néhány fiatallal kiegészülve 2006-ban hazai pályán a csúcsra érhet.”
Johann Cruyff: „A 2002-es világbajnokságot olyan gyorsan elfelejtik majd a szurkolók, hogy augusztusban már senki nem beszél majd róla. A brazilok valóságos antifutballt mutattak be, nem alkottak egységet, és csupán az ellenfeleik hibáiból éltek. Végül is megérdemelten nyertek, de a francia válogatott jobb volt, amikor 1998-ban megszerezte az első helyet.”
Pelé: „Unom már, hogy egyesek állandóan azt hajtogatják, hogy fáradtak voltak a sztárok, mert komoly bajnokságokban, sok meccset játszanak. Hadd kérdezzem meg: A brazil és a német játékosok komolytalan bajnokságokban játszanak, és kevesebbet lépnek pályára, mint mondjuk az olaszok, a spanyolok, az angolok, az argentinok vagy a franciák? Ugye, hogy nem? Akkor pedig nincs miről beszélni.”
Joseph Blatter, FIFA-elnök: „Amikor a játékvezetőkről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy egy mérkőzést a vezetőbírónak, két asszisztensének és a tartalék játékvezetőnek kell kontrollálnia, nem annak egyedül, akinél a síp van. Az esetek kilencven százalékában egyébként jól dolgoztak a bírók, más kérdés, hogy a maradék tíz százalék alaposan elrontotta a torna hangulatát, sőt, megkérdőjelezte annak tisztaságát is.”