Vissza a tartalomjegyzékhez


Külső és belső drogok

Az első világból - ami nem más, mint a nyugati civilizáció - a szemünk láttára lett kiszolgáltatott és jó hírében sérült lakópark. Bár ereje nem hagyta el, gazdagsága továbbra is látványos, mégis roppant törékennyé vált mindaz, amit jóléti demokrácia alatt érteni szokás. Jóval szeptember tizenegyedike előtt jöttek az első súlyos sebek. A drog, a legvalódibb ötödik hadoszlop rég a kapukon belül tanyázott, külön-külön bejáratot találva gettólakóhoz és fehér értelmiségihez egyaránt. Félelmetes, de az „anyag” éhsége így soha nem látott összjátékot, valódi kommunikációt teremtett az addig mereven elszigetelt osztályok között. A négy-oscaros „Traffic” mindezt jól dokumentálja, bár az európai művészfilmek eszközeivel él, tehát a valóság-közeliséget erős melankóliával és vontatott eseményfűzéssel támasztja alá. Ez persze fárasztja a nézőt, és a díjaknak legalább a számát azért megkérdőjelezi.


Jelenet a Traffic című filmből. Nem nyújt kikapcsolódást

Az alaphelyzet szerint az USA-mexikói határnál tenyésző, és a napi hírek szerint épp most visszametszett tijuanai drogkartell pumpálja a kábítószert a határon át. A folyamat két oldalát (szállítók és fogyasztók), vagyis a két elütő (amerikai-mexikói) kultúrát felváltva látjuk - a mexikóit sivár, majdnem színek nélküli pasztellben fényképezték. A szer repülőn száll alá a pusztába, majd kocsin lökik tovább a gringókhoz; a félős és minden szinten korrupt mexikói rendőrség épp csak nem aszszisztál az államot polipszerű karjaival szorongató szervezett bűnözéshez. Mégsincs sugallt kultúrfölény: sőt a film szerint ideát, a szabad és komfortos jenki-világ kellős közepén is ugyanez megy. Csak vérmesebbek a kormányszólamok, komolyan és nem falból kinevezett főtisztviselők birkóznak a szörnnyel, nagyobb pénzeket felügyelve - ami így is apró a kartellek költségvetéséhez mérve. S ami ennél lesújtóbb: a motívumok kettőssége, eróziója. Hogy miközben hivatalosan mindenki harcol a közellenséggel - a hátsó ajtón már bejött (középosztálybeli kamaszok buliján unaloműzőként, másutt stresszoldás miatt), és ott vigyorog a drog a nappaliban. Az is megesik, hogy a nagypolgári nívó kerül veszélybe, ha megakad a traffic (üzletelés). Egy talpig mintaférjet lecsuknak, mert kiderül, hogy a békés jólétet piszkos pénzek alapozzák. De pusztán emiatt nem úszhat el a villa és a gyerkőc majdani magániskolája. Az üzletet - ha már így alakult - átveszi a gyakorlatias asszonyka, sőt kreatív színt visz a sötétségbe: nem játékszerbe rejti a drogot, maga a játék készül oldható kábítószerből. Kerül is jó ügyvéd az esküdtek, precíz bérgyilkos a koronatanú kezelésére. És már a szabadulásnapi parti menükártyájával kell bíbelődni…
Az ember nem harcolhat saját családja ellen. Ez a filmet összegző keserű mondat a lánya függőségét későn felismerő antidrog-főembertől hangzik el, épp az új kereszteshadjárat sajtónapján, a várt szakmai dörgedelem helyett. Botrány, karriervég. Később apaként ül a jól ismert kibeszélős rehabilitáción, hogy „valami újat tanuljon” az egészről. Értjük: talán még nem lejátszott a nagy meccs. De a kályhához, a családhoz vissza kell lépni mindenképp.
Amikor erre sincs lehetőség, relatívvá lesz valóság és képzelet. E tételt fejtegeti a K-Pax, belső bolygó, még bemutatás előtti film. Ez is társadalomkritika, hisz a családját elpusztító erőszak miatt menekül a realitástól a főhős egy önmaga kitermelte drog, a mániákus kényszerképzet módszerével. Az elvágyódás célja K-Pax bolygó, két napjával és hét bíborszínű holdjával - ami a pszichiáter nem kis döbbenetére tényleg létezik a Líra csillagképben, innét ezer fényévnyire. Komolyan felmerül, hogy Port, a páciens valódi és nem önjelölt űrlakó. Főként, mert a többi rögeszmés sorra gyógyulni kezd a környezetében, mert közülük egyet a kijelölt időben elvisz magával a K-Pax-ra. Erősebb a fiktív képzelet, ha az elég vonzó, mint a kopott valóság - állítja az alkotás. A finom fények és a gyakran beúszó hangulatos zene líraisága épp ellentétes a Traffic nyers, zene nélküli képeivel. Ami közös bennük: a lelépés vágya, a napok gondjai elől való elfutás kényszere. Valami ilyesmire mondják: kortünet. (Pálfy Gyula)