Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Szaddam nyomában a CIA

Az 1991-es öbölválság óta Szaddam Huszeinnek a legsúlyosabb fenyegetéssel kell szembenéznie: a héten nyilvánosságra hozott értesülések szerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség minden felhatalmazást megkapott a szeptember óta a terrorista államok listáján szereplő Irak elnökének elmozdítására. Lassan tehát, de bezárul a kör Szaddam Huszein körül.


Szaddam Huszein a 65. születésnapján 2002 áprilisában Fotó: Reuters

A Washington Post című amerikai napilap értesülése szerint George W. Bush elnök felhatalmazta a Központi Hírszerző Ügynökséget (CIA) arra, hogy „minden lehetséges eszköz igénybevételével” mozdítsa el az iraki vezetőt. Az akció többlépcsős: az Egyesült Államok katonai kiképzést és fegyvert, valamint pénzügyi támogatást biztosít, s ezáltal megerősíti az iraki belső ellenállási mozgalmakat, szélesebb körű hírszerzési szolgálatot épít ki, és szükség esetén különleges katonai alakulatokat vet be, amelyek engedéllyel rendelkeznek Szaddam likvidálására. 
Iraki megfigyelők szerint az iraki vezetőségen belül is egyre nagyobb az elégedetlenség Huszeinnel szemben. A közel-keleti ország az egy évtizeddel korábbi készleteinek ma állítólag mindössze egyharmadával rendelkezik. Felszerelései elavultak, a pótalkatrészeket nehezen tudja beszerezni. Ugyanakkor titkosszolgálati jelentések szerint Szíria közreműködésével - egy humanitárius segélyt szállító különítmény álcája alatt - nemrégiben nukleáris berendezések birtokába jutott.
A Szaddamhoz leginkább lojális katonai alakulat az alig százezer főt számláló Köztársasági Őrség - összességében viszont Irak még így is mintegy nyolcszor nagyobb csapatokat képes mozgósítani, mint a tálibok Afganisztánban. Az Öböl-háború fájdalmas vereségeit elkerülendő Szaddam ezúttal nem készül nyílt összecsapásra - alakulatai a városokba fészkelik be magukat, ahol az amerikai csapatokat a jóval több energiát igénylő utcai harcra kényszeríthetik. Szaddam utasítására a katonai vezetők minden nagyvárosba helyőrséget építenek ki, amely elrendelheti a szükségállapotot, illetve támadás esetén önállóan akciót kezdeményezhet. 
Ezzel egy időben Szaddam külügyminisztere diplomáciai manőverezésbe kezdett. Nadzsi al-Sabrinak eddig is meglepő külpolitikai bravúrokat sikerült végrehajtania: tevékenységének köszönhető például, hogy Szaúd-Arábia - akit Irak alig tíz évvel ezelőtt még Scud-rakétákkal bombázott - a közeljövőben valószínűleg hajlandó lesz újra felvenni a diplomáciai kapcsolatokat Irakkal. Az arab világgal való kapcsolatainak erősítését szolgálja az is, hogy a palesztin öngyilkos merénylők családjainak juttatott támogatást Bagdad a közelmúltban tízezer dollárról huszonötezerre emelte. Az ok egyszerű: minél inkább elmérgesedik az izraeliek és palesztinok közti helyzet, Amerika számára annál nehezebb lesz a világ közvéleményének megmagyaráznia, miért éppen Irakot akarja támadni. A támadás jogosultságának ellehetetlenítését látszik igazolni a Stratfor hírszerző iroda jelentése is, mely szerint Szaddam arra készül, hogy hatalmát fiára ruházza. Amennyiben Szaddam lekerül a „trónról” - ami természetesen korántsem jelentené azt, hogy a hatalmáról is lemondana -, és helyét Quassay veszi át, Amerika számára komoly fejtörést okozhat, hogyan szerezze meg Európa támogatását az Irak-ellenes háborúhoz. 
A nemzetközi támogatás amúgy sem mondható túl erősnek. Az ENSZ öt állandó taggal rendelkező Biztonsági Tanácsában Nagy-Britannia ugyan felzárkózott az USA mögé, Kína, Franciaország és Oroszország azonban valószínűleg nem nagyon sietnek ujjat húzni egy olyan országgal, amely több milliárd dolláros szerződésekkel garantálja számukra a bőséges iraki olajmezők kiaknázásának jogát. „A kereskedelmi szerződéseket elsősorban azok az országok fogják elnyerni, amelyek támogatják Irakot, illetve felemelik szavukat országunk védelmében” - emlékeztette őket a napokban az iraki kereskedelmi miniszter. (Csupán példaként: Nagy-Britanniának a tavalyi év során mindössze egy 3,4 millió dolláros szerződést sikerült megkötnie Irakkal, a sokkal „barátságosabb” Németország ugyanakkor egy 470 millió dolláros megállapodással mondhatta gazdagabbnak magát.)
Bush elnök számára némi vigaszt nyújthat, hogy Tony Blairen kívül legalább az amerikai Kongresszus egyöntetűen mögötte áll. Republikánusok és demokraták egyaránt helyeslik az elnök tervét. „Amennyiben lehetőségünk van arra, hogy biztonságosabbá tegyük a világot, akkor azt hiszem, bölcs és megfontolt dolog így tenni” - nyilatkozta egy szenátor. 
A kormány máris dollárok tízmilliárdjait különítette el a cél érdekében. A terrorizmus felszámolása azonban már eddig is óriási terheltséget jelent a CIA számára - Afganisztánon kívül Bush nyolcvan országban adott utasítást a terrorizmus elleni harcra. A CIA igazgatója, George Tenet úgy véli: katonai támogatás nélkül a siker esélye legfeljebb tíz-húsz százalék körülire tehető. Sokan ezért úgy vélik: az akció csak előkészítés lehet egy átfogó katonai csapáshoz. A Pentagon álláspontja szerint egy potenciális iraki invázióhoz mintegy 200-250 ezer fős katonai alakulatra lenne szükség. Ennek felállítására a jövő év elejéig valószínűleg nem kerülhet sor. 
A körülmények ellenére Bush mégis hajthatatlan. Ahogy egy áprilisi interjúban megjegyezte: „A legrosszabb, amit egy Irakhoz hasonló országgal tehetünk az, ha hagyjuk, hogy tömegpusztító fegyvereket gyártson, és terrorista szervezetekkel bástyázza körül magát, hogy ezáltal az egész világot zsarolhassa. Nem fogom megengedni, hogy ez megtörténjen.”