Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Vikinek mindent

Hárommillióan voltunk, ezt szögezzük le az elején, minden kicsinyes vita elkerülése végett. 
Autómat az 1007-es számú őrzött parkolóhelyen hagyom a Déli pályaudvarnál, mert nincs az az Orbán-beszéd, amelyért akár egy karcolást is kockáztatnék. Gyöngyházmetál fénynél pláne. Persze olyan Orbán-beszéd sincs, amelyre rovatvezetői felszólítás nélkül ellátogatnék, de ez most mellékes. Gyalog hágok hát fel a dombra, melynek tetején a Budai Vár, és Orbán vár. „Most, hogy megvan a búvárvizsgám, felőlem akár a víz alatt is tarthatna gyűlést” - lihegi egy testes úriember a feleségének, amint előttem haladva küzdenek a kétszáz lépcsővel. 


Kezek a levegőben. Kezdődik az összefogás Fotó: Kiss Antal

Megfigyeltem, hogy fölöslegesnek tűnő tartós fizikai terhelés esetén ingerültté válok, de most ez is mellékes. A lényeg, hogy felértünk a csúcsra, a búvárházaspár eltűnik a szemem elől, én pedig előretolakszom a Dísz tér- Színház utca sarokig, ahonnan aztán már nincs tovább. Balról a várfal, jobbról a színpad, elölről a kordon, hátulról a tömeg. Borsodi sör és Magyar Fórum kapható, úgyhogy nagy baj már nem lehet. Hacsak nem a Medgyessy-kormány… Na, de épp emiatt gyűlik a tisztelt publikum: hogy megóvjon minden, de minden polgári értéket, amit csak el akarnak venni ezek… „Ezek a páviánok, ez a négy nyugodt ember” - segít a mondat megfelelő lezárásában egy szimpatikus vidéki polgár tudtán kívül, kezében nemzeti lobogóval. A zászlók egy része feliratozott, innen tudható, hogy némelyek Békéscsabáról érkeztek, mások Etyekről, és vannak, akik csak új választást akarnak. 
A kordon mögött Horváth Gyuláé az első ismerős arc, az átkosban Kukorinak kölcsönözte magyar hangját, az utóbbi években Csurkának kampányolt - néhány hete félrészegen zsidózott a Pannon Rádió élő adásában -, ma este Orbánnak mond Adyt. De még nem jött el az ideje, úgyhogy peckesen sétál fel-alá évekkel ezelőtt kihízott zakójában. A hangszóróból áradó kellemes női hang a zsemlecipóról danol, kokárdát csak elvétve látni, és ez így is van rendjén, hiszen a legutolsó parancs úgy szólt, hogy mindenki vegye le. „Tolcsvay után jön a Pokorni” - hallom egy elsuhanó biztonsági őr adóvevőjéből, de ekkor még nem sejtem, hogy majd csak két óra múlva. Utólag visszaemlékezve sem tűnik könnyebbnek ez a két óra, mint ott a helyszínen. Nem könnyű, pedig már műsor is van. A költészetről, mint mondottam, Horváth színművész gondoskodik, a zenéről viszont sokan mások, többnyire szomorkás hangulatú, szűzmáriás, szentistvános, árvamagyaros dalokkal. Ebben a két órában kapnak lehetőséget a megszólalásra Turi-Kovács és Harrach miniszterek, valamint Hende államtitkár, a lungo dromos vonalat viszont nem erőltetik. A produkció fényében a nevezett urakra nem sok szót vesztegetnék, annak azért lehet hírértéke, hogy a demokrata fórumot nem Dávid elnök asszony reprezentálja. 
Az utolsó zenés blokkban fellépő Tolcsvay Béla ügyesen használja ki a lehetőséget - az elmúlt tíz évben talán összesen nem voltak annyian a fellépésein, mint ma este - és önmagát is megénekli gyorsan. 
„Jé, a kis Deutsch” - sikolt fel néhány ötvenes úriaszszony mellettem, és a szoláriumbarna sportminiszter kedvesen biccent feléjük. „Ez most melyik felesége?” - nyilvánul meg a polgári rosszmáj a tömegben, de Deutsch ezt már nem hallja, hölgykísérőjével mélyen a kordon mögé sétál.
Aztán jön Pokorni. Lebutított beszédét hallgatva az jut eszembe, hogy ezzel a színvonallal tanárként sem lenne biztos a kenyere. Persze nyilván tudatosan olyan ez a szónoklat, amilyen: hogy legyen mihez képest kiemelkedő Ő. Ő, ahogy a műsorvezető mondja, Ő, született Orbán Viktor, még nyolc napig hivatalban lévő miniszterelnök. Nem egyszerű a feladata: győzelemként kell eladnia a vereséget, de olyan győzelemként, ami után mégsem nyugodhat meg a sereg, hogy indokolt legyen a készenléti állapot fenntartása. Ezért erőt kell mutatnia, viszont ha túlzottan erőszakos, az ösztönzőleg hathat az ellenfelek összefogására is. 


Vesztes mámor Fotó: Vörös Sz.

Orbán nekilát a feladatnak. Először „visszavonhatatlan ténynek” minősíti a választási vereséget, majd néhány mondattal később szemrebbenés nélkül kijelenti: „A pártok versenyében a célszalagot a polgári összefogás szakította át elsőként. Mégis, az élelmes ezüstérmes összefogott a szemfüles bronzérmessel, és ők állhattak föl a dobogó legmagasabb fokára.” Nem hiszem, hogy a sok értelmes, szimpatikus ember a téren ne tudná, hogy a Fidesz és az MDF éppen úgy két darab párt, mint ahogy az MSZP és az SZDSZ, és azt sem hiszem, hogy Orbán ne tudná, hogy tudják. Mégis elmondja a fenti mondatot, és a tömeg meg is tapsolja. Eljátssza, hogy elhiszi neki. Miért? „Vikinek mindent” - hallottam még idejövet valakitől, és valószínűleg ez a titok. Viki, Viktor, Ő, miniszterelnök úr. Sokak számára hiánypótló személyiség, mert sokan vezér után vágytak. Most megkapták. „Nem fogjuk megengedni, mert elég erősek vagyunk, hogy visszacsempésszék a múzeumba a Szent Koronát” - mondja később Orbán, és ez a mondat megér egy kis elemzést. A koronát két és fél évvel ezelőtt egy egyszerű többséggel megszavazott törvény alapján szállították a Parlamentbe. Ebből következik, hogy onnan egy szintén egyszerű többséggel meghozott törvény alapján lehetne elszállítani is. Az új kormány rendelkezni fog egyszerű többséggel, vagyis ha akarná, megszavaztathatná a törvényt. Mit mond tehát Orbán? Azt, hogy adott esetben nem érdekli a demokratikusan választott parlament döntése, a tábora által képviselt erővel egyszerűen „nem engedi” végrehajtani azt. Tényleg lekerült a szájáról a lakat, ahogy előzetesen ígérte. És hogy kifogja a szelet a várható bírálók vitorlájából, kijelenti: „Akik a nyilvánosság előtt vállalják meggyőződésüket, hiába fiatalok, joggal tarthatnak attól, hogy velük szemben a kigúnyoltatás, a nyilvános megszégyenítés eszközével fognak élni azok, akik 1947 óta mindig ezt teszik. Akik nacionalistának, antiszemitának, fasisztának bélyegzik mindazokat, akik nem az általuk szabott szellemi vágányon haladnak, akik a Kossuth téren megjelent másfél millió ember láttán maoista nagygyűlést emlegetnek, és a fiatalok arcáról a Hitlerjugend újjászületése jutott az eszükbe.” Orbán eltökéltsége igazi, innentől kezdve mindenkinek komolyan kell vennie őt. Pardon, Őt. Őt, aki búcsúzóul még feladattal is ellátja rajongóit, amikor néhány fős polgári körök százainak megszervezésére buzdít. Azért, „hogy ha a sorsunk úgy hozza, hogy mozdulnunk kell, akkor egyszerre mozdulhassunk”. A kérdés már csak az, hogy tényleg a fél ország került-e veszélybe? Vagy csak néhány szobatárs, néhány közeli munkatárs és tanácsadó? Ki tudja? Az mindenesetre tény, hogy a várbéli gyűlést rendező Wermer-Káel-páros cégei, az Ezüsthajó és a Happy End Kft. a múlt héten végelszámolást kért maga ellen.


Vonzerő 

Egy hónapon belül a kedd esti volt a harmadik Orbán Viktor által meghirdetett tömeggyűlés Budapesten. 
A Testnevelési Egyetemen és a Kossuth téren tartott beszédhez képest azonban az volt a legfőbb különbség, hogy ettől a rendezvénytől már nem várhatták a választási eredmény megfordítását. Mégis tömegek tettek eleget a miniszterelnök felhívásának. Vajon miért? Kit mi vonzott a Dísz térre? Körkérdésünkben erre kerestük a választ. 

Nyugdíjas férfi: „Úgy érzem, választási csalás történt, erről akartam valamit hallani, vagy megbizonyosodni. Ugyanúgy éreztem itt a szabadság szelét, mint 56-ban, mielőtt bejöttek az oroszok.” 
Középkorú hölgy: „A Kádár-rendszerben is hívő voltam, máig élnek bennem a rossz kommunista emlékek, ezért támogatom a jobboldalt.” 
Érettségi előtt álló lány: „Egyházi gimnáziumba járok, és az első választási forduló után az egyik pap tanáromnak megrongálták az autóját, egy másikat telefonon fenyegettek meg. Nem állítom, hogy MSZP-sek voltak, de ha mégis, ijesztő arra gondolni, mi történhet, miután megnyerték a választást.”
Házaspár hölgytagja: „Orbán Viktor egy úriember, soha nem gyűlölködik, mindig visszafogott és tárgyilagos, őmellé érdemes odaállni.” 
Középkorú férfi: „A szoros eredmény miatt kétely alakult ki bennem, ennek a feloldását vártam a ma esti gyűléstől.” 
Fiatalember, zászlóval: „Megmutatjuk, hogy mi vagyunk az erősebbek.” 
Budapesti villamosmérnök:
„Amiért idejöttem, amit vártam, azt megkaptam. A mozgalom önmagával, saját célkitűzéseivel foglalkozott. Nagyon jól összejött az egész.” 
Egyetemi felvételire készülő diák: „Úgy érzem, a választás eredménye miatt veszélybe került a nemzet, ezért az a célunk, hogy ez a ma esti tömeg több milliósra növekedjen. Így akarjuk jelezni az új kormány felé, hogy mekkora a társadalmi elutasítottsága. Hátha így lemond.” (Sz. F. - S. L.)