Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Álmokat tessék álmokat vegyenek
mondja a nagy kikiáltó a politika reménypiacán

Beszélgetés Popper Péter pszichológussal a hatalom okozta személyiségzavarokról, karizmatikus küldetéstudatról, szlogenekről és hazugságokról, politikai kofákról, s rólunk, vevőkről.


Popper Péter: A Fidesznek és vele együtt a miniszterelnöknek semmiféle eszmei, ideológiai elkötelezettsége nincs. Csak ahogy az érdek szele fúj Fotó: Somorjai L.

- Miért robbant ekkorát az elhíresült Kövér-rigmus, miért ez a mondata lett a legvisszhangosabb?
- Kövérnek az „akassza fel magát az ellenzék” rigmusa zseniális takarékossági szakemberre vall. Az a marha Führer mennyit költött vagonra, ciklongázra, krematóriumra ahelyett, hogy megkérdezte volna Kövért, aki elmondta volna neki, hogy csak egy rendeletet kell hozni, hogy komcsik, szocialisták, liberálisok, zsidók, cigányok határidőre akasszátok föl magatokat! Így a likvidálást mindenki saját költségén elintézte volna. Régebben is szitkozódott ez az ember, de most megjelent a halál a vágyaiban. Tudja, ez egy sok diktatúrát megért ország, sok mindenhez hozzászokott, toleráns nép, de a vérszagtól visszariad. Vér ne folyjon! És aztán szombatra hogy megszelídültek hirtelen: szeretet, hit, összefogás. Milyen csöndes lett ez a tüntetés, és agresszió nélküli! 
- Milyen elvek, gondolatok vagy elkötelezettségek mentén húzódik a Fidesz-ideológia? Azaz, hogyan lehet eljutni a kötél szeretetétől a szombaton hangoztatott szeretet kötelékéig.
- A Fidesznek és vele együtt a miniszterelnöknek semmiféle eszmei, ideológiai elkötelezettsége nincs. Csak ahogy az érdek szele fúj. Tudniillik, a hatalom paranoiás akarása nem ideológiai elkötelezettség. Becket egyik drámája jut eszembe, ahol az egyik pasi azt mondja a királynak: „Felség, a mi erőnk abban van, hogy nem tudjuk, mit akarunk”. Ez a nem tudás a jellemtelen manőverezések végtelen szabadságát nyitja meg előttük. Tessék megnézni, milyen végtelen szabadságban manőverezett a Fidesz az egyházellenes, liberális oldalról az egyre konzervatívabb, önkényuralmi módszereket alkalmazó, képmutató ájtatoskodásig. Ugyanígy váltott a kifejezetten erőszakos, agresszív keddi fellépése után. Szombatra a szeretet, hit, szelídség apostola lett. Persze ez csak frazeológia; hitele, mélysége nincsen. Semmi garancia nincs arra, hogy két hónap múlva nem megy át újra köteles, golyós, gyilkos gyűlöletbe. 
- Mennyire tartja őszintének Orbán értetlenségét, sértettségét kudarca fölött? Valóban hiszi, hogy ő a legjobb, aki megvédi az országot a rossztól? Hol húzódnak a píár, a színjáték és a szívből jövő meggyőződés közti határok?
- Ha Orbán nem lenne meggyőződve saját nagyszerűségéről, akkor nem lenne meggyőződve a közönsége sem. Egy színésznek is hinnie kell abban, hogy ha nem is ő játssza a legjobban a Hamletet, de így, ahogy ő, senki más. Különben kifütyülik. Ez is erősíti a saját karizmatikus elhivatottságának nemzetvédő, nemzetmegmentő tudatát. Már 98-ban is sok apró jelből látható volt a hatalmi megszállottság és a „saját hatalmam mindenek felett” attitűdje. Számomra ő már akkor is mini duce volt. Képzelje el, fel kellett állni a minisztereknek, mikor belépett közéjük Orbán. Ezen akkorát nevettem! Én két Orbán Viktort ismerek. Az egyik megszólalásaiból és megnyilvánulásaiból világosan látszik, hogy egy nagyszerűen felkészített ember, aki másodperc pontossággal betartja, amire begyakoroltatták. Sokszor annyira jól csinálja, mintha akkor találná ki, mintha spontán lenne. De van egy másik Orbán Viktor is, aki néha megszólal a felkészítésen kívül, improvizál saját anyagokat. Na, ez már gyengébb. Mond olyan naiv bárgyúságot, hogy például „úgy eldolgozgatnék én itt a Miniszterelnöki Hivatalban Magyarországért választások nélkül is”. Micsoda? Mi van? Mit mond ez az ember? Erre mondta szegény Hofi: „Kinek van itt mumpsza?”
Orbán meg van győződve arról, hogy az országnak az a legjobb, ha ő van hatalmon. De a hatalom megtartása érdekében mondott szlogenjeit már nem hiszi el. Csak azt gondolja, ezt meg kell tennie a hazáért, a nagy célért, ami minden eszközt szentesít. 
- Mitől a nagy különbség a vidéki szavazók véleménye és a budapestiek között? És ezzel szinkronban miért szól másképp a pártok kampánya, üzenete Makón, mint a fővárosban? Mitől lát és gondolkodik másképp egy falusi szavazó, mint egy városi?
- A város kétségtelenül ad egyfajta kritikusabb, rutinosabb szemléletet, egyfajta gyanakvást. Meghirdetni a programokban mindent lehet. Egy történész barátom egyszer elém rakott egy csomó pártprogramot az 1930-as évekből mondván, válaszszam ki, melyik a legszimpatikusabb. Persze ő ezt heccből csinálta velem, azt bizonyítandó, hogy mennyit kell elhinni ezeknek a programoknak. Letakarta a pártok nevét és logóját. Képzelje el, úgy kiválasztottam a nyilaskeresztes pártot, mint a sicc. Merthogy olyan rokonszenvesen, olyan hívőknek szóló módon volt megfogalmazva. Pedig én még a dörzsöltebbek közé tartozom. A vidéknek még ma is van egy rövidlátásból, tompaságból származó naivitása. Nagyon rosszul élnek vidéken, ennek ellenére nem Orbán Viktorra haragszanak, aki ezért valójában felelős, hanem egy grál lovagot látnak benne, aki által - miután lesöpörte Torgyánt - felvirrad majd a vidék napja. 
Az egész világon a kereskedelem nagyrészt reményeket árul. A hirdetések nem hajnövesztőt árulnak, hanem azt a reményt, hogy majd kinő a haja; nem fogyókúrás tablettát, hanem azt a reményt, hogy karcsú lesz, szép és fiatal. Kiderült, hogy az emberek veszik a reményt. Magyarországon a politikusok is reményeket árulnak, nem valódi értékeket. A politika egy reménypiac. És Orbán Viktor a nagy reménykikiáltó. 
- A hatalomhoz való már-már beteges ragaszkodás leírható-e egy szenvedélybeteg függőségeként? Létezik-e hatalmi paranoiából valamifajta elvonókúra? 
- Ez nagyobb szenvedélybe, erősebb függőségbe vihet, mint a kábítószer és az alkohol. Egy eredményesen működő hatalom-elvonókúra megszállottaknak nem is rossz ötlet. Egy emberről tudok, aki megunta elképesztő hatalmát, és magától váltott. Ő Diocletianus római császár volt, aki egyik napról a másikra az Adriát nézte a palota teraszáról. 
- Miért történhetett meg az az őrület, hogy a mostani kampányharc az óvodákat is elérte?
- Magyarországon a karizmatikus politikai attitűd terjedt el, itt minden politikus azt gondolja, hogy neki nemzetmentő küldetése van, ő a magyar sors megmentője és felvirágoztatója. A küldetéses politikus pedig a másik politikusban nem másképp gondolkodó, de ugyanazt akaró politikust lát, hanem valami roszszat, sőt sátánit, aki elpusztításra érdemes. Ez fellobbantja a gyűlöletet. Az ilyen ember a politikában a sötétség és a világosság, az Isten és a Sátán, illetve az ördög és a grál harcát fogja látni. Ezért van az a szörnyűség, hogy a rossz politika szétszed évtizedes barátságokat, családokat; elszakít egymástól szerető kollégákat. Az ember nagyon rosszul tűri, ha azt sugallják neki, hogy a szerelme, az apja, az anyja vagy a kollégája a Sátán követe. Na, innen származik ez az embertelen, félelmetes gyűlölet, amit mára már az óvodába is bevittek. És ott van az ágyamban, a munkahelyemen, a pénztárcámban és a hűtőszekrényemben. Akárcsak Rákosinál: megkeresztelted a gyerekedet, van a padláson dugi szalonna, mi van a disznóóladban, jársz templomba?
A mai politikát a harmadik vonalbeli emberek művelik, ez látszik az érvelésük primitívségén, a parlament otromba, goromba stílusán. Magyarországon nincsenek szakképzett, tanult politikusok, akiket egyetemen képeznének erre. Ki kell hogy mondjam, a parlamentben lévő emberek nagy része silány nívójú. Autodidakták. Az európai hírű gyerekgyógyász, Hetényi professzor mondta egyszer, hogy autodidakta az, aki saját erejéből lett marha.
Az elszámoltatástól, esetleg a börtöntől való félelem is teszi ezt az óvodáig is eljutó görcsöt, ezt az őrületet. S az, hogy általában nincs hova visszavonulniuk. Amikor Kissinger kikerült a hatalomból, mivel elismert politológus volt, visszament egyetemi tanárnak. Vagy az angol politikusok többsége jó nevű üzletember volt. A Fidesz-vezetők egyik baja, hogy a semmiből kerültek a hatalomba, nincs hátterük, nincs hova visszavonulniuk. Nem mindegy, hogy valaki az élete során bizonyít, és úgy kerül a politikába, vagy az iskolapadból. Mert utána aztán valóban a semmibe hullik. Kell lenni emberi, szakmai tartaléknak, visszavonulási területnek. Higgadtabb, biztosabb, hitelesebb az ember személyisége, mert a második vonal biztonságot ad.
- Milyen eredményt, győzelmet, tart valószínűnek 21-én?
- Nem túl nagy méretű MSZP- SZDSZ győzelmet. Azután egy majdnem lehetetlen, de mindenképpen nagyon nehéz kormányzást. A Fidesz ellenzékben még erőszakosabb, még durvább lesz, és mindent elkövet azért, hogy kirobbantson egy olyan válságot, amiben már az MSZP nem tudja végigkormányozni a négy évet. A vádaskodások, a leleplezések, utcai riogatások időszaka következik. És még egy gondolat az óvodákig eljutó kampányhoz. 
Nem védem Orbánt, de a mostani magyarországi választásban már van valami az egész világon sűrűsödő apokalipszis levegőjéből is. Valami a végét járja. Talán ez a világkorszak. Nehezen tudok róla beszélni, mert nem megfogható, csak érezhető. Nézzen meg egy híradót, nézze meg Közel-Keletet, Afrikát, New Yorkot! Valaminek hamarosan vége lesz, és valami hamarosan elkezdődik. Nem tudok mást mondani, apokaliptikus időben élünk.