Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársainktól
Jólét a programokban

A pártok választási programjait bogarászva a jólét áhított képe rémlik fel az olvasókban, hiszen a politikusok most egy csapásra a polgárok jólétét célozzák meg. A rendszerváltást követő nehéz évek, a Bokros-csomag szorítása és a négyéves gazdasági növekedés időszaka után ki ne örülne ezeknek a terveknek, még akkor is, ha a szkepszis mélyre férkőzött a zsigerekben. Meglepő, hogy nincs drasztikus eltérés a Fidesz és az MSZP gazdaságprogramja között, inkább hangsúly-eltolódásokról beszélhetünk. 


Választás négy évvel ezelőtt. Nagy lehetőség Fotó: Somorjai L.

„Gazdag csak az az ország lehet, amelynek polgárai előtt nyitva áll a jólét lehetősége. A Fidesz vezette koalíció kormánya ezért elődjéhez képest gyökeresen más társadalom- és gazdaságpolitikai szemléletet képvisel” - olvasható a Fidesz választási programjában, amely részletesen kifejti a párt saját gyerekének titulált „magyar modell” ismérveit: „Az új polgári gazdaságpolitika, a magyar modell lényege az, hogy a gazdaság lendületes növekedése, a munkanélküliséget érzékelhetően csökkentő több százezer új munkahely megteremtése, a pénzügyi egyensúly biztosítása, a teljesítményen alapuló jövedelmek, valamint a nyugdíjak és a szociális juttatások vásárlóerejének növelése, illetve az infláció fokozatos csökkentése nem egymást kizáró, hanem egyidejűleg biztosítandó és biztosítható célok.” Nem kell nagy erőfeszítés ahhoz, hogy szemet szúrjon, hogy az MSZP gazdaságprogramjának prioritásai megszólalásig hasonló célokról szólnak. Az MSZP programjának a címe Jóléti rendszerváltást!, amely leginkább 3-400 ezer új munkahely létrehozását; a bérek, a nyugdíjak vásárlóerejének emelését; az infláció csökkentését és a fenntartható gazdasági növekedés biztosítását helyezi előtérbe. Hogy miért ez az egybecsengés? Végül is az MSZP programját is magyar politikusok készítették… 

Életszínvonal

A két meghatározó politikai erő célkitűzései tehát hasonlóak az életszínvonal emelését szolgáló intézkedések tekintetében, a különbség inkább a konkrét megvalósításban tapasztalható. A Fidesz továbbra is a családi adókedvezmények emelésében, az MSZP pedig az adósávok módosításában látja az eredményre vezető utat. A jólétet és a felemelkedést a Fidesz-MDF úgy képzeli el, hogy 2006-ra megkétszereződnének a reálbérek, ami évi 20 százalékos béremelkedést jelentene.
A Fidesz, bár már 1998-ban átfogó adórendszer-változást ígért - amit nem valósított meg -, most szóba sem hoz hasonlót, nem módosítaná az adótáblákat, hanem - inkább az elmúlt négy évhez hasonlóan - az adókedvezmény emelésével kívánja elérni az adóteher-csökkenést. A célkitűzései szerint 2006-ig a személyi jövedelemadóban meglévő gyerekkedvezmények mértéke nominálisan több mint kétszeresére nőne: egy gyermek után évi 400 ezer forintról 1 millióra, két gyermek után 685 ezer forintról 2 millióra, három gyermek után 1 millió 410 ezer forintról 3 millióra emelkedne. A program ezenkívül az adókedvezményt igénybe venni nem tudó családok kiegészítő családi pótlékának megkétszerezését is ígéri. 
Az MSZP ezzel szemben az adósávok változtatását tartja helyes megoldásnak. A sávokat 13-25-40 százalékosra módosítaná úgy, hogy a minimálbér nem lenne adóköteles, az átlagbér pedig a középső sávba esne, a legmagasabb adókulcsba pedig az átlagbér kétszeresének megfelelő összeg tartozna. A párt ígérete szerint ez 25 százalékkal emelné a bérek vásárlóértékét. Az MSZP nem építené le a mai adókedvezmény rendszerét, hanem elérhetővé tenné azok számára is, akik most nem jutnak hozzá. A családi pótlékot 20 százalékkal emelnék úgy, hogy az adókedvezményt az alacsonyabb jövedelműek is igénybe tudják venni. 

Szociális juttatások

Meglepő azonban, hogy amíg az MSZP jóléti rendszerváltást, szociális fordulatot ígér, mintegy 150 milliárd forinttal kevesebbet szán a szociális kiadásokra, viszont körülbelül ekkora összeggel többet fordítana a béremelésre, illetve az adó- és járulékcsökkentésre. 
Mindkét párt újít az életpályaprogramok kialakításával, amely hosszú távra biztonságot és kiszámíthatóságot kölcsönözne az érintettek számára. 
Választási téma lett az eddig periférikusnak számító közétkeztetés is. A Fidesz a rászorulóknak ingyenes étkeztetést biztosítana a bölcsődében, az óvodában, az általános és középiskolában. Az MSZP ezt azzal űbereli, hogy nemcsak igény szerint, hanem mindenki számára ingyenessé tenné a közétkeztetést, igaz, csak a bölcsődében és az óvodákban, ez a rendszer viszont számítások szerint mintegy 100 ezer gyerekkel többet érintene. Az MSZP 20 százalékkal felemelné az iskoláztatási támogatást és a gyest, illetve a gyedet rugalmasan, a gyermek hatéves koráig lehetne igényelni. 
Mind a Fidesz, mind az MSZP ígéretet tett arra, hogy 50 százalékkal megemeli az özvegyi nyugdíjat, és lehetővé teszi a rugalmas nyugdíjba vonulást. A Fidesz 16 százalékkal emelné a nyugdíjminimumot, és az unokájukat nevelő nyugdíjasok igényelhetnék a gyest. Az MSZP nem emelné meg a nyugdíjalapot, viszont tizenharmadik havi nyugdíjat adna, és ígéri, hogy visszaadja azt az 52 milliárd forintot, amit a Fidesz „vett el” a nyugdíjasoktól. Emellett hangsúlyozzák, hogy visszaállítják a törvényességet, azaz a magánnyugdíj-kasszába 8 százalékot lehetne befizetni a mostani 6 százalék helyett. 

Egészségügy

A két párt programjában egyaránt fontos helyet kapott az infrastruktúra fejlesztése és az egészségügy rendbe tétele, de az MSZP mindkét területre hozzávetőlegesen 150 milliárddal többet szánna. Mindkét párt elkötelezett a közlekedés fejlesztésében: az autópálya- és a hídépítések folytatását ígérik, az MSZP érthetően ezt a 4-es metró megépítésével tetézi.
A Fidesz négy évvel ezelőtti, az egészségügyi dolgozóknak címzett 400 százalékos béremelés-ígéreteit most viszszafogta, és úgy próbálja meg a válsággóccá terebélyesedett szféra gondjait orvosolni, hogy a doktorok kezdő bérét 150 ezer forintban szabnák meg, és ehhez viszonyítanák a többi dolgozó járandóságát. A pedagógusoknak életpályamodell kialakítását üzeni a Fidesz, oly módon, hogy a bérek elérjék az átlagkereset 125 százalékát. Az MSZP öszszességében közel 40 százalékkal több pénzt vinne az egészségügy rendezésébe, többek között 50 százalékos emelést adna az egészségügyi dolgozóknak, és az ápolóknak négyévente egy évi munkabérnek megfelelő hűségjutalmat adna. 
Szinte szó szerint azonos a két párt programjában a 45 éven felüliek védelme. Pozitív, hogy a pártok felismerték ennek a korosztálynak a kiszolgáltatottságát a munkaerőpiacon, és külön kedvezményekkel támogatnák azokat a munkaadókat, akik ilyen „kedvezőtlen” életkorú munkavállalót foglalkoztatnak. 

Gazdasági modell

A Fidesz gazdaságélénkítő programja meglehetősen színtelen. A Széchenyi Terv mint az „új magyar gazdasági modell lelke és motorja” áll a Fidesz-program középpontjában, további folytatását ígérve a következő négy évre. A ipari parkok támogatásának erősítésén kívül azonban nem olvasható más ígéret sem az adó, sem a tb- és egyéb járulékokra vonatkozóan. Amellett, hogy az MSZP sértetlenül meghagyná a Széchenyi Terv-intézményt, számos, a vállalkozásokat érintő változtatásokkal rukkolt elő. László Csaba pénzügyminiszter-jelölt hitet tett a tőzsde működőképessége mellett, ennek érdekében eltörölnék az árfolyamnyereség-adót, 2-3 év alatt megszüntetnék az egészségügyi hozzájárulást, 10 millió forintos árbevételnél egységes, 15 százalékos nyereségadót vezetnének be, ami - szerinte - megszüntethetné a számlagyűjtést mint nemzeti sportot. Az adórendőrséget kivonná az APEH hatásköréből, és a rendőrséghez utalná. Átláthatóvá tenné a közbeszerzéseket, és megszüntetné a politikai alapon történő állami pénzelosztást. 
A két párt ígéretei közel azonos nagyságrendűek, több mint egymilliárd forint megmozgatását jelenti, ennek a fedezetét mindkét esetben a további jelentős gazdasági növekedésre, és az ebből fakadó többletbevételre alapozzák. Azt, hogy melyik programmal jár jobban a polgár, ki-ki maga döntse el!