Vissza a tartalomjegyzékhez


Távol Amerikától

„Amit írtam, magáért beszél” - állítja Jackson Diehl, a Washington Post tekintélyes újságírója nagy vihart kavart cikkéről. A magyar kormány megalapozatlannak tartja a szerző megállapításait, Diehl ezzel szemben azt állítja, hogy számos szakértő véleményét foglalta össze cikkében, amely egyébként elsősorban a NATO bővítéséről szólt. A kormány ismét az ország imázsa miatt aggódik, nem először: 1999-ben magyarok külföl-dön megjelent nyilatkozatai veszélyeztették a hírünket, 2001-ben már az itt dolgozó külföldi tudósítókról is gyanítható volt, hogy „egy követ fújnak” az ellenzékkel. Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke ezúttal is felvetette, hogy az amerikai cikk magyar belpolitikai indíttatásból született. Az amerikai újságíró nem gondolta, hogy ekkora érdeklődést vált ki írásával. 

Földvári Katalin

A budapesti amerikai nagykövetség szóvivője szerint a magyar és az amerikai miniszterelnök kapcsolata jó - igaz, a Fehér Ház nem cáfolta a Washington Post azon állítását, hogy Bush elnök nem akarta fogadni Orbán Viktort. Horváth Gábor külügyi szóvivő sajnálatosnak nevezte a cikk „egyoldalúságát”, tájékozatlannak ítélte a szerzőt - a hivatalos nyilatkozat azonban nem tagadta tételesen a cikkben leírtakat (nacionalizmus, antiszemitizmussal való flörtölés, élettér kifejezés), és egyelőre korrekciót sem kértek az újságtól. „Demokratikus országokban nem vetődik fel, hogy milyen az ország képe. Az újságírókról készített bármilyen lista gondolata is szürreálisnak hat egy angolszász kultúrában” - állították egybehangzóan a magyar kultúrát vendégként élvező külföldi tudósítók a Hetek kérdésére. Jackson Diehl egyébként nem ma kezdte a szakmát: 1978 óta dolgozik a Washington Postnál, ahol szerkesztőként a vezércikk rovat helyettes vezetője.
Granasztói György történész, az Antall-kormány NATO-hoz is akkreditált brüsszeli nagykövete - jelenleg a Magyar Polgári Együttműködési Szervezet elnöke - lapunknak elmondta: nem ez az első eset, hogy Amerikában a sajtó egyoldalúan foglal állást Magyarországgal kapcsolatban. „Magyarországon nagy figyelmet fordítanak arra, hogy milyen kép alakul ki róla” - tette hozzá. Szerinte elsősorban a magyar közösség megnyugtatása miatt szükségszerű, hogy válasz szülessen.
Horn Gyula volt miniszterelnök, egykori külügyminiszter szintén fontosnak tartaná a választ, ő azonban azt szeretné, ha a magyar kormány megszívlelné az általa diplomáciai üzenetnek nevezett cikket. 
„Lehetetlen csupán egy ország határain belül boldogulni. Figyelembe kell venni a mértékadó nemzetközi véleményeket” - mondta lapunknak a volt külügyminiszter. 
Balogh András egyetemi tanár, külügyi szakértő szerint a magyar kormány érzékeny reagálása azt bizonyítja: valahol még mindig a Pravda-korszakban élünk. „Amerikában pluralista politikai kultúra uralkodik, még a kormányt érintő kérdésekben is adnak időnként eltérő magyarázatokat kormánytagok, és ez az elv érvényesül a sajtóban is. Magyarországon ezzel szemben még ahhoz vagyunk szokva, hogy egy vezető lap - akárcsak egykor a Pravda - a hivatalos álláspontot képviseli” - állítja Balogh András. A külügyekben jártas egyetemi tanár szerint kétféle módon lehet válaszolni a Washington Post cikkére. „Jó érvekkel el lehet érni, hogy a lap lehozza a korrekciót. Ha nincsenek ilyen érvek, akkor legokosabb a hallgatás, kivárni, amíg lecseng a cikk hatása” - mondta Balogh, bár elismerte, hogy ebben a kérdésben, csakúgy, mint általában, egy harmadik utat akarnak esetleg keresni. 
Mint minden rangos újságnak, a Washington Postnak is van levelező rovata, ahol lehetőséget adnak válaszadásra. „Lehet egész oldalas cikket is megjelentetni - sok pénzért, fizetett hirdetésként” - értett egyet Granasztói Balogh Andrással. Ez esetben természetesen feltüntetik az olvasók számára, hogy fizetett cikkről van szó. Ha a kormány ezt választja, az persze az adófizetőknek fog sokba kerülni - akárcsak a bostoni út. Ezúttal viszont legalább sokan tudomást szereztek Amerikában a magyar miniszterelnökről, ami a bostoni út kapcsán elmaradt.