Vissza a tartalomjegyzékhez


Ne engedjük a szellemi nyilvánosházakat

Igazi meglepetéssel olvastam a Hetek február 1-ei számában a Mazsihisz állásfoglalásáról, amelyben kemény hangú kritikával illetik Dávid Ibolyát és az általa vezetett tárcát, megróva őket magatartásuk és törvényalkotásbeli mulasztásaik miatt. ()

Meglepetésem oka, hogy az államhatalom és a magyarországi zsidóság viszonya az elmúlt négy évben nekem - külső szemlélőnek - harmonikusnak tetszett. Elég csak híradóképekre gondolnom: az újra régi rangjuk, nevük szerint kezelt keresztény történelmi felekezetek vezetői mellett továbbra is a meghívottak között láthatók izraelita egyházi vezetők is a parlamenti, minisztériumi rendezvényeken. És bizonyára sokan emlékeznek Pokorni úrnak a magyarországi zsidóság vezetőinél tett gesztusértékű látogatására is.
Ma már látszik, hogy üres gesztusoknál többről itt nincs szó. Bár a Fidesz és a szélsőjobb kapcsolata nem manifesztálódik közös sajtóértekezletek, baráti kézfogások formájában, sajátos szimbiózisuk mégis rengeteg kézzelfogható hasznot hozott már eddig mindkét félnek.
Ezzel szemben holokauszt-megemlékezéseken, vagy például a legutóbbi, a budapesti gettó felszabadulására emlékező rendezvényen az első sorban feszítenek, ünnepi beszédet mondanak párt- és állami vezetőink. Átszellemült arcukat látva a gyanútlan televíziónéző már-már azt hiheti, ők is lelkes zsinagógalátogatók lettek. Pedig csak azért jönnek el, hogy a világ szabadabb részei felé egy szebb képet közvetíthessenek magukról és az országról. Mindezt valódi tettek, a szégyenletes magyar antiszemita hagyományokkal való tényleges szembefordulás nélkül. 
A Btk. megígért, de elmaradt módosítása véleményem szerint égetően sürgős szükség. A gyűlöletkeltő beszédek Magyarországon újra termékeny talajba hullhatnak. Ennélfogva nem érdemes abban bízni, hogy a neonáci ihletésű műsorok valamiféle elszigetelt „szellemi nyilvánosházak” maradnak, és majd csak az a szűk réteg lesz vevő rájuk, akiknek ilyen irányú igényeik vannak. Mert vannak szép számmal emberek, mint az a Pannon Rádió telefonos adásaiból is kitűnik, akik sértettek, felháborodottak, nem is hiányzik más, csak egy műsorvezető, aki az indulatokat a megfelelő irányba tereli (zsidók és néhány etnikai, vallási kisebbség). Így aztán hallgatók és műsorvezető együtt könnyítenek (?) lelkükön, egymást lovalva bele még mélyebb indulatokba. És a végén jön a lényeg: de sebaj, győzni fogunk! 
Ezért örülök, hogy egyre többen meglátják: kormánypolitikusaink patetikus szavai, komoly arcvonásai mögött igazából a POLGÁRT szembeköpő cinizmus található. Az pedig reménységgel tölt el, ha a szembeköpöttek veszik a bátorságot, és felemelik a szavukat.
Poór Zoltán, Hatvan