Vissza a tartalomjegyzékhez


Irdatlan nagy pofon az uniótól
Interjú Nagy Tamással, a Centrum Párt egyik vezetőjével

- Legutóbbi beszélgetésünkkor Ön azt mondta, hogy semmilyen pártrelációban nem kíván részt venni, egyszerűen azért, mert a pártok nem érzik, nem érzékelik a vidéki ember gondjait. Ez most merőben megváltozott, mert Nagy Tamás a Centrum Párt egyik prominens képviselőjévé vált. Mi az oka ennek a döntésének?

- Az erőszak esete forgott fenn, tekintettel arra, hogy az a kormány, amely eddig kőkeményen azt követelte és képviselte, hogy érdekképviseleti szervezetek semmilyen módon ne kapcsolódjanak be a politikai és a parlamenti munkába - lásd MSZOSZ és más segédszakszervezetek parlamenti frakciókban való jelenléte -, egy döbbenetes intézkedést hozott, amely a demokráciákban nem szokás. Nevezetesen: kiválasztott az agrár-érdekképviseletek közül egyet, melyről úgy gondolta, hogy megfelelő kormánycsapat, és taktikusan vele, rajta kívül senkivel nem tárgyal a magyar agrárügyekről. Ez olyan frontnyitás volt, amikor világossá vált, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. 
Nyilvánvalóan volt más oka is. Elindítottunk egy civil mozgalmat Kupa Mihállyal és Raskó Györggyel, a Zöld Szalagot, amelynek az volt a célja, hogy valóban kidolgozzon egy közmegegyezésen nyugvó magyar mezőgazdasági fejlesztési modellt, amely a gazdák jelentős részének a biztosabb jövőt jelenti. Amikor ezek a társadalmi párbeszédek, sok száz gyűlés, beszélgetés lezajlott, akkor az volt az általános vélekedés, hogy rendben van a program, de kell egy politikai erő is. Úgy gondolom, hogy a Centrum létrejöttével megteremtettük ezt a politikai erőt.
- Viszont a politológusok nem igazán tudják hova helyezni ezt az új formációt.
- Európa számos országában van centrum, sőt kormányerőként, vezető kormányerőként is van centrumpárt. Általában ezek a centrumpártok agrárpártokból nőnek ki. Például a skandináv országokban. Akkor jönnek létre, amikor olyan a politikai helyzet, hogy tényleg egy bal- és egy jobboldali formáció jelenik meg kizárólagosan. Úgy vélem, az, hogy Magyarországon csak egy baloldali és egy jobboldalinak mondott tömörülésre lehessen szavazni, mesterséges termék. 
Nem az történt ugyanis, hogy például a Kisgazdapárt vagy az MDF több százezres serege lemondott volna a pártjáról, és azt mondta volna, hogy én erre nem akarok szavazni, mert sokkal jobb lesz nekem a Fidesz, hanem az történt, hogy pártvezetők és a pártvezetőkből álló (vagy azokat eláruló) elit leváltotta a pártját, kötött egy politikai alkut egy másik szervezettel, ahol a saját egzisztenciája biztosítottnak látszik, és választhatatlanná tette ezeket a politikai formációkat. 
A Centrum nagyon gyarapodik, mert az emberek keresik azt az utat, ami nem ez a „zárt osztály” a bal- vagy a jobboldalon. Mindkét rezsim - ez alatt értem a baloldali és a jobboldali kormányzást - hozott fel értékeket. Értelmetlen volt ezeket elveszíteni csak azért, mert a másik termelte ki. Ezeknek a folytonosságát egyfelől biztosítja a Centrum, másfelől új megoldásokat is kínál.
- Miben új az Önök vidékfelfogása? A mezőgazdaságból élők jó része csendes apátiába süllyedve már az eseményeket sem követi, és csak a mindennapi betevőre koncentrál. 
- A Centrumnak alapvetően vidékre szól az üzenete. Mi magunk is onnan jövünk. Nem arról van szó, hogy néhány embert kitermelt Magyarország elmúlt tíz éve, és azok most besurrannak a politika hajójára, hanem arról van szó, hogy nagyon fontos ügyek jelennek meg, méghozzá - szeretném hangsúlyozni - úgy, hogy előtte eddig szemben álló felek végigbeszélték a konfliktushelyzetüket, és kiegyezésre jutottak. Az agrárügyben Raskó és Nagy Tamás nem azért van együtt, mert most a politikai érdek azt kívánja, hanem mert két éve dolgozunk azon, hogy mik azok az alapelvek, amelyekben egyetértünk, és azokat hogyan lehet megvalósítani. Ma Magyarország minden politikusa pontosan tudja, hogy „irdatlanul arcon vágják” az európai uniós csatlakozásnál. Magyarország a mai napig jelentős agrárországnak minősül, adottságai alapján a legjobbak közé tartozik. Az uniós csatlakozással azt az üzenetet közlik velünk, hogy ha belépünk, a magyar gazdák akkor is csak egy negyedrész uniós támogatáshoz jutnak, míg egy uniós gazda négyszer annyi támogatást fog kapni. Irdatlan nagy pofon ez, amit nekünk kell kiheverni. 
Egyszerre kell egy harmincéves örökséget átalakítani, ami nagyon sok sérelemmel fog járni. Azt hiszem, meg kell tenni, mert csak a versenyképes árukat tudjuk piacra vinni. Ma úgy megy a pénzosztás, hogy mindegy, hogy mit termelsz, gyere és vedd fel hozzá a pénzt. Ehhez az unió nem fog asszisztálni. Véleményünk szerint külön kell választani a piaci termelést a saját megélhetésre termelő szférától. (Hazafi Zsolt)