Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Amerika olajra lép

Az Öböl-háború ellenzői a múltban gyakran vetették az amerikai kormányzat szemére, hogy az egész háború csak az olajforrások megvédéséről szólt. „Vajon akkor is kiállt volna-e Amerika a Kuvaitot lerohanó Szaddám Huszein ellen, ha csak némi homok van az országban, és nincsenek a kifogyhatatlan olajmezők?” - tették fel a kérdést a szkeptikusok. Ez a kérdés azonban aligha releváns Afganisztán esetében, amely mindössze saját használatra termel korlátozott mennyiségű nyersolajat és földgázt. 

Mindezek ellenére még Afganisztánnak is lehet jövője az energiapiacon - állítja a Time magazin közelmúltbeli cikke. Bár korábban már felmerült ez a lehetőség, a kilencvenes évek zűrzavarai elsöpörték az afgán olajvezetékek tervét. A gazdasága újjáépítésére készülő ország abban reménykedik, hogy a tervek egyszer valóra válnak - azonban a térségben még számos ország leghőbb vágya, hogy részese legyen a lassan körvonalazódó „új energia-világrendnek”, amely egyre kevésbé támaszkodna a nem mindig kiegyensúlyozott partnernek tekinthető közel-keleti országokra. 
A kőolajszükséglete több mint egynegyedét a Perzsa-öbölből importáló Egyesült Államok azon fáradozik, hogy az energiapiacot a tizenegy tagot számláló OPEC országain túlra is kiterjessze. A bizonytalan partnernek tekinthető Szaúd-Arábia mellett nagyobb biztonságot jelent további partnerek bevonása a kőolajüzletbe. A Szaúd-Arábia utáni második legnagyobb kőolajtermelő, Oroszország a legesélyesebbek közé számít ezen a téren. Oroszország készen áll arra, hogy a világban lezajló konfliktusok esetén jelentősen megnövelje kőolajtermelését, különösen Japánt, Kínát és Koreát tartva szem előtt, mint lehetséges vásárlókat. Szintén meg kívánja őrizni a volt szovjet közép-ázsiai köztársaságok, mindenekelőtt Kazahsztán kőolajexportjában játszott szerepét. December végén Putyin orosz elnök megnyitotta egy primorszki olajtermelő üzem első ütemét a Finn-öbölben. A Kaszpi térség szintén egyre jelentősebb olajexportáló területnek tekinthető - állítja az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának jelentése, amely ugyancsak potenciális olajszállító központként emeli ki a Kaukázust. A Kaszpi térség becsült olajmennyisége nagyjából összevethető az Egyesült Államokéval, illetve az Északi-tengerben találhatóval, a földgáz pedig még ennél is hatalmasabb mennyiségben áll rendelkezésre. 
Amerikai vállalatok több mint egymilliárd dollárt fektettek be a Kaszpi Olajvezeték Konzorcium (CPC) projektbe, amelynek részese ezenkívül Oroszország, Kazahsztán és Omán mellett olyan vállalatok is, mint a Royal Dutch/Shell, az ExxonMobil és az Arco. A CPC-vezeték minden valószínűség szerint Oroszország kőolajexportjának egyharmadát lesz képes szállítani. Ebben az évben naponta mintegy 4,74 millió hordónyi olaj szállítását tervezik többek között Nagy-Britanniába, Olaszországba, Németországba, Spanyolországba, valamint Kelet- és Közép-Európába. Oroszország jelenleg az európai földgázszükségleteknek mindössze 24 százalékát fedezi, az EU azonban ennek megduplázását reméli a jövőben. A CPC-vezeték lehetővé teszi, hogy Közép-Ázsiából további jelentős mennyiségű nyersanyag érkezzen Európába. Ez Afganisztán számára nem túl jó hír, hiszen még egyértelműbbé teszi, hogy a valaha volt tervek, melyek az országot kőolajvezetékektől behálózva láttatták, egyre távolabb kerülnek. A kilencvenes évek végén egy amerikai konzorcium foglalkozott a gondolattal, hogy vezetéket épít Türkmenisztán és Pakisztán között, amely Afganisztán nyugati részén haladt volna keresztül. A polgárháború, majd a tálib uralom azonban visszavonulásra késztette a konzorciumot, amely nem is tervezi visszatérését Afganisztánba. 
Új rend formálódik az energiapiacon, amely gyökeresen megváltoztathatja az eddigi gyakorlatot. Felmerülhet persze a kérdés: mi lesz, ha az Egyesült Államok és Oroszország viszonya ismét hűvösebbre fordul - figyelmeztet a Time magazin cikkírója. A tervezőasztalon azonban megszületett már annak a kőolajvezetéknek a terve is, amely 1700 kilométer hosszan halad Bakuból Tbiliszin keresztül a törökországi Ceyhan felé. Naponta egymillió hordónyi nyersolaj szállítására lesz képes 2004-től, és mind Oroszországtól, mind az OPEC-államoktól független lesz.