Vissza a tartalomjegyzékhez

Polovitzer Edina
A sikert nem pénzben mérjük

A sikeres életút nem csupán a fényes karriert, hanem a magánélet és a munka megfelelő összhangjának kimunkálását jelenti. A nők alapvetően nem egzisztenciateremtésre lettek „kitalálva” - véli többek között Pintér Zsolt karriermenedzser, aki egyebek mellett a Horton International amerikai központú nemzetközi vezetési tanácsadó kelet-európai elnöke -, de nem árt, ha olyan végzettségekkel rendelkeznek, amelyekkel szükség esetén érvényesülni tudnak. 

- Ön szerint miképp írható le egy sikeres életpálya?
- Úgy gondolom, a siker nem csak külsőségekben mérhető. Nálam a sikeres életút triásza: eredményesség a munkában, elégedettség a családban és megfelelő anyagi elismerés. Persze minden téren tökéletes munka úgysincs. A legnagyobb kihívásnak a magánélet és a munka világa közötti harmonikus egyensúly megtalálását gondolom. Számomra az nem tekinthető sikeres életpályának, amit nemrég hallottam egy interjúban. A nyilatkozó elmondta, hogy harmincöt éves, „sikerember”, tíz évet élt New Yorkban, most egy „multicég” vezetője, több milliót keres, a napjait teniszórákkal indítja, majd tizenkét-tizennégy órát dolgozik, este még állófogadásokon vesz részt. Amikor a családról faggatták, lemondóan közölte, neki arra nincs ideje. Kérdem én, akkor miért dolgozik az illető?
- Álláspályázat elnyerésekor találkozott-e a nők, különösen a családos nők hátrányos megkülönböztetésével?
- Nézze, ezt a kérdést csak egy sajátos csőlátásból tudom megítélni. Multicégeknek dolgozom, a praxisom során nagyon magasan kvalifikált felső- és középvezetőkkel van dolgom. Ezen a szinten nem jelent problémát, ha valaki nőnek született. Személyes véleményem a nők munkavállalásáról az, hogy egy lánynak alapvetően nem az egzisztenciateremtés a feladata. Nyugaton az egyetemet végzett férj, például egy egyetemi docens úgy van megfizetve, hogy a feleségének nem muszáj dolgoznia. De sorolhatnék még más pályákat is. Abszolút abnormálisnak tartom a hazánkat jellemző kétdolgozós modellt, ahol mindkét szülő teljes munkaidős keresetére egyformán szükség van, így nem jut idő a gyermekek nevelésére. Az otthon végzett munka értéke - amit csak a feleség tud biztosítani -, hogy a családfő biztonságos, nyugodt, kiszolgált háttérből tud otthonról munkába elindulni , számomra fizetésben nem mérhető. Egyébként egyes vállalatok szívesen részesítik előnyben a 38-40 éves asszonyokat, mert ők feltehetően már megszültek egy-két gyereket, és életük során megtanultak dolgozni, bár ezek a nők a fiatalabbakkal szemben többnyire mégis hátrányban vannak. Vagy említhetném a pályakezdő férfiak nehezebb helyzetét, akik még a katonaság előtt vannak. Azonban ezek megfelelő hozzáállással, jó kommunikációval feloldható helyzetek, nem feltétlenül problémák. 
- Ezek szerint egy nőnek nem is javasolja a karrierépítést?
- Erre a kérdésre csak úgy tudok válaszolni, amit a saját lányomnak is mondanék: végezzen el egy jó egyetemet vagy főiskolát, tanuljon meg két nyelvet, szerezzen egy jó MBA-t, majd huszonnyolc évesen menjen férjhez, szüljön gyerekeket. A gyed lejárta után még mindig visszamehet karriert építeni. Tehát van létjogosultsága, sőt kell is, hogy egy nő szakmailag is tudjon mit kezdeni az életével, tudjon kibontakozni és fejlődni, ha van rá igénye.
- Mit javasol azoknak, akik önhibájukon kívül munkahelyváltásra kényszerülnek?
- Nem szabad feladni! Nem igaz, hogy nincs munka. A változtatásra való hajlamnak jobban kellene érvényesülni a magyarokban. A rendszerváltás idején egy frissen megözvegyült, negyvenkilenc éves tiszakécskei ismerősöm azt kérte a főnökeitől, hogy rúgják ki a munkahelyéről. Középiskolai végzettséggel műszaki rajzolóként dolgozott akkoriban, nem beszélt nyelveket, és nem értett a számítógép kezeléséhez sem. Ekkor azonban saját finanszírozásból elvégzett egy német, majd egy angol nyelvtanfolyamot, mondván: Goethe is hatvanöt évesen kezdett el angolt tanulni. A hölgy azóta is egy orvosi műszaki cikkeket gyártó importcég megbecsült dolgozója. És ő csak egy a példáim között. Aktívnak, működőképesnek kell lenni, sok dolog csak a hozzáállásunkon múlik.