Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Ha harc, legyen harc
Beszéljük meg Bolgár Györggyel, kit visz el a tavaszi árvíz


Bolgár György: „A félelem légkörében az ember könnyen idomul még a feltételezett elvárásokhoz is” Fotó: Somorjai L.

- Hogy van?
- Meglep, hogy fel vagyok ajzva. Tudniillik én a közszolgálati higgadtságomat a magánéletben is igyekszem megőrizni, még ha rólam van szó, akkor is. De most valahogy megjött a harci kedvem. Nem én akartam, de ha harc, legyen harc. Én mindennek ellene tettem, amivel megpróbáltak engem és a műsoromat lehetetlenné tenni, és végül azt hiszem, ők voltak kénytelenek megtenni azt a lépést, amit nagyon el akartak kerülni. 
- Milyen a hangulat most a rádióban?
- Félelem van és óvatosság, lesütött szemek, s csak a folyosón egy-két bíztató szó.
- A pagodában is, ahol mindig pezsgett az élet?
- Igen. Csend van itt is. És sok új arc. Megcsinálták azt, amit Boross úr mondott még 93-94-ben: „Egészséges vidéki gyerekeket a rádióba.” Hogy vidéki vagy nem vidéki nem tudom, de hogy hirtelen egy csomó ismeretlen fiatal arc tűnt fel a rádióban, az biztos.
- Komoly pozícióban levő új emberekre gondol?
- Persze. A Krónika gyakorlatilag teljesen kicserélődött az utóbbi egy évben. Olyan könnyen kezelhető fiatal társaságot próbálnak behozni, akik teljesen tőlük függnek, és akik persze a rádiózáshoz sem értenek igazán. Mitől is értenének hozzá.
- Ezek a fiatalok érezhetően MIÉP-es, fideszes kötődésű emberek?
- Ez nem mindig ennyire kitapintható. Az is lehet, hogy egy részének nincs semmilyen politikai kötődése, de mivel jó munkalehetőséget, egzisztenciát kapnak, gyorsan és feltétel nélkül igazodnak, idomulnak az elvárásokhoz. Ne gondolja azt, hogy az a kényszerképzetem, hogy egy MIÉP rohamcsapat elfoglalta a rádiót. Elég, ha a rádió fontos pozícióban levő vezetői azt mondják, miért nem szólaltatjátok meg Csurkáékat többször, több helyen? És számoljatok be erről is, meg arról is, és készítsetek riportot ezzel is, (akiről tudjuk, hogy MIÉP-es kötődésű), meg azzal is, (akiről szintén tudjuk). És akkor egyszer csak a műsorok témája, a rádió hangja, hangneme, stílusa kezd olyanná válni, mint teszem azt a Vasárnapi Újság.
- A Vasárnapi Újság ugyanúgy megy tovább?
- Hogyne menne. A látszat kedvéért lecserélték Lakatos Pált - talán ő volt az egyik legszélsőségesebb figurája a műsornak - és most egy kevésbé prominens embert tettek a helyére. De ettől a műsor szellemisége, gyakorlata, technikája ugyanaz.
- Hogyan vált majdnem első számú közellenséggé a szélsőjobb számára?
- Vannak nálam sokkal harcosabb, keményebb hangnemű publicisták, a Beszéljük meg-ben pedig végképp nem én fejtem ki a véleményemet, hanem a hallgatók. Úgy látszik, sikerült egy olyanfajta műsort csinálnom, amely azokat a hatalomgyakorlókat szerfölött irritálja, akik félnek az őszinte, gyakran indulatos hangtól. Persze ez az indulatosság is minden esetben őszinteséget takar, akkor is, ha nem tudok vele egyetérteni. Nincsenek illúzióim a Horn-kormánynyal szemben sem, de ők nem szóltak egyetlen szót sem, pedig nagyon kemény kritika érte őket is a műsorban. Igen gyakran személyesen Horn Gyulát is. De becsületükre legyen mondva, részükről a műsort soha nem érte kritika.
- Azonkívül, hogy félnek az őszinte hangtól, mi motiválhatja leginkább a félelmüket?
- Szinte az egyetlen fórum volt, ahol az átlagemberek is megvitathatták az ország közéletének legfontosabb dolgait, ahol meg is győzhették egymást. A körülbelül hétszázezer hallgató jelentős része nem elkötelezett teljes mértékben valamelyik párt irányában. Ezen hallgatók egy része meggyőzhető. Ha csak ötvenezer rádióhallgatót győz meg a hetenként kétszer jelentkező műsor, az egyik csapatnak - pontosabban: az egyik pártnak - ez is igen veszélyesnek tűnik: Orbánéknak és a szélsőjobbnak. Miután nagyobb tömegeket meggyőzni csak érvelő típusú műsorral lehet, ha ezt megszüntetik a választások előtt, könnyebb dolga van a kormánypropagandának. Eközben persze a demokrácia nem sérül formálisan, mert ugye a kormány is kifejtheti álláspontját egy helyen, az ellenzék is egy másik helyen. Csakhogy így ezek az álláspontok nem találkoznak és nem méretnek össze. Ez pedig egy olyan terep volt, ahol nem az egyre hiteltelenebb politikusok hangján, hanem az egyszerű közemberekén méretett meg a dolgok állása. Mikor levették a műsort, egy árvízi helyreállításról szóló anyagot nyomtak hirtelen a helyére. Több betelefonáló hallgató Németh Miklós Attila szemére hányta - aki mellesleg a Vasárnapi Újság volt felelős szerkesztője -, hogy merték megszünteti Bolgár műsorát. „Én politikailag nem értek egyet Bolgár Györggyel, de vele legalább mindent meg lehetett vitatni, micsoda disznóság, és remélem elviszi magukat a tavaszi árvíz” - mondta mindezt egy kifejezetten MIÉP-es hangzású pasi. Szóval, ilyeneket is produkált a műsor. 
- Hogyan minősítené, minek nevezné azt, ami magával történt?
- Magyarországon még nincs diktatúra, csak éppen közeledik. Például azt olvastam nemrég a sportújságban Orbán Viktortól azzal kapcsolatban, hogy ötmilliárd forintot adtak megint a teljesen érdektelenné vált magyar fociutánpótlásra, hogy idézem: „Ragaszkodom ahhoz, hogy nyolcvan kivilágított műfüves pálya épüljön”. Mi az, hogy a miniszterelnök egyes szám első személyben nyolcvan akármilyen füves pályához ragaszkodik? Ez nem az ő kompetenciája. Egyes szám első személyben gyakorlatilag nem fogalmazhatna. Otthon, a családjában, ott ragaszkodhat egyes szám első személyben sok mindenhez. Ez az a stílus, szellemiség, ami rátelepedett az egész kormányzásra, mintha a miniszterelnök személyes tulajdona lenne az egész ország, ahol is kénye-kedve szerint osztogathat és fosztogathat. Már bocsánat, de ez demokrácia, ahol testületek, intézmények, hivatalok, magánemberek vannak, és mindenki végezze a maga dolgát. Ez volna a demokrácia lényege. Úgy látom, nem csak véletlenül, és nem csak hajlamból, hanem tudatosan és szisztematikusan egyre jobban korlátok közé szorítják a demokrácia még működő elemeit, mígnem ellehetetlenítik.
- Miért tehetik ezt meg? Illetve miért nincsenek komoly, tömeges tiltakozások ezzel szemben?
- Mára az emberek úgy látszik csalódtak magában a demokráciában is. Azt hitték, mostantól tényleges beleszólásuk lesz az ország mindennapi ügyeibe és saját sorsuk alakításába. Tévedtek, itt a „győztesek” úgy érzik, a demokrácia addig van, arra való, addig elég, hogy én győztem, minden az enyém, tehát ide a vagyont. Gazdaságban, kultúrában, közéletben, mindenhol. Ez tragikus. A legmegtévesztőbb az, hogy a Fidesz demokrataként indult, nyitottabb, európaibb, emberarcúbb volt. Ráadásul meg volt az a lehetőségük, hogy új generációként maguk mögött hagyják az elmúlt évtizedek összes szörnyűségét, konfliktusait. Tehát nekik nem kellett volna belemenniük, hogy ki mennyire komcsi és mennyire keresztény. Nekik alkalmuk lett volna a régieket felsöpörni, és valóban egy új Magyarországot építeni. 
- Mondja, a rádióhoz tulajdonképpen honnan, kitől érkeznek a hírek?
- Nagyrészt az MTI-től, kis százalékban saját tudósítóktól.
- Ha a mostani hatalom ilyen módon kézben tart és kontrollál mindent, nem lehetséges, hogy a rádióban a híreket már eleve…
- …nem akarok rosszhiszemű lenni, de lehet, hogy már az MTI-ben is az ő szájízük szerint fogalmaznak. Ezt aztán óhatatlanul megérzik a rádióban is, s a félelem légkörében az ember könnyen idomul még a feltételezett elvárásokhoz is. 
- Ön évekig élt és dolgozott olyan országokban, ahol a demokráciát már évszázadok óta gyakorolják. Ezeket összehasonlítva, elemezve, mit tart most a hazai politikában a legveszélyesebbnek?
- A szélsőjobbal való bármilyen együttműködést és kokettálást azonnal és határozottan ki kellene zárni. Ha Orbán Viktor hermetikusan lezárná az átjárásokat a Fidesz és a MIÉP között, elképzelhető lenne, hogy a MIÉP kapna mondjuk tizenöt százalékot a választásokon. De azt mondom, ez is kisebb kockázat annál, mintha fű alatt - hazug, képmutató módon - gyakorlatilag hatalmi pozícióba emelné Orbán Csurkát. Az lenne a demokrácia halála, a diktatúra kezdete. Franciaországban is lehetett vagy tizenöt százaléka Le Pennek, de ez nem járt semmiféle következménnyel, mivel nem juthatott az elszigeteltsége miatt hatalmi pozícióba.
- Mire alapozza azt a véleményét, hogy ha a MIÉP - akár fű alatt is - hatalomra kerülne, az a demokrácia halála lenne?
- Egy olyan párt, amelyik az egyéni jogok fölé meghatározhatatlan kollektív jogokat helyez, ahol a nemzet vélt érdekei „védelmében” lecsapnak az egyénre, ahol az állam érdekeit tartják tiszteletben az egyénnel szemben, ott a politikai hatalom óhatatlanul diktatúrát fog bevezetni. Ha ezen az ideológiai alapon áll egy párt - márpedig a MIÉP ezen áll -, akkor el kell szigetelni a demokratikus politikai hatalomtól. Mondom, még annak az árán is, hogy a MIÉP nagyobb támogatást nyer a közvéleménytől. Nem baj. Ha tizenöt százalék, legalább tudni lehet, hogy annyi. 
- Mit tapasztal a két vezető párt körül?
- A kormányban egyértelműen a pánik jeleit, és nem csak az én esetemben nyúltak mellé, de máshol is ezt tapasztalom. Az Orbán-Nastase szerződés egyértelműen pánikból köttetett. Vagy ott van például a budaörsi ügyész ügye, aki azt mondta: „Az igazságszolgáltatás nem független.” „Dehogynem független” - mondta a kormány és ugyanazzal a gesztussal leváltotta az ügyészt. Ja, akkor talán mégsem független. Egyik hiba a másik után. Remélem, ezeknek meglesz a következménye.
- S ha mégsem?
- Akkor itt kő kövön nem marad.