Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Állítsuk meg a lopakodó diktatúrát
Évkezdő beszélgetés Horn Gyula volt kormányfővel


Horn Gyula: „Sokunk véleménye szerint szabad rablás folyik most az országban” Fotó: Somorjai L.

- A városokat, falvakat járva mit tapasztal, hogyan élnek, éreznek, gondolkodnak az emberek? Mi a problémájuk, mi az, ami fáj nekik, vagy minek örülnek leginkább?
- Kétségbeesést és reménykedést tapasztalok. Igazolódik, hogy a legsúlyosabb teher a szegénység és az öregség. Számottevően nőtt a nincstelenek, a piacgazdaság veszteseinek a száma. Az is fájó, hogy sokan az utolsó tartalékaikat élik fel, egyre többen csúsznak le a középosztályból. Sokszor képtelen vagyok vigasztalót mondani, amikor nekem szegezik a kérdést: „Tessék mondani, hogyan éljek abból a havi néhány ezer forintból?” Az emberek többsége nem érzékeli a saját életkörülményein, hogy a gazdaság növekszik. Nem érvényesül az, amit mi mindig is képviseltünk - mindenkinek gyarapodjon a jövedelme, s hogy a gazdaság teljesítményével arányosan javuljon a megélhetés. 
Öröm, igaz, ritka öröm számomra viszont az, hogy tehetséges és sikeres vállalkozók tisztes jövedelmet tudnak alkalmazottaiknak biztosítani. Reménykeltő az is, ma már nem lehet becsapni az embereket, tudják, mekkora különbség van a hatalmi propaganda kábításai és a valóság között. Reménykeltő, hogy mind többen bíznak a szocialistákban, sorsuk jobbra fordulását várják az MSZP-kormánytól.
- Hogy érzi, az emberek hisznek még a politikusoknak?
- Tény, hogy megrendült a bizalom a politika, s annak képviselői iránt. Sokan érzik magukat becsapva, az ígéretek folyamatosan veszítik a hitelüket. Visszatetszést kelt a sok közéleti botrány, az acsarkodás és egyes politikusok gátlástalan viselkedése. Közéletünk legnagyobb rákfenéje a félelem. Soha nem féltek annyian, mint most. Fél a vállalkozó a hatalom túlkapásaitól, az APEH-kommandótól, önkormányzati vezetők félnek attól, hogy anyagilag végképp ellehetetlenül településük csak azért, mert vezetése nem kormánypárti. De fél a köztisztviselő, a közalkalmazott is a megtorlástól, és fél az emberek nagy többsége helyzete további romlásától, attól, hogy egyre gyengül lét- és közbiztonsága.
- Nem lehetséges, hogy Ön látja túlságosan sötéten a dolgokat?
- Lehet, hogy ellenzéki politikusként több kritikus élethelyzettel és problémával szembesülök, mint a hatalom képviselői. Ez szinte mindig és mindenütt így van. Sokan vélik úgy, talán sohasem volt ennyire pökhendi kormánya az országnak, mint most. Képviselői megpróbálnak bűntudatot kelteni azokban, akik az elmúlt rendszerben valahogy boldogulni tudtak. A hatalom keményen ideologizál, s ez megosztja a társadalmat. Azt próbálják sulykolni, hogy csak az a jó magyar, aki keresztény. Hívők és nem hívők szerint csoportosítják az embereket. Megszállják a közszolgálati médiát, nyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra. Sokunk véleménye szerint szabad rablás folyik most az országban, ugyanakkor védelmet nyújtanak a Fideszhez közel állók által elkövetett üzelmeknek. Ezért utasítottak el minden ellenzéki kezdeményezést ezen ügyek parlamenti feltárására. 
Elfogadhatatlan, hogy a kormánykoalíció december vége felé „karácsonyi ajándékként”, váratlanul - szinte puccsszerűen - saját embereire cserélte ki a választások előkészületeit és lebonyolítását ellenőrző bizottságot, az OVB-t. Erre még nem volt példa a demokratikus jogállam történetében. Az üzelmek sokasága a sötét, s nem azok véleménye, látása, akik fellépnek a hatalom önkényeskedéseivel szemben. Azt tapasztalom, hogy egyre többen nem merik nyíltan vállalni rokonszenvüket a demokratikus ellenzékkel. Mi félelem nélküli életet akarunk, úgy, ahogy tettük ezt az 1994-98 közötti kormányzásunk alatt. Azt akarjuk, hogy a visszaéléseket ne eltemessék, hanem feltárják és elítéljék. Felfogásunk szerint a múlt nem azé, akié a hatalom. A demokratikus Európában egy nemzetnek védenie kell múltját, jelenét és jövőjét. 
- A Fidesz szemére veti Önöknek, hogy becsmérlő, kulturálatlan hadjáratot folytatnak kormánya ellen. Erre mi a válasza?
- Igen, gyakran hallom ezt én is, főként akkor, ha szóvá tesszük a visszaéléseket. Az igazság kedvéért emlékeztetném arra, hogy a Fidesz vezetői 1995 tavaszától mindennek elmondtak bennünket a stabilizációs programunk miatt. 1997 őszén azzal vádoltak meg, hogy le akarjuk váltani az állampolgárokat. Hogy ez vajon miként lehetséges, arról sajnos nem szóltak. A 98-as kampányban nem kevesebbet hirdettek, mint azt, hogy elpusztítottuk a nemzeti értékeket, csak romokat hagytunk hátra, s nemzetközi partnereinket arról győzködték, hogy „nemzetietlenek” vagyunk.
Hallgatnunk kellene arról, hogy egy árva szóval sem említették a választási kampányukban, hogy hatalomra kerülve elvetik a Nemzeti Színház, a 4-es metró, az autópályák és a városokat elkerülő utak építését? Hogy nem fejlesztik az infrastruktúrát, a környezet védelmét? Arról sem beszéltek, hogy politikai indíttatású tömeges tisztogatást rendeznek a szakemberek körében, s hogy megszállják a MALÉV, a Mol, a Dunaferr s több más sikeres cég vezetését, veszteségbe, romlásba döntve azokat.
Érdemes lenne végre kiszámítani, hogy mindezzel menynyi kárt okoztak az országnak, nem is szólva az ellenőrzés nélküli költekezésekről, a közpénzek elherdálásáról. Miként végre azzal is foglalkozni kellene, hogy mibe került a mezőgazdaság és az egészségügy ellehetetlenítése. 
Arról sem ejtettek szót, hogy szalonképessé fogják tenni a szélsőjobboldalt, és nem fognak elhatárolódni a civilizációtól idegen fajgyűlölő, nacionalista és irredenta törekvésektől. Sokunknak fáj, hogy a konzervatív urak folyamatosan megsértik a lelkiismeret, a vallás és az egyház szabadságáról szóló törvényt. Felháborító, hogy rendszeresen ellenséges kampányt folytatnak a bűvkörükbe nem tartozó - általuk történelmileg újnak mondott - egyházakkal szemben. Az embereknek meg kell tudniuk az igazságot, mert csak akkor lehetnek szabadok. 
- Mondja, miért nem jutnak sokszor célba a legfontosabb üzeneteik, vagy ha igen, miért sikerednek haloványra és vérszegényre? Egy háborúban, ahol atombombával támadnak, nem túl hatásos kézigránáttal válaszolni. Nem gondolja, hogy az MSZP kezdeményező képességén, stratégiáján, kommunikációján gyökeresen változtatniuk kellene?
- Sok igazság van abban, amit mond. Megtanultam, hogy az a párt, amelyik elégedett magával, elbukik. A politika hullámzik, sok benne az előre nem látható, kiszámíthatatlan elem. Gyors, közérthető, hatásos válaszokat kell adni a történésekre. Ebben sokszor haloványnak bizonyultunk. Nem véletlenül vetettem fel 2001 tavaszán észrevételeimet és javaslataimat politizálásunk javítására. Egyetértek tehát Önnel abban, hogy kommunikációnkat gyorsabbá, közérthetőbbé, ütősebbé, vagányabbá kell tennünk. 
- Akkor mi annak az akadálya, hogy ezt meg is tegyék?
- Vegye figyelembe, hogy egy ellenzéki pártnak kevesebb a lehetősége, mint a kormánynak, amelyik él is a hatalmi eszközökkel. A mostani kormány abban is különbözik elődeitől, hogy propagandájához minden lehetséges eszközt felhasznál, attól sem riadva vissza, hogy közpénzen kampányoljon a maga érdekében. Az év második felében javulás következett be a kommunikációnkban, több a reagálás, sok üzenetet fogalmazunk meg, s már nem ritkák az attraktív rendezvényeink sem. Fontosnak tartom, hogy ígérgetések helyett vállalásokat teszünk, amelyek számon kérhetők lesznek a szocialista kormányon. De nehezen birkózunk meg azzal, hogy a jobboldal, szoros munkamegosztásban a MIÉP-pel, rendszeresen rágalmaz bennünket. Az MSZP soha nem rágalmazta meg politikai ellenfeleit, ezért idegen tőle a viszonzás is. Fontos a szolidaritás erősítése. S még valamit: a mostani rágalomhadjárat is igazolja, hogy „aki a Fideszre szavaz, megkapja a MIÉP-et”.
- Mindezekkel együtt és mindezek ismeretében van esélyük a választások megnyerésére?
- Igen, határozott esélyünk van rá. Nem lehet igaz, hogy a választópolgárok ne látnák a mostani kormány kíméletlen törekvését hatalma és vagyona bármi áron való megőrzésére. Bízom abban is, hogy az emberek nagy többsége mérlegre teszi a kormány tevékenységét, a néphez méltatlan támadásokat, a demokrácia és a jogállamiság, az igazságosság és a szolidaritás ellen. Hiszem azt, hogy az idősek tudják, az öregség terheit csak velünk oszthatják meg. Mi tudunk hiteles jövőképet adni a fiataloknak és a megélhetésben mellőzött 45-62 év közötti korosztálynak, ahogy a nőknek is.
- Mint nemzetközileg is elismert volt külügyminiszter miként látja, hogyan minősítik országunkat mondjuk Londonból vagy Brüsszelből nézve?
- Az ország megbecsülést, tekintélyt vívott ki magának. Ugyanez nem mondható el a jelenlegi kormányról. Sokan tartanak attól, hogy Magyarország stabilizáló szerepe a térségben meggyengül. Büszke vagyok arra, hogy az 1998-ig terjedő időszakot sok külföldi partnerünk modellértékűnek tekinti. Nyugati egyetemeken oktatják az 1995-ben elkezdett stabilizációt, az abban az évben született új privatizációs törvényt, és annak érvényesítését. Korszakos jelentőségű, hogy bevittük az országot a NATO-ba, és hogy eljuttattuk az Európai Unió küszöbéig, valamint, hogy egyedül Magyarország nem tartozik a Nemzetközi Valutaalapnak a térségben. 
- Mit szól ahhoz a magyar-román egyezményhez, amit a két kormányfő december 22-én írt alá Budapesten?
- Megdöbbentem. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet. Először fordul elő, hogy Magyarország olyat vállal, amiért semmit sem kap cserébe. Ezzel kimúlt a kedvezménytörvény is. Beláthatatlan következményekkel jár, hogy tíz- és tízezer romániai munkavállaló idezúdul. Katasztrofális hatása lesz az itteni foglalkoztatásra, megnő a feketegazdaság, tovább romlik az egészségügyi intézmények helyzete, a közbiztonságról nem is szólva. Mindez felerősítheti a románellenességet, a nacionalizmust. 
1996-ban Temesváron én írtam alá azt a magyar-román alapszerződést, amelyet az egész világ üdvözölt. A történelmi jelentőségű dokumentum semmi olyat nem tartalmaz, ami hátrányos lenne a magyarságnak. Rögzíti a történelmi megbékélés, a kölcsönös tolerancia, a sokoldalú együttműködés igényét. Az akkori ellenzék - a mai hatalmi erők - mégis hazaárulónak bélyegeztek. Akkor most ezt a szerződést milyen jelzővel kellene illetni? Azonnal fel kell függeszteni a mostani egyezmény végrehajtását!
- Tragédiának tartaná, ha az első körben kilenc másik országgal együtt csatlakoznánk az unióhoz?
- Nem tartom jó üzenetnek a tíz ország együttes kezelését, mert ismerve a különbségeket, ez gyengítené a teljesítményen alapuló megkülönböztetés elvét. A magyar nép óriási áldozatokat hozott az átalakulás és felzárkózás érdekében. A környező országok egyike sem hajtott végre olyan radikális vállalásokat, mint mi. Hazánk gazdasági teljesítménye, a modernizáció egyedülálló a kelet-közép-európai térségben. Ezt méltányolni kell és elismerni.
- Mit kell tennünk még azért, hogy mielőbb felvegyék az országot az EU-ba?
- Komolyan kell venni az unió évenkénti országjelentésében megfogalmazottakat. A 2001. évi értékelés bírálatai és igényei már negyven témát ölelnek fel. Haladéktalanul hozzá kellene látni azok orvoslásához. Hangsúlyozom, egyetlen egy bírálatuk sem ellentétes nemzeti érdekeinkkel. Számunkra rendkívül fontos a közszolgálati média pártatlansága, az önkormányzatiság, a szociális partnerség, a jó szomszédság érvényesítése és sok más igény. Történelmi esélyről van szó. Uniós tagságunk visszafordíthatatlanná tenné a felzárkózást, az európai életminőség megteremtését, a részvétel lehetőségét az európai döntésekben. Senkinek sincs joga ezt a korábban soha nem létező esélyt tönkretenni. 
- Ránk virradt az új esztendő. Mire számít áprilisban?
- Hiszem, eljön az igazság órája. Hosszú évekre szólóan ez az utolsó és egyben egyetlen esély arra, hogy megállítsuk a nemzethez méltatlan, lopakodó diktatúrát. 1990 óta nem volt olyan fontos parlamenti választás, mint a mostani. Csak az MSZP képes a kormányváltásra. Bízom abban, hogy folytathatjuk a nemzet, a magyarság érdekében álló politikát. Ennek reményében szeretnék Önnek és olvasóinak is egy valóban sikeres és az eddigieknél lényegesen jobb új esztendőt kívánni.