Vissza a tartalomjegyzékhez

Róth I. Zsófia
Megtaláltam a saját hangomat

Bayer Friderika 1994-ben vált nemzetközileg elismert énekesnővé, amikor az Eurovíziós Dalfesztivál negyedik helyezettjeként tért haza Dublinból. Első kiemelkedő sikerét Kinek mondjam el vétkeimet? című dalával aratta, ezt követően itthoni és külföldi díjak sokasága következett. 1995 augusztusában a lengyelországi 32. Sopoti Fesztiválon második helyezést ért el, a Gálában egy színpadon lépett fel Annie Lennoxszal és Chuck Berryvel. A különlegesen szép hangú előadóművész az elmúlt hat év során öt CD-t jelentetett meg, a legutolsó tavasszal került a boltokba Hazatalálsz címmel. Friderikával e lemez fogadtatásáról és az elmúlt évek tapasztalatairól beszélgettünk. 

- Az elmúlt években öt albumod jelent meg. Az utolsó három, de főleg ez a legutolsó, a Hazatalálsz más szöveg- és zenevilággal rendelkezik, mint az előzőek. Ez tudatos változtatás volt a részedről?
- Időbe telt, amíg megtaláltam a saját „hangomat”. A Kinek mondjam el vétkeimet? című dal nem nekem íródott, azt már készen kaptam. Nagyon jól egymásra találtunk ezzel a dallal, de egy olyan skatulyát jelentett számomra melankolikus, kicsit depressziós hangvételével, amelyből nehezen sikerült kitörnöm. A Feltárcsáztad a szívem című dallal ez részben sikerült - pillanatok alatt a rádiók kedvence lett. Viszont ez a nóta a külföldi dalokra hasonlított, még mindig nem az én „hangom” volt. Kezdtem arrafelé orientálódni, hogy visszataláljak az élő hangszerekhez, ugyanakkor megtartsam a vidám színeket, életöröm legyen benne, megtartva a líraiságot is. A Hazatalálsz című lemez szerintem egy kiforrott, összeszedett album. Itt végre összeállt egy olyan hangszerelés, egy olyan dallam- és szövegvilág, amely nagyon közel áll hozzám. Ezért is lepett meg a hűvös fogadtatás, pedig én az összes közül ezt tartom a legjobbnak. A dologhoz azért az is hozzátartozik, hogy a magyar rádiók nyolcvan százalékban külföldi dalokat játszanak. A maradék húsz százalék ugyanaz magyarul. Az én anyagom ezt a külföldutánzást nem tudja maradéktalanul kiszolgálni.
- Úgy tűnik, az egyénibb produkciókra nincs nagy „áteresztőkészség” manapság. Presser Gábor nyilatkozta a közelmúltban: „Sokunk zenéje - az új dalokra gondolok - valahogy nem hallatszik a rádiókban. Mintha valami arctalan cenzor dolgozna. Szinte »megszólalásig« emlékeztet a hatvanas, hetvenes évek médiacenzúrájára, akkor is csak sejteni engedték, hogy valaki nem akar téged.”
- Tényleg egy arctalan valaki „dolgozik” a háttérben, hiszen konkrétan nem lehet tudni, kik azok, akik képesek befolyásolni, hogy milyen zene hangozzon el a médiában. Tavaly májusban megjelent egy albumom, de nem lehetett teljes terjedelmében hallani arról egyetlen számot sem, csak azért, mert más, mint amit manapság a rádiók játszanak. A Pici mögött 25-30 éves zenei múlt áll. Mögöttem egy negyedik helyezés a 94-es Eurovíziós Fesztiválon. Itthon ez mégsem segít abban, hogy közelebb jussak a közönséghez. Jó lenne, ha rólam is az jutna eszébe az embereknek, mint a Presser Piciről, hogy nem fog rossz minőséget kiadni a kezéből.
- Az Eurovíziós Fesztivál nemzetközi sikerén felbuzdulva nem gondoltál arra, hogy esetleg külföldön próbálj szerencsét?
- Erre kellett volna egy stáb, amely segít nekem. Volt Párizsba és Berlinbe is felkérés, de nem volt, aki leszervezze. Ahhoz, hogy valaki befusson, nem elég a tehetség. Kellenek kapcsolatok, rengeteg pénz, és egy olyan menedzser, aki viszi a produkciót a hátán, hogy a tehetség ne őrlődjön szét, hanem a saját feladatára tudjon koncentrálni. Én ilyennel 94-ben Magyarországon nem találkoztam. Pedig akkor egy nemzetközi siker is öszszejöhetett volna.
- Úgy tűnik, hogy a technikának köszönhetően mégis sikerült egy „kiskaput” találnod. Hiszen friderika.com címmel honlapot nyitottál, amely igen népszerű az internetezők körében.
- Májusban került fel az internetre a honlapom. Úgy tűnik, hogy érdemes lenne az anyagomat angol nyelven is feltenni, mert szép számmal vannak külföldi érdeklődők is. Az elmúlt időben több száz levélre válaszoltam. Elsőként többnyire azt kérdezik tőlem, hogy miért nem lehet az új dalokat hallani, hol lehet megkapni a lemezeimet. Sokan lepődnek meg azon, hogy személyre szabottan válaszolok nekik. A második-harmadik levélfordulótól elkezdődik egy kötetlen beszélgetés, amely már nem feltétlenül a zenéről szól. Innentől kezdve az én kizárólagos felelősségem az, hogy milyen értékeket közvetítek feléjük.