Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Csak a narancs volt

A Fidesz legelső parlamenti frakciójának öt tagja mondja el emlékeit, elemző véleményét a kollégiumi évekről, a Fidesz születéséről, a parlamentbe kerülésről és a párt első éveiről a Csak a narancs volt című, napokban megjelent kötetben. Az alábbiakban a könyvből közlünk rövid részleteket. 

Fodor Gábor

Kövért és Viktort, azt hiszem, nagyon zavarta, hogy vidékiek, és ebben egymásra is találtak. Fájlalták, hogy középiskolás korukban sok mindenről lemaradtak, mert vidéken nem voltak olyan lehetőségek, mint a fővárosban. Erről többször beszélgettünk. Egy rossz attitűdöt erősítettek fel ezzel a vidékiséggel, amit később ideológiává növesztettek. Bezárkóztak a kollégiumba, és szervezeti szabályzatokat próbáltak kitalálni. Én nem éreztem különösebben a hátrányát annak, hogy Gyöngyösön születtem, sőt: nem voltam bezárva a kollégiumba, kezdetben kevéssé vettem részt a belterjes kollégiumi életben, és nem éreztem, hogy lemaradtam valamiről. Viszont lelkesen belevetettem magam a budapesti életbe, sok barátom lett Budapesten, közülük többen még csak nem is a jogi karra jártak.
Kövér és Viktor a kezdeti időkben lelkes hallgatói voltak Fellegi Tamás Marx-elemző kurzusainak. Ez volt a slágerkurzus, ahova Stumpf is eljárogatott. Nem azért, mintha meggyőződéses marxisták lettek volna, bár akkor még viszonylag kialakulatlan volt a világnézetük. Kövér Laci még 1990-ben is csapkodta az asztalt, hogy ő szocialista meggyőződésű ember. Viktorban pedig akkoriban leginkább egy nagyon tehetséges szakszervezeti vezér lakozott.

Molnár Péter

Akkoriban valóban létezett a szakkollégiumi öszszetartozás- és szolidaritásérzés. Később a Fideszhez hasonlóan ezt is szétrombolta Viktorék politikája. Erre példa egy volt szakkollégista ismerősöm, vezető gazdasági szakember esete. Két-három éve arról beszélt nekem, hogy a szakkollégiumi múlt eltéphetetlen szolidaritást, természetes kapcsolatrendszert jelent, ami liberális körökben is megvan, de amihez képest a szakkollégiumi egy másik kör. Beszélgetésünk idején a Fidesz már kormányon volt; ismerősöm akkor úgy vélte, Viktor biztos lehet abban, hogy a szakkollégisták mindig szolidárisak lesznek vele. Ezek után két évig külföldön voltam, s most, amikor hazajöttem, hallom, hogy az illető közben elveszítette vezető pozícióját, mert vitába szállt Viktorék politikai álláspontjával. 

Hegedűs István

Antall József halála előtt éppen országos választmányi ülést tartottunk. Orbán bejelentette, telefonon beszélt a haldokló miniszterelnökkel - elfordult és megtörölte a szemét. Vagyis az nem igaz, hogy járt volna a betegágyánál - ez egyébként kiderül Debre-czeni József könyvéből, aki oldalakon keresztül sorolja az utolsó látogatókat, de a Fidesz elnöke nincs köztük. Orbán közölte, Antall József három üzenetet küldött. Rögtön gyanakodni kezdtem, itt valami nem stimmel. Először is, az Ellenzéki Kerekasztal egykori pártjai fogjanak újra össze egymással. Másodszor is, ne engedjük megint hatalomra jutni a kommunistákat. Harmadszor, ne hagyjuk szétverni a Fideszt. Kínosan éreztem magam - mintha mindenki elhitte volna a teremben, amit hallott. Pedig elég valószínűtlenül hangzott, hogy a hosszadalmasan fogalmazó Antall éppen most küldött volna rövid kinyilatkoztatásokat nekünk, precízen meg is számozva gondolatait. Furcsán össze is csengtek ezek a mondatok Orbán akkori szövegeivel. 

Szelényi Zsuzsanna

Mindig is természetes módon használta (Orbán Viktor - a szerk.) a pszichológiai befolyásolás eszköztárát egyéni, csoportos és tömeghelyzetekben is. A Fidesz politikusainak széles köreivel sikerült elhitetnie, hogy politikai jövőjük, egzisztenciájuk kizárólag az ő személye által megvalósított politika révén biztosítható, akik ezért teljesen lemondtak személyes értékválasztásaik megjelenítéséről. (…) Az egzisztenciális kitörés esélye, a politikai elitben való részvétel kivételes lehetősége sokakat késztetett Orbán Viktor követésére.
(…) Úgy gondolom, hogy ez a generáció mégis sok tekintetben magán viseli a szocializmusban végbement szocializáció hiányosságait, ahol a képzésnek sosem volt célja az autonóm gondolkodás megteremtése, a személyiség kibontakoztatása és az érdekérvényesítés demokratikus formáinak elsajátítása.