Vissza a tartalomjegyzékhez

Csereklyei Márta
Egy ember tragédiája

Újabb tagját vesztette el múlt csütörtökön a generációk életét, zenei ízlését átformáló Beatles. George Harrison, az együttes néhai gitárosa 58 éves korában, hosszas rákbetegségben hunyt el. A hatvanas, hetvenes években milliók hitték, hogy az életük kiforrásában katalizátorként szerepet játszó, zenei forradalmat kiváltó Beatles emberfeletti, kortalan legendája soha nem érhet véget. A rajongóknak első ízben 1980-ban, John Lennon meggyilkolásakor, másodszor pedig a múlt héten kellett szembenézniük azzal, hogy még a Beatles sem halhatatlan. A gitárjátékával a világ zenei kultúráján kitörölhetetlen nyomot hagyó George Harrison hamvait az indiai Gangesz folyó felett szórták szét. 


A Gangesz folyó, ahova George Harrison hamvai kerültek. Oda a fél Beatles Fotó: Reuters

Az egykori Beatles gitárosának temetésére a hinduizmus hagyományainak megfelelően a keleti vallás szent folyója, a Gangesz partján a média teljes kizárásával, a legnagyobb titokban került sor. Harrison, aki évek óta küzdött gége- és tüdőrákkal, egy Los Angeles-i barátja otthonában hunyt el, miközben Krisna-tudatú hívők társaságában, ágya mellett Krisna és Rama istenek képeivel a Hare Krisnát mantrálta. Pár órával halála után az indiai hagyományoknak megfelelően egy kartondobozban hamvasztották el. Temetésével kapcsolatosan a Krisna-Tudatúak Nemzetközi Szervezetének szóvivője csak annyit árult el, hogy hamvainak egy részét felesége, Olivia és 24 éves fia, Dhani szórta a Gangeszbe. A hamvak másik fele állítólag a hinduk két szent városában, Allahabadban és Brindavanban marad. A hamvak szétszórásának a Hare Krisna-mozgalomban spirituális jelentősége van: a lélek - amely a hamvak szétszórásával nyer üdvösséget - utazását jelképezi az örök tudat felé. 
Harrison mintegy 200 millió fontos vagyona nagy részét felesége és fia örökli, ám ennek tíz százalékát, valamint több dal szerzői jogdíját 
a Hare Krisna-mozgalomra hagyta. Ezen kívül több millió fontot adományozott különféle brit és nemzetközi segélyszervezeteknek is. 
George Harrison 1943 februárjában született Liverpool egyik nyomornegyedében. Apja buszsofőr volt, aki még matróz pályafutása során hozott Amerikából egy lemezjátszót és lemezeket. George először ezekről hallgatta titokban a tengerentúli fiatalság vérét felpezsdítő rock and rollt, ami sok ezer kortársával együtt őt is megbűvölte. Az elemi elvégzését követően vesebaj miatt hat hétig kórházban kellett feküdnie: ekkor vásárolt három fontért egy ócska gitárt. A befektetés hamarosan megtérült: a gitárnak köszönhetően barátkozik össze az iskolabuszon Paul McCartneyval, aki akkoriban trombitán játszik. Pár évvel később Paul mutatja be John Lennonnak. George szinte bálványozza Lennont: részben a köztük levő korkülönbség miatt, részben pedig azért, mert John akkor már igazi együttessel büszkélkedhetett - George még az iskolát is otthagyta, csak hogy tagja lehessen a csapatnak. 
1960-ban a Beatlesszel Hamburgba utazik, a német hatóságok azonban pár hónapon belül kitoloncolják: nem elég, hogy fiatalkorúként, ráadásul engedély nélkül vállalt munkát. Eddigre azonban már megtanulta az első leckét. Egy ablaktalan, mosdási lehetőséget csupán némi túlzással kínáló szobában alszanak. A féktelen szex és a kábítószer kipróbálása mind a négyüket keménnyé teszi; a stílusuk megváltozik. Nyolc keserves év, és a többszöri hamburgi utazás végül meghozza a gyümölcsét: kialakul egyedi, saját nemzedékük hangulatát tükröző stílusuk, amely végül a sikert jelenti számukra.
Jóllehet Harrison már a hatvanas évek középétől ír saját dalokat, csak nehezen birkózik meg Lennonnak és McCartneynek a Beatles fölé tornyosuló hatalmas egójával. Emiatt nevezte magát egyszer „a turista osztályon utazó Beatle-nek”. „Úgy éreztem, én csak megfigyelő voltam a Beatlesben, noha hozzájuk tartoztam. Szerintem John és Paul voltak a Beatles sztárjai” - nyilatkozta évekkel később. Erőfeszítéseiből ekkor csupán arra futja, hogy lemezenként átlagosan két dalt engedélyeznek számára. Háttérbe szorulásának több oka lehet: alapjában véve visszahúzódó, csendes személyiség volt, és ráadásul ő volt a legfiatalabb a négy Beatles-fiú közül. Soha nem szeretett reflektorfényben lenni. „Sikeres akartam lenni, de híres soha” - mondta egyszer. 
John és Paul géniusza árnyékba szorította ugyan George-ot a munkában, sokan mégis úgy gondolják, hogy a „csendes Beatle” a háttérből nagyon is jelentős befolyást gyakorolt a csapat életére, s gitárjátéka a hatvanas évek zenei hangzásának meghatározó elemévé vált. Állítólag Harrison volt az, aki kitalálta híressé vált hajviseletüket, s aki bevezette a többieket a kor hippi eszméibe, ami óriási hatással volt későbbi munkásságukra. Az All You Need Is Love című daluk a hippi- mozgalom egyik himnuszává vált. 
Harrison volt az, aki elsőként unt bele a főleg fiatal lányokból álló rajongótábor sikoltozásaiba, s ezért vetette fel az élő koncertezés abbahagyását. „Elég egyoldalú szerelmi kapcsolat volt, ahol a közönség a pénzét adta és a sikolyait, a Beatles viszont az idegrendszerét, és az utóbbi sokkal nehezebb” - mondta Harrison az 1995-ben készült Beatles Antológiában. „Bennünket használtak kifogásnak arra, hogy őrjönghessenek, aztán meg az egész világ minket okolt emiatt.” A turnékkal járó megpróbáltatások és stressz elszigeteltté, magukba zárkózókká tette a fiúkat, akik nem tudtak mit kezdeni a korábban példa nélkül álló, egyre fojtogatóbbá váló rajongói szeretettel; s a még Hamburgban megismert kábítószerek a zenéjükön is kezdték hatásukat éreztetni, először a Revolver című albumon. 
Harrison volt a Beatles spirituális kalauza is. A fiúk kezdeti katolikus zenei ízlése lehetővé tette, hogy a balladától kezdve a tánczenén keresztül a népzenéig és a klasszikus zenéig mindenféle zenei zsánert összemossanak. A katolicizmusban csalódott Harrison azonban egy újfajta szellemi élménnyel találkozott. „Mindenki arról álmodik, hogy híres és gazdag lesz - mondta egyszer arról beszélve, miért kezdett el spirituális dolgokkal foglalkozni. Amikor aztán gazdag leszel, azt gondolod: mégsem ez az, ami kell. Ezért tovább keresel: akkor mi az, ami kell? A végén elkezded Istent keresni. Azért, mert nem vagy elégedett. És nem számít mennyi pénzed, házad vagy akármid van, ha a szívedben nem vagy boldog. Ez az oka. És sajnos soha nem is lehetsz teljesen boldog, ha nem ébredsz rá arra a szükségre, ami ezt létrehozhatja benned. Az életem célja, hogy megtaláljam a választ arra, hogy ki vagyok, miért vagyok ezen a földön, és hová megyek?” 
Harrison figyelmét első felesége, Pattie Boyd fordította India felé. Georgeot elbűvölte az indiai zene különleges hangzása: érdeklődése azonban nem merült ki ebben. Egy 1992-es interjúban azt nyilatkozta, hogy India „a tudatalattija hatalmas ajtaját tárta fel számára”. Beiratkozott Maharashi Mahesh jógi transzcendentális meditációs kurzusára. A többi Beatles-fiú is az ő unszolására utazott 1968-ban az indiai Rishikeshbe, hogy részt vegyenek a tanfolyamon, amit végül rajta kívül csak Lennon fejezett be. Ringo rövid időn belül hazautazott, mert nem bírta az indiai kosztot, McCartney pedig úgy gondolta: „Lassan a testtel, elég lesz egy hónap is.” Lennon akkor ábrándult ki a jógiból, amikor szárnyra kapott a hír, miszerint Maharashi kikezdett az egyik amerikai lánnyal. „Rishikeshben egy jó nagyot tévedtünk - nyilatkozta később Lennon. A meditációban változatlanul hiszünk, de abban már nem, amit Maharashi művel. Alaposan félreismertük őt… Igen, valami másnak gondoltuk, mint ami; nyilván, mert valami mást kerestünk, és benne véltük megtalálni.” A csalódásból egy dal is született, a Sexy Sadie, amely így kezdődött: „Maharashi mit tettél? Mindenkit jól átvertél!”
Akárhogy is történt, Hamburg és a kábítószer után India volt a hármas számú lecke, amely mindegyikük életére, zenei teljesítményére rányomta a bélyegét. A keleti miszticizmus hatása már az 1967-ben kiadott, Sergeant Pepper című albumon is érezhető. A kritikusok pedig gyűlölték az indiai élményből született Mágikus, misztikus utazás című filmet. 
Harrison volt közülük az egyetlen, aki a hinduizmus, pontosabban a Hare Krisna- mozgalom elkötelezett tagjává vált, amit hatalmas összegekkel és egy London környéki, 23 hektáros birtok adományozásával is támogatott. India hatására kezdett el játszani a szitáron is, amit az 1969-es híres, hírhedt woodstocki rockfesztivál egyik résztvevője, Ravi Shankar tanított meg neki, akit Harrison guruként és szellemi atyjaként tisztelt. A szitár később az egyik központi hangszerévé vált, és sokan úgy vélik: az indiai zenét elsőként a Beatles-fiúk hozták Európába. „Harrison nyitotta meg az indiai zene számára a világ ajtaját” - nyilatkozta róla a Navras Records művészeti igazgatója. 
Amikor a Beatles felbomlik, Harrison még csak 26 éves. Mivel 1969-ben a rendőrök letartóztatják illegális cannabis birtoklásért, évekig csak nagy nehézségek árán kap amerikai vízumot. Az utazás helyett ezért a meditációba és kertészkedésbe menekül. Csak a Hare Krisna-mozgalom egyik spirituális vezetőjének sikerül lebeszélnie arról, hogy élete hátralevő részét ne a meditációnak, hanem továbbra is a zenének szentelje, hiszen azáltal jobban tudja szolgálni Krisnát. Így ismét zenét szerez: a négy fiú közül ő kerül fel elsőként egyedül is a slágerlisták élére. A fizikai világ átmeneti természetén meditáló és az istenkeresést középpontba állító, All Things Must Pass című album egyik dala, a My Sweet Lord (amelynek refrénje „Hallelujah, Hare Krishna”) miatt azonban plagizálásért beperelik. Harrison végül elveszti a húsz évig húzódó pert. 
A hetvenes évek közepétől zenei karrierje egyre alább száll. A következő albumok mind spirituális tartalmúak, ám a hallgatóság hamar belefárad Harrison vallásos fantáziáiba, amerikai turnéját pedig egyenesen katasztrofálisnak titulálták a kritikusok.
Tizenhárom évvel a nagyszabású Live Aid koncert előtt, 1971-ben, Shankarral megrendezi a Koncert Bangladesért című grandiózus rendezvényt az éhínség sújtotta ország megsegítésére. Az adóhatóság akadékoskodása miatt azonban a befolyó pénz nagy része soha nem került a rászorulókhoz.
Az alkohol és a kábítószer hosszú évekre elidegeníti két legközelebbi barátjától, Eric Claptontól és McCartneytől. 1978-ban paranoiás félelmei miatt különböző helyeken, Ausztráliában, majd a Hawaiiszigeteken rejtőzködik. Amikor egy évvel később gyógyultan hazatér, feleségül veszi Olivia Ariast, és hamarosan filmkészítésbe kezd. A nevéhez kapcsolódik többek között a Monty Python társulattal készített, a vallásos élet szatírájának szánt Brian élete című film is. 1987-ben, a Got My Mind Set On You című dallal még egyszer felcsillan a siker. 
1992-ben a Természeti Törvény Párt támogatásában ad koncertet, amely nyomán felmerül annak eshetősége, hogy lebegő jógik is bekerülnek a brit törvényhozó testületekbe. 
1998-ban először gége-, majd tüdőrák támadja meg, amit Harrison a sok dohányzással magyaráz. Egy évvel később egy félőrült skizofrén saját otthonában támad rá. A 34 éves Michael Abram azzal az indokkal tör be Harrison házába, hogy a Beatles tagjai mind varázslók, George Harrison pedig őt magát is hatalmába kerítette. Támadója megzavarására Harrison elkezdi mantrálni a Hare Krisnát, amivel csak azt éri el, hogy ezt „az ördög szavaként” értelmező Abram tíz késszúrással megpróbálja megölni. A támadót végül Harrison felesége, Olivia hatástalanítja egy asztali lámpával. A megviselt Harrisont idén májusban először tüdőrákkal műtötték, majd júniusban bejelentette, hogy Svájcban fogja kezeltetni magát egy agydaganat miatt. Bár az ősz elején úgy tűnt, hogy jobbra fordul az állapota, szervezete már csak múlt csütörtökig bírta a megpróbáltatásokat.