Vissza a tartalomjegyzékhez

Geszti Sándor
Bizonytalanná válhat az EU-bővítés menetrendje

A Német Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése szerint a lanyhuló személyi fogyasztás és a vállalati szféra aktivitásának csökkenése miatt a német gazdaság immár hivatalosan is recessziós ciklusba fordult. Elemzők szerint a jelenlegi gazdasági hullámvölgy mélyebb és hosszabb lehet az eddigieknél, valamint jelentős és sajnos kedvezőtlen befolyással lehet az EU-bővítés menetrendjére is.


Gerhard Schöder német kancellár tapsol egy rendezvényen. Nincs sok ok az örömre Fotó: Reuters

A többi nagyobb EU-tagország eredményeihez képest meglepően alacsonyak a 0,8 százalékos gazdasági növekedést jelző friss német adatok. Az egyébként sem csillagászati sebességgel, átlagosan csupán két százalékkal növekvő francia és olasz gazdasággal szemben Németország teljesítményét alapvetően két tényező befolyásolja negatívan. Az egyik a már tíz éve a recesszió szélén táncoló keleti országrész integrálásának terhe, a másik az amerikai gazdasággal való szoros összefonódás. Nyilvánvaló, hogy az USA gazdaságának jelenlegi lassulása sokkal erőteljesebben sújtja a tengeren túlra nagy volumenben exportáló Németországot Európa bármely más államánál. A német gazdasági visszaesés időtartamát és kihatását egyelőre nehéz megjósolni, de annyi biztos, hogy az amerikai fellendülést a legjobb esetben is csak hat hónappal követheti a német recesszióból való kilábalás. Európa legnagyobb gazdaságának szűkülése rövid távon egész Európa gazdasági kilátásait gyengíti.
Mivel hazánk legnagyobb külgazdasági partnere Németország, annak lelassulása és a visszaesés elhúzódása negatívan befolyásolhatja az amúgy is egyre sorvadó magyar gazdasági növekedési kilátásokat. A magyar gazdaság egyik húzóerejeként működő feldolgozó- és gépiparban jelentős a német működőtőke túlsúlya, amely olyan vállalatokban testesül meg, amelyek túlnyomórészt a német piacokra, illetve Németország exportpiacaira termelnek. Ezen cégek lassulása már most is érzékelhető Nyugat-Magyarországon, ahol a szerződéses dolgozói állományt máris leépítik.
Németországban egyelőre sem gyors megoldás, sem különösebb kormányzati hajlandóság nem mutatkozik a lassulás elmélyülésének kiküszöbölésére. Ez külpolitikailag éppen kapóra is jöhet az EU-bővítés folyamatát lassítani igyekvő egyes német csoportoknak. Lengyelország ugyanis viszonylagosan lemaradt az EU-csatlakozásra való felkészülésben versengő kelet-európai államok között. E tényt nehezen éli meg az egyrészt a történelmi jóvátételben gondolkozó német kül-, másrészt az új piacokra vadászó gazdaságpolitika. Németország soha nem titkolta, hogy Lengyelországot mindenféleképpen az első körös új EU-tagok között szeretné látni. Ezért valószínű, hogy az első kör csatlakozási idejét Lengyelország, mint az egyik leglassabb tényező felkészülésének sebessége fogja meghatározni. A közös EU-kassza legnagyobb befizetőjeként Németország joggal várja el a nem olcsó EU-bővítés rövid távú előnyeit is, amelyek a legnagyobb és a hozzá legközelebb fekvő lengyel piacban testesülnek meg. Ez Magyarországról nézve azt is jelenti, hogy az oly sokat vitatott és sulykolt „bővítési menetrendet” ezúttal is nagyrészt rajtunk kívül álló tényezők fogják meghatározni.