Vissza a tartalomjegyzékhez


Könyvsikerek

Kőbányai János: Jeruzsálemi évezred

Kőbányainak már volt egy hasonló című esszékötete: a Jeruzsálemi évtized. Az új könyv megírására a millennium és a tragikus események szolgáltatták az alkalmat. A Szentföld, s az onnan átlátható civilizáció nem mutatta azt az ünnepi arcát, amelyhez annyi reményt fűztek szerte a világon, s éppen ennek megálmodott, emelkedett pillanatáért zarándokolt az író is Jeruzsálembe. Sajnos, épp ellenkező a helyzet: a Szentföld jelenlegi történései a 20. század apokalipszisét idézik, folytatják. A Szentföld apokalipszisét? A világét. A civilizáció egészéét. Jeruzsálem nemcsak egy állam, egy regionális ütközőpont napi hírekben oly gyakran szereplő fővárosa, hanem a most egymással gyilkosan szembenálló kultúráké is, amelyek innen ágaztak szét. Ezért olyan megfigyelőpont, ahonnan lelátni a múltnak mélységes mély kútjába, s lehet, hogy csak oda. A jövő, az új évezred hajnala még egyre a múltban elkövetett bűnök és sebek nyomán támadt harag füstjébe burkolódzik. Sötétje nem nyújt tájékozódási pontot és reményt. Ezt is be kell vallani, ezzel is szembe kell nézni. Ezért a könyv központi témája az elhúzódó apokalipszis, és nem a megváltás. (Múlt és Jövő, 2001)


Moldova György: Aki átlépte az árnyékát… 

„Egy ember, aki azt hitte, hogy egyedül is meg tudja menteni a szocializmust.” A Magvető Kiadó egykori igazgatójának, Kardos Györgynek az emlékét sokan áldják és átkozzák egyszerre. 
Kardos megjárta Horthy börtönét, a náci koncentrációs tábort, beállt a Katonapolitikai Osztály elhárító szolgálatába, az Államvédelmi Hatóság alezredese, majd foglya lett, később élete főműve a Magvető lett, amelynek élén többek között olyan embereket karolt fel, mint például Csurka István, Hernádi Gyula, Gyurkó László, Szabó Magda és Moldova György. „Egy olyan egyéniséget akartam bemutatni, aki minden körülmények között felvállalta meggyőződését” - mondta lapunk azon kérdésére Moldova, hogy miért választotta az ellentmondásos kultúrpolitikust új könyve témájának. - Kardos nem volt verőlegény, és nem volt mecénás. Nem volt olyan ávós, aki ne ütött volna - és amikor pénzt osztott, nem a sajátját osztotta. A többi stimmel.” (Urbis kiadó, 2001)