Vissza a tartalomjegyzékhez


Kárpótlás

Most hétvégén volt néhány rendkívüli napunk. Csak a reggel nehezen tűnő, este hamar érkező nyirkos köd jelezte az októbert. Mintha kicsit szusszant volna az ország…
A tévékben előre mondogatták a szép időt, s hogy vétek lesz otthon maradni. És a nemzet bólintott: igen, most meg kell csípni ezt a pár órát, s felejteni gyorsan, ha lehet a fájdalmas szeptembert.

Az ajándékidőben még a kerékpár is jobban gurul (komolyan), nincs szél, eső, se izzasztó hőség, és a várost északnyugatról határoló hegyvidék épp alkalmas a hét közben kicsomagolható tájélmény begyűjtésére. Két falu között a Pilisben, a kis úton hirtelen megáll a csend. Szinte feszül a fülben a szokott zaj hiánya - egy hosszú perc, míg vége lesz, de a napfény, s a hegyek kontúrjai egyre erősebbek.
Ilyenkor még a ladás polgárőr is derűsebb. Készséggel ad útbaigazítást, arcán a gyanúnak még az árnyéka se, s a dúsan füves árokpart leülésre, majd elnyújtózásra hív (hisz nem „ember” hónapban járunk, mikor mindez kockázatos). 
E nagy össznépi csendespihenő óráiban talán a súlyos hírek sem igaziak. Valódi öröm mélyen, tiszta levegőt szívni. És a nyíló őszi virágok tényleg ott voltak a völgyben… legalább néhány szál kutyatej. (Pálfy Gyula)