Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Ésszel és erővel

Amikor Bush elnök a közelmúltban türelmet kért az amerikai néptől, nyilvánvaló volt, hogy miért tette: nem akart ugyanis felkészületlenül belevágni egy háborúba. Mielőtt vállalta volna a hadműveletek kockázatát, a hírszerzés minden lehető eszközét igénybe kívánta venni, hogy rátaláljon azokra a célpontokra, amelyeket érdemes támadni. Az elsődleges megfontolás az volt, hogy meg kell bénítani a tálibok légvédelmét, hogy az amerikai és a szövetséges hadirepülőgépek uralhassák a mezőnyt. 


C17-es amerikai szállítógép a németországi Ramstein légibázison. Útra készen Fotó: Reuters

Amerika további célja a tálibok ellen harcoló Északi Szövetség erőinek megsegítése az ellenség hadrendjének felbomlasztása által. Erre irányult az a támadás, amelyet az államfő a fegyveres erők főparancsnokaként rendelt el 31 célpont ellen. Donald Rumsfeld védelmi miniszter a csapást követően közölte: „előrehaladtunk” a katonai repülőterek kiiktatása és a légvédelmi állások megsemmisítése terén, az azonban egyelőre nem világos, vajon a szövetséges légi csapások „teljesen megbénították-e” a tálibok légierejét, illetve légvédelmét. A támadások a következő napokban is folytatódtak. Kandaharból érkezett jelentések szerint a vasárnapi légicsapások során a város szélén megsemmisült egy tálib erőd, amely állítólag Omár mullah lakóhelye volt, de tálib vezetők szerint mind ő, mind bin Laden életben van. 
A Közel-Keleten tüntetések egész sora zajlott le az amerikai támadások ellen. A legtöbb tüntetés Pakisztánban, a világ második legnépesebb mohamedán államában volt, amely egyben melegágya az afganisztáni tálib vezetést alkotó iszlám szélsőségeseknek. Kairóban tízezer diák tiltakozott békésen az egyetemeken, Szudánban bin Ladent éltették a khartaumi felvonulók.
A vasárnapi amerikai hadműveletekhez brit egységek is csatlakoztak, de a második napi támadásokban már nem vettek részt. A Pentagon illetékesei szerint egyetlen tálib repülőgép sem szállt fel, és minden amerikai egység veszteség nélkül tért vissza támaszpontjára. Miközben Kabul egét megvilágították a bombarobbanások és a nyomjelző lövedékek fényei, Washingtonban Bush elnök azzal szilárdította meg a terrorellenes harc erőit, hogy beiktatta Tom Ridge pennsylvaniai kormányzót az újonnan megalakított Belbiztonsági Hivatal élére. 
Az igazságügyi minisztérium és a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) országszerte utasítást adott ki a terrorcselekményekre irányuló vizsgálatok korlátozására annak érdekében, hogy figyelmüket a támadások esetleg küszöbön álló, második fordulójának megelőzésére összpontosíthassák. John Ashcroft igazságügy-miniszter szeptember 11-e óta egyre inkább belemerül az FBI terrorellenes tevékenységének részleteibe. Gyakran tölt el órákat naponta Robert S. Muller FBI-igazgatóval a hivatal központjában, ezzel is bizonyítva, milyen nagy fontosságot tulajdonít a Bush-kormányzat a jövőbeli támadások megakadályozását célzó törekvéseknek. Az FBI feje ugyancsak utasította a nyomozókat, hogy rövid úton fejezzék be a terrorizmussal gyanúsítottak ügyeiben folytatott vizsgálataikat, és azonnal vegyék őrizetbe ezeket az egyéneket. Az utasítás sok bevándorló letartóztatásához vezetett, akikre az a gyanú hárult, hogy bin Ladennel kapcsolatban álló csoportokhoz tartoznak. 
Ashcroft igazságügy-miniszter éberségre intette az amerikaiakat, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ne adják be derekukat a félelemnek, és továbbra is próbáljanak a megszokott módon élni. 
A háború ezúttal nemcsak erővel, ésszel is folyik. Hogy meddig fog tartani, az a jövő zenéje. Rumsfeld védelmi miniszter szerint az amerikai törekvés azoknak az afgán erőknek a támogatása, amelyeknek érdekükben áll a tálib uralom megdöntése, és az al-Kaida szervezet szerepének megszüntetése. Ari Fleischer fehér házi szóvivő viszont úgy nyilatkozott, hogy „a nemzetépítés nem az Egyesült Államok feladata”. Ismét megerősítette a kormány politikáját, amely szerint: „Nem akarjuk megválasztani, ki uralkodjék Afganisztánban, de támogatni fogjuk azokat, akik békés, gazdaságilag fejlődő és terrormentes Afganisztánt akarnak.”