Vissza a tartalomjegyzékhez

Földvári Katalin
Egy nagy politikai játék

A napokban került az Országgyűlés Egészségügyi és Szociális Bizottsága elé az egészségügyi minisztérium által kidolgozott kórháztörvény-tervezet, amely szabályozná az egészségügyi intézmények közhasznúvá alakítását. A miniszter egy ilyen törvény megszületését tartja az egyetlen járható útnak az egészségügy talpra állításához, a tervezet visszautasítását nem tartja véglegesnek, tovább tárgyal mind a szakmai fórumokkal, mind a politikai pártok képviselőivel, és bízik abban, hogy végül a parlament elé kerül a törvényjavaslat, és meg is fogják szavazni.

„Az zajlik most az egészségügyben, ami 1988-90-ben a privatizációs hullám alatt zajlott az országban” - jellemezte Mikola István egészségügy-miniszter a kórházi intézményi törvénytervezet kapcsán kialakult politikai vitát. „Most is hasonló a tét: vagy anarchiába visznek a nagy privatizációk, vagy sikerül leszabályozni ezeket az ambíciókat, és korszerű piacgazdaságot építeni köré. Ezt szolgálná a most benyújtott törvénytervezet: megadjuk azokat a piaci formációkat és gazdasági mozgástereket, amelyben az egészségügy működhet. Emellett megfogalmazunk egy új orvosi jogállást, a szabad szellemi foglalkozást, ami természetesen alternatívaként jelenik meg.” 
Arra a kérdésre, hogy minek tulajdonítja a szakma ellenállását, amely elsősorban a Magyar Orvosi Kamarán keresztül jelenik meg, a szakminiszter elmondta: tapasztalatai szerint a szakma megosztott, hiszen a fiatal orvosok várják, hogy változzon valami, a szakma többi szereplőjével, ápolókkal, műtőasszisztensekkel együtt. „Ez a valami azonban nem az, hogy a tárca kap majd százmilliárdot, hiszen van költségvetés, ennek keretében kell mozognunk - fejtette ki Mikola. - Jelenleg arra van lehetőség, hogy a kormány által a tárcának juttatott plusz forrásokat eljuttassuk oda, ahol a legfeszítőbbek a gondok. Az ápolónők, szülésznők, műtőssegédek bérfejlesztésére kerülhet sor, sőt végül sikerült intenzív terápiás osztályokon foglalkoztatott orvosoknak, szakaszszisztenseknek, ápolóknak és műtőasszisztenseknek - valamivel több mint ötvenezer alkalmazottnak - is juttatni ebből a keretből.” 
Mikola ugyanakkor elismerte, hogy a plusz források nem váltják meg az ágazatot. „Az ágazatnak új közgazdasági megalapozásra van szüksége” - fejtette ki a miniszter. A kialakult vitákat azzal magyarázza, hogy nem lehet úgy változtatni, hogy ne okozzon érdeksérelmet, különösen egy olyan bonyolult érdekviszonyokkal terhelt ágazatban, mint amilyen a magyar egészségügy. Tapasztalata szerint le lehet ülni a politikai pártokkal egyeztetni, hiszen az inkriminált pontok benne vannak az MSZP és az SZDSZ programjában is, és az Orvosi Kamara módosító indítványait is átvezetik a tervezetbe. Azt, hogy első körben mégis leszavazták a képviselők, Mikola István így kommentálta: ez egy nagy politikai játék, és továbbra is bízik abban, hogy át fog végül jutni a döntéshozók rostáján. „Csak ebben az esetben lesz arra lehetőség, hogy a 2003-as költségvetésben új forrásigényekkel állhasson elő az ágazat, amely elvezet majd ahhoz, hogy a béreket is megfelelően lehessen rendezni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a törvény megszülessen, mert ha nem változtatunk, az egészségügy elveszíti azt az esélyt, hogy a következő költségvetési törvényben valóban forrásváltozás történjen.”