Vissza a tartalomjegyzékhez

Györök Orsolya
Éhínségbe menekülnek az afgánok

Elképesztő méretű humanitárius katasztrófa fenyegeti Afganisztán lakosságát - nyilatkozta Kofi Annan ENSZ-főtitkár, utalva arra, hogy a polgári lakosságnak az életét legkevésbé az esetleges katonai csapások, mint inkább a súlyos élelmiszerhiány, a hamarosan beköszöntő kegyetlen tél és a menekülthullám veszélyezteti. Óvatos becslések szerint egymillió embert veszélyeztet az éhínség, a nemzetközi segélyszervezetek nem készültek fel a humanitárius katasztrófa kezelésére. A készleteik kimerültek, maguk is segélyekre szorulnak.


Afgán gyerek ücsörög a Quettába vezető úton, háttérben a családja. Az Afganisztánból menekültek ellátása megoldhatatlan helyzet elé állította nemcsak a befogadó Pakisztánt, hanem a fejlett világ kormányait is. Fotó: Reuters

Az élelmiszerhiány nem a fenyegető háború, vagy a százezreket érintő menekülthullám elindulásának a következtében állt elő, hanem az elmúlt évek mindennapos gondja volt. Nyugati lapok az ország gazdaságát igen röviden jellemzik: egyszerűen nincs. A politikai és vallási háborúk, valamint a szovjet megszállókkal szemben vívott harcok teljesen szétzilálták Afganisztán gazdaságát. A mezőgazdaság, az ipar és az infrastruktúra teljesen megsemmisült, egyedüli sikerágazatok a csempészet, a drogtermelés és -kereskedelem, valamint a fegyverkereskedelem. 25 éve egyáltalán nem készült semmilyen gazdasági statisztika. A Financial Times szerint az afgán gazdaság teljesítménye nem mérhető piaci szempontok alapján. 
A 27 milliós lakosság nagy része ókori viszonyok között falvakban él. Nincs ivóvíz, villany, csatornahálózat. A gyáripar gyakorlatilag megsemmisült a háborús évtizedekben. Szakértők szerint Kabulban, a fővárosban nincsen olyan infrastruktúra, amit érdemes lenne lerombolni. Az embereket teljesen magukra hagyta a tálib kormány, mindenki úgy próbál megélni, ahogy tud. 
Az ország nagy területét a Himalája nyugati nyúlványainak több ezer méter magas hegyei borítják, míg a sík területek sivatagosak és terméketlenek. Az elmúlt évek aszályos időjárása miatt egyre nehezebbé vált a helyzet. Az emberek csekély bevételei a manufakturális textil- és szőnyegiparból, juhtenyésztésből, gyümölcstermesztésből származnak, de igazán a csempészet, a fegyver- illetve drogkereskedelem virágzik. A lakosság képzett része már évekkel ezelőtt elhagyta az országot, a fiúk háromnegyedének nincs lehetősége a tanulásra, a lányok pedig egyáltalán nem is járhatnak iskolába.
Az 1996-ban hatalomra került tálib kormányzat a gazdasággal egyáltalán nem foglalkozik, legfontosabb célja az iszlám törvények megerősítése. Bevételeinek jelentős hányadát a drogjövedelmek adják: Afganisztán az ópium, a heroin és a vadkender legnagyobb termelője, az afgán drogok 80 százaléka európai piacra kerül. A nyugat-európai kábítószerpiacon eddig nem okoztak áremelkedést vagy hiányt az amerikai események következményei. Sőt, szakértők szerint az afgán határ ellenőrizetlensége és a menekültek miatti kaotikus állapotok következtében a drogok szállítási útvonalai szabadok, fennakadások nélkül eljutnak a nyugati fogyasztókhoz. 


A humanitárius akciók évek óta folynak Afganisztánban, de szeptember 11-e után számos segélyszervezet felfüggesztette programjait, munkatársaik pedig elhagyták az országot. Kenzo Oshima, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős munkatársa kérte a tálib rendszer képviselőit, hogy engedjék vissza Afganisztánba az ENSZ alkalmazottait, és adjanak biztonsági garanciákat a számukra, valamint ne korlátozzák gabonakészleteiket. Becslések szerint a tél beálltával 5-7,5 millió ember fog élelmiszersegélyre szorulni. Az ENSZ szerint csak 6 hétre elegendő élelmiszerkészlet áll rendelkezésükre, ezért életbe vágó lenne a kemény tél beköszönte előtt további élelmiszerszállítmányok küldése. A héten az USA 100 millió dollárt adott az ENSZ 584 millió dolláros humanitárius akciójának pénzügyi támogatására. Kofi Annan ENSZ-főtitkár koncentrált segélyprogramot szorgalmaz: „Ahogy politikai és katonai területen is összefogtunk az Amerikában történtek után, most a segélyezésben is össze kell fognunk, hogy kezelni tudják a térség humanitárius válságát.”