Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Jobb a béke

Hosszú várakozás után augusztus végén megszületett a Fidesz-MDF választási paktum. A történet a Békejobbal kezdődött - amely még önálló megmérettetést is vállalt volna -, és a Fidesszel felállított közös listában ért véget.


A két pártelnök. Két-három százalék előny az MSZP-vel szemben Fotó: V. Sz.

A két párt közötti kapcsolat a kezdetekben nem volt harmonikus. Az Antall-kormány idején Orbán Viktor volt az egyik legkritikusabb bírálója az akkor MDF vezette kormánynak. Szájer József jelenlegi fideszes frakcióvezető például 1993-ban még így nyilatkozott: „Nem szívesen ülnék az MDF-fel egy kormányban. Azt szeretném, ha ennek az országnak liberális kormánya lenne. Lehetőleg egymagában.” Kövér László, a Fidesz-MPP alelnöke pedig egy kérdésre még 1992-ben így válaszolt: „… nincs semmi közöm ahhoz, amit ma az MDF képvisel. A velük való szellemi rokonságnak még a látszatát is el szeretném kerülni.”
A héten az 1998-as választási szövetségnél komolyabb együttműködést jelentő szerződés aláírásánál, majd a pártelnökök nyilatkozataiban egy harmonikus kapcsolat rajzolódott ki. Mégis a megállapodás óta egyre több hír érkezik arról, hogy az MDF-en belül felkavarta a kedélyeket a szerződés, olyannyira, hogy egyesek a már megkötött megállapodás felmondásáról beszéltek. Ezzel fenyegetőzött például Szőke László budapesti elnök. Az MDF Országos Választmánya a pártszabályzat 16. paragrafusa alapján ugyan vétót emelhetne a megállapodással szemben, ezzel azonban szembe kerülne a korábbi elképzelésekkel, ezért a fenyegetés beváltására kicsi az esély. 
Egyébként is, amikor Dávid Ibolya aláírta a megállapodást, a párt országos vezetőinek parlamenti helyeket biztosított, szakértők véleménye szerint ezért sem kerülhet sor palotaforradalomra. 
Viniczai Tibor elnökségi tag - akinek politikai karrierjét kedvezőtlenül érinti a szerződés - lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi helyzetben ez az egyetlen józan megoldás. Mint mondta: kívülről talán kevésbé manifesztálódott az a feszültség, amely a párt utóbbi fél évét jellemezte, belül azonban egyéni ambíciók, pozícióféltések hangulatában keresték a kiutat. A Fidesszel kötött koalíciós megállapodás tekintetében a pártban erős megosztottság uralkodott, ez a koalíció megkötése után még inkább felerősödött, hiszen többen úgy érzik: veszteseivé váltak ennek a szerződésnek. A realitásokat figyelembe véve azonban bátran ki lehet jelenteni, hogy a fennmaradásra ez volt az egyetlen esély. 
Ismeretes, az időközi választásokon Viniczai hozta az MDF egyik sikerét, amikor a székesfehérvári körzetben közel 15 százalékot ért el. Emlékezete szerint akkor az MDF minden vezetője felsorakozott mögötte, így a párt teljesen egységesnek tűnt. A siker hangulata azonban hamarosan szertefoszlott, mert az MDF tagsága mára szekértáborokra osztódott. Annak ellenére, hogy sem a közös listán, sem egyéni választókörzetben nem kapott helyett, nem érzi magát vesztesnek. „A politikai pályafutásomat hosszú távon terveztem, ezért most egy jó párt alapjainak a lerakása a legfontosabb számomra.” 
Választási szakértők megkérdőjelezik a közös lista törvényességét, illetve annak alkotmányosságát. Molnár Dániel politológus lapunknak kifejtette, hogy a választójogi rész ebben a kérdésben ténylegesen homályosan fogalmaz. Kiemelte, hogy mind az MDF-nek, mind a Fidesznek az az érdeke, hogy törvényes legyen a megállapodásuk, ezért az Állami Számvevőszéktől és a Választási Bizottságtól kérnek állásfoglalást. Ezen állásfoglalás után pedig biztosra veszi, hogy úgy fogják módosítani a megállapodást, hogy az törvényes legyen.
A „lenyelésekkel” kapcsolatban Molnár Dániel szerint az eddigi összes kormányzati ciklus alatt a kormánykoalíció valamelyik pártja szavazóbázisát tekintve nagyot veszített. 94-ben az MDF, 98-ban az SZDSZ, most pedig az FKgP a vesztes, pedig mindegyik erős pártként lépett be a koalícióba. Az MDF ezzel szemben a Fidesszel megkötött választási szerződésnek köszönhette a túlélését. Ennek értelmében egy olyan stratégiával indult neki a kormányzati ciklusnak, hogy minden erővel a párt építésére törekedik. Az MDF országszerte jóval több alapszervezettel bír, mint a Fidesz, tehát kölcsönösen szükségük van egymásra. Ugyanakkor a Fidesz nagyon jó diáknak mutatkozott - emlékeztetett a szakember -, hiszen 1994 után a folyamatos jobbra tolódásával egy új ideológiát kellett magáévá tennie, amire kiválóak voltak az MDF által hirdetett gondolatok. Ha így nézzük, az MDF valóban elnyelte a Fideszt - érvelt a szakember.