Vissza a tartalomjegyzékhez

Kánai András
Költőnk és kora

Ha én országimázsközpont lennék, mindig reklámoznék. Rájönnék, hogy reklám az egész világ, és reklámszereplő benne minden férfi és nő. Nosza, elő is állnék egy opusszal, mely viharvert és albizottságokkal sújtott honunk megítélését lenne hivatott elősegíteni. 

A reklámkampány több részből állna. Az elsőben a mai Magyarország két, sokak szerint problémás csoportját mutatnám be. Kiderülne, hogy a mai magyarországi polgár csak és kizárólag templomban köt frigyet szíve választottjával, még akkor is, ha felmenői közt Fotex-vezérek is voltak. Azután úgy intézném, hogy a filmben a nemzeti kisebbség viszont egyházi szertartás nélkül házasodjék (hiába, legyint az átlagmagyar, ezek már csak ilyenek.) A három esküvői képet a gólyaszimbólum használatával tenném egybefüggővé - hiába óvtak jelképismerő barátaim, hogy te figyelj, annak a madárnak vörös a csőre, érted, vörös. 
Itt egy pici szünetet tartanék. Igen, kell egy szlogen. Na de honnan, tessék mondani? Ekkor robbanna be az ötlet: lapozzunk át néhány verset. Egy JA-kötetet lapozva frappáns mondatot találnék. Hiába, a szomorú tekintetű költő - aki hiába kérte édes hazájától, az nem fogadta szívébe - gyönyörű mondatokat tudott leírni. Azt például, hogy Amit szívedbe rejtesz. Nem törődnék azzal, hogy versét, amelynek ugyanez a címe, Sigmund Freud nyolcvanadik születésnapjára írta. Ugyan, hát rajtunk, a Központ munkatársain kívül, ki olvas még verseket? Egy kicsit még keresnék idézetet az említett költőtől, aztán maradnék ennél a szép, veretes hangzású mondatnál. (A többi szlogenterv, amely elvérzett a rostán: Magyarország. Karóval jöttél, nem virággal. Magyarország. Rendezni végre közös dolgainkat. Magyarország. Nem emel föl.)
Ha én országimázsközpont lennék, készítenék egy második kampányt is: pátosztól, érzelmektől túlfűtöttet; szépet, felemelőt, hangulatost, immáron gólya nélkül (megköszönvén a jó tanácsot). A gáncsoskodóknak pedig, akik azt visítják, hogy ember, a reklám a többféle termék megkülönböztetésére való, arra, hogy a fogyasztók válasszanak, és nem arra, ami evidens - lásd: Levegő. Amit a tüdődbe rejtesz -, szóval nekik azt üzenném, ti nem tisztelitek az ezeréves álmot. Oppardon, államot. Azt felelném, hogy hát nem értitek azt, hogy most Magyarországot a bölcs és előrelátó kormány szimbolizálja… tényleg nem fogjátok fel? Most szívedbe rejted, jövőre az urnába dobod.
Az állam én vagyok.
Állnék a tükör előtt, megvakarnám imázsteremtésben megőszült fejemet, és nem érteném azokat, akik nem értenek engemet.
Ha én országimázsközpont lennék, nem törődnék semmi mással, csak a jövő évi választással.