Vissza a tartalomjegyzékhez

Péterfi István
Hatalomváltó igyekezet

Készül-e puccs a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben - ez volt a hét kérdése azután, hogy egy erdélyi és egy budapesti napilap egy időben hozta nyilvánosságra a Reform Tömörülés tanácskozásáról rögzített feljegyzést, ahol a fiatal RMDSZ-politikusok meglehetős szabadszájúan tárgyalták a jelenlegi Markó-féle vezetés eltávolításának módozatait, illetve az ehhez szükséges frontemberek kiválasztását. Az érintettek egy része a dokumentum hitelességét azonnal cáfolta, az azonban tagadhatatlan, nem is kérdőjelezi meg senki, hogy ez a Fideszhez közel álló csoportosulás régóta szorgalmazza a változást a szervezet élén. Valószínűleg ezért is nyilatkozta a cáfolatok ellenére maga a célpont, Markó Béla, hogy számára stílusa és mondandója miatt hitelesnek tűnik a dokumentum.


Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök. Méregetik egymást Fotó: MTI

A feljegyzés ismeretlen készítője kezdőbetűkkel jelzi a megszólaló politikusokat, akiknek mondandóját érezhetően tömörítve, de a legérdekesebb mozzanatokat kiemelve tálalja. TTT, azaz a Reform Tömörülés (RT) vezetője, Toró T. Tibor vezeti fel a kérdéseket, ő mondja ki, hogy a politikai hatalom megszerzése a cél, a belső reformok megvalósításához a legcélravezetőbb a szövetségi elnöki poszt megszerzése. Előzőleg MJ, azaz Mátis Jenő kolozsvári politikus egy közelebbi célt jelöl meg: az RMDSZ liberálisai vezetőjének, Eckstein Kovács Péternek a „kicsinálását”. PE, azaz Papp Előd roppant gyakorlatiasan fogalmaz, mondván, világossá kell tenni, ki az elnökjelölt Markó ellenében, aki feketét mond, ha Markó fehéret, és fordítva. Ő veti fel „a püspök és a világszövetség” viszonyát a jelöléshez - immár előre jelezve ezzel, hogy ő nem „a püspököt”, azaz Tőkés Lászlót indítaná. TS, azaz Tamás Sándor nevesíti először a szerinte megfelelő jelölteket: Toró T. Tibort és Birtalan Ákost; BZSA, azaz Borbély Zsolt Attila viszont leszögezi: „az egyetlen, aki jelenleg Markót lenyomhatja, az Tőkés”. A következőkben Papp Előd még pragmatikusabb felfogást sugall, amikor azt mondja: „nincsenek tisztességes feltételek, a szabályok folyamatosan változnak”, ezért nem hiszi, hogy nyerni tudnának. SZZS, azaz Szilágyi Zsolt információt tálal TL-ről, azaz Tőkés Lászlóról: „esetleges visszavonulás a püspöki pályáról és határozottabb politika felé indulás”. Ezek után MJ kijelenti, Tőkés nem jó jelölt, és TS is azt mondja: „Tőkés alkalmatlan jelöltnek is, elnöknek is”. Komoly visszhangot keltett a szövegből a „Döntések” címszó „Anyagiak” alcíme alatt található passzus, a bevételekkel kapcsolatban ugyanis a Reform és Participato alapítványt és a romániai, jugoszláviai és szlovákiai magyarok lakta területeken tevékenykedő közhasznú társaságot, az ITDH-t említik a résztvevők mint „fogadó és redisztribúciós” szerveket. Szilágyi és Mátis közös javaslatára ugyanakkor negatív üzenetként elvetik, hogy a Reform Tömörülés területi szervezetei adjanak ki „Fehér könyveket”, amelyek „az RMDSZ helyi gazemberségeit” tartalmazzák.

Lebegtetett indulás

Nos, az anyag tüzetes átolvasása után végül is el lehet vetni a hagyományos értelemben vett puccs gondolatát: amennyire ki lehet venni, a fiatal politikusok nem valami azonnali palotaforradalom, hanem a szövetség valamely fórumán végrehajtható legális, bár radikális fordulat részleteiről tárgyaltak. A szövegek egy része arra vonatkozik, hogyan lehet többséget elérni a kongresszusi küldöttek körében - bár tisztújító kongresszus csak 2003-ra várható -, illetve hogyan lehet ugyancsak többségre jutni a szavazáskor voksokat jelentő helyi önkormányzati testületekben és a szövetség belső parlamentjeként működő SZKT-ban, a Szövetségi Képviselők Tanácsában. Tehát a Reform Tömörülés istenigazából annak a hatalomátvételnek az esélyeit taglalja, amit már ez a csoportosulás, illetve korábbi, hasonló elveken működő platformok többször megkíséreltek, sőt: a legnagyobb határon túli magyar szervezet legfontosabb eseményei gyakorlatilag 1993 óta arról szólnak, bekövetkezik-e a váltás a brassói kongresszuson elnökké választott és azóta újra és újra megerősített Markó-féle szárny és a szövetségen belüli ellenfelek között.
Igen, nyolc éve tart Markó Béla elnöksége, és a marosvásárhelyi költő vezetését már megválasztása pillanatában sokan megkérdőjelezték. 1993 januárjában Brassóban került sor az első olyan elnökválasztásra, amelynek egyik részese még akkor is Tőkés László volt, ha indulását a posztért mindvégig lebegtette, majd végül mégis visszalépett. Ezután szinte mindegyik kongresszuson felvetődött a püspök szövetségi elnöki megmérettetése, de végül ilyen szavazásra, hogy tehát Markó vagy Tőkés, egyszer sem került sor. A tiszteletbeli elnök rendszerint a helyzet alakulásának megfelelő legkésőbbi időpontban lépett vissza a jelöltetéstől, rendszerint akkor, amikor újra és újra kiderült, hogy a kongresszusi küldöttek soraiban továbbra is a Markó-féle szárny jelent túlnyomó többséget. A hatalmi struktúrában a nagyváradi püspök a tiszteletbeli elnök pozícióját kapta, Markó a szövetségi elnökét: amolyan köztársasági elnök- miniszterelnök szerkezet volt ez, amelynek egyik részese, a tiszteletbeli elnök azonban sosem fogadta el, hogy egyszerűen egyfajta emblematikus figurája maradjon a szervezetnek, aki csak protokolláris funkciót tölt be, és esetleg bölcs tanácsokkal erősíti a végrehajtó hatalom struktúráit. Hogy az erőviszonyok egyszer sem kecsegtették győzelemmel, azt az RT politikusai általában manipulációkkal, a versenyszabályok állandó átalakításával, a szövetség alapszabályzatával ellenkező trükkökkel magyarázták, illetve azzal, hogy a szervezet meghatározó politikusai a „húsosfazekak” közelségével csábítják magukhoz a többséget. 

Apró lépésekkel

Más magyarázatok szerint viszont Markóék 1993 januárja óta egyfajta különlegesen nehéz, de a maga módján sikeres politikát folytatnak. Vagy ha nem is igazán sikereset, az egyetlen olyan politikát, amely a változó viszonyok közepette is eléggé stabil életet, a helyzethez képest biztonságot és kielégítő szervezeti-kulturális mozgást biztosít a romániai magyarságnak, szemben azzal a Tőkés-féle konfrontatívabb, keményebb iránnyal, amely sokkal több eredménnyel nem kecsegtet, de állandósítaná a feszültséget az etnikumok között. A mostani RMDSZ-vezetés együttműködik a románokkal, amíg lehet, lépésről lépésre próbál kiharcolni kisebbségi jogokat és esélyeket - ha ez koalíciós pártként és a kormányerő külső támogatójaként sem sikerül mindig és mindenben, az nem a magyar, hanem a nacionalista, minden látszat ellenére magyar- és Európa-ellenes román politika felelőssége. Jellemző ennek a hangulatnak a megjelenése abban a kommentárban, amit a dokumentumot közlő kolozsvári újságíró, Tibori Szabó Zoltán írt az anyagot kommentálva: „Markó Béla nyolc éve vezeti az RMDSZ-t. Eközben bizonyára követett el hibákat is. De ugyanakkor szemünk láttára higgadt politikussá vált, aki mindig minden szavát mérlegelte, csak hogy ne okozzon kárt az erdélyi magyarságnak. Vannak, akik azt állítják, nyolc év olyan nagy imázseróziót okozott, hogy most már meneszteni kéne. Csakhogy a felhozott alternatívák ismeretében kénytelen vagyok azt mondani: inkább Markót viselem el bármennyire is »erodált állapotban« (egyébként szerintem egyáltalán nincs ebben a helyzetben, ellenkezőleg: politikai teljesítményének csúcsán áll), mintsem egy ilyen hatalom- és pénzéhes, erkölcstelen és gátlástalan bűnszövetségnek kiszolgáltassuk az erdélyi magyarságot.” - Szóval: sokan nem szeretik már az RMDSZ szövetségi elnökét, de továbbra sincs nála alkalmasabb személy e poszt betöltésére. 

Válság kívülről

Az is figyelemre méltó, hogy a dokumentum hitelességét cáfoló RT-elnök, aki szerint valamiféle titkosszolgálati trükk állhat a háttérben, úgy véli, egyenesen a magyar kormánypártot támadják ezzel az áldokumentummal: „Ismeretes az RT jó kapcsolata a Fidesszel, és mivel Magyarországon már választási kampány van, ezt egyértelműen a Fidesz ellen irányuló lépésnek gondolom”. Nos, ezen a ponton érdemes megállni egy pillanatra, és emlékeztetni arra, hogy az első olyan válság, amikor a belső feszültségek kevés híján valóban szétvetették a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, a Fidesz egyik politikai sakkhúzásából indult, amikor is a magyarországi párt Szőcs Gézát, a Markóval szemben meg nem választott, visszaélésekkel vádolt egykori RMDSZ-vezetőt küldte a Duna TV kuratóriumi elnökségébe. Az ekkor keletkezett konfliktus 1996 tavaszán, épp a választások évében robbantotta szét kis híján a szervezetet, és ekkortól számítható, hogy az eddig kiegyensúlyozó szerepet betöltő, a „radikális” és - legalábbis az ellenzék szóhasználata szerint - „megalkuvó” szárny között lavírozó szövetségi elnök a centrumból az utóbbi vonal felé kellett hogy elkötelezze magát. 
Ugyancsak a Fideszhez, egész pontosan annak választási győzelméhez köthető az RMDSZ 1998-as válsága is, amikor a szövetség belső ellenzéke láthatóan végre akarta hajtani a magyarországi kormányváltás nyomán és következtében a romániai magyar politikai váltást is. 

Magyarellenes mozgósítás

A Markó ellen radikálisan fellépő kolozsvári politikusok sarokba szorították a szövetségi elnököt a magyar egyetem ügyében: az addig óvatosan tapogatódzó és egyezkedő, az egyetemet „fű alatt” szervezni próbáló politika egyszeriben megbukott, ellehetetlenült, és az RMDSZ a radikális szárny akarata szerint állt ki - kemény követelések formájában - a magyar egyetem mellett. Ősszel a szövetség és az egyetem elleni román felháborodást egyes román pártok arra próbálták felhasználni, hogy az amúgy is alig működő koalíciót a magyar kérdés mentén robbantsák szét. Az eredmény: a magyarok kevés híján kiléptek a koalícióból, ami a Romániának nyújtott nyugati segítség elvesztését, az integrációs folyamat teljes bukását hozhatta volna. 
Azt is érdemes felidézni, hogy azokban a viharos hetekben akadt egy olyan ellenzéki politikus, aki sok év után először ismét kifejezetten magyarellenes tömegmegmozdulást szervezett a román fővárosban. Az illetőt Adrian Nastase-nak hívták, és sok megfigyelő szerint ez az úr ma sem érez sokkal több szeretetet a magyarok iránt, mint amikor úgy vélte, elemi érdeke, hogy az utcán is mozgósítsa a kisebbségi oktatás ellen a román nemzet tömegeit. Ma ennek az úrnak nyilvánvalóan egészen mások az érdekei, de a politikai helyzet nem kevésbé bonyolult, sőt, mintha némiképp hasonlítana is a három évvel ezelőttihez. Annyiban legalábbis, hogy most is vannak olyan román politikai csoportosulások, amelyek úgy érzik, elég volt abból, hogy a romániai magyarok - akár csak külső parlamenti támogatás formájában - valamiképp a hatalom közelében maradnak. Nastase miniszterelnök Nastase ellenzéki szenátornál sokkal inkább tisztában van azzal, hogy Románia stabilitása mennyire múlik a nagyvilág segítségén, és hogy e segítség mennyiben köthető a politikai stabilitásnak ahhoz a képzetéhez, amit a magyarok támogatása jelent. Viszont Nastase kormányfő egyben pártelnök is, alakulatának pedig létezik egy egyre hangosabb szárnya, amely még azt is felveti, hogy Romániában alkotmányellenesség miatt be kellene tiltani az etnikai alapokon szerveződő pártokat. Vannak olyan politikusok kormányoldalon és ellenzékben is, akik az integráció sokszor hangoztatott jelszavai mögött valójában már nem óhajtják azt a sok nehézséget és változást, amit egy valóságos európai célzatú átalakulás jelentene Romániának. Tehát nekik sem olyan fontos, hogy a román-magyar béke Európa előtt felmutatható legyen. És vannak olyan román pártok, amelyek esetleg a magyarellenesség bázisán alakuló új nemzeti egység révén válthatják fel az RMDSZ-t a kisebbségi kormányerő oldalán.
Aki Markót és társait meg akarja buktatni, annak ezzel a furcsa helyzettel is számolnia kell. Sőt: aki az új és „radikális” RMDSZ-t átvezetné a konfrontáció világába, tudnia kell, hogy ezzel nemcsak a romániai magyarok helyzetét bizonytalanítaná el, hanem Budapestnek, a Fidesz vezette magyar kormánynak is igen sok fejtörést okozna. A jelek szerint az őszi politikai szezon hevesnek ígérkezik, és furcsamód a kormányzás, ezzel pedig az egész politikai struktúra stabilitása részben legalábbis azon múlik, marad-e az RMDSZ a Szociáldemokrata Párt külső támogatója. Ha a Fidesz-barátságukkal olykor szinte kérkedő RT-politikusok kibillentik a mostani kényes egyensúlyt, Romániában megint elszabadulhatnak az indulatok, a kormánypárt magyarellenes erői keresztülviszik, amit a kormányfő eddig csak fenyegetően lebegtetett: a parlamentben tárgyalnak majd a státustörvényről, és az így kialakuló újabb magyarellenes kampány Budapestnek is megnehezíti, hogy Európa előtt a térség stabilitási tényezőjeként mutatkozzon. Az, hogy a magyar kormány egyik tagja óvatosan arra figyelmeztette a szlovákiai magyar politikusokat, ne lépjenek ki meggondolatlanul a pozsonyi koalícióból, legalább annyira szól a lendületes fiatal romániai magyar politikusoknak is: óvatosan azzal a hatalomváltással. És ha a Reform Tömörülés és a Fidesz között tényleg olyan jó és baráti a kapcsolat, ahogy ezt mindkét partner többször érzékeltette, akkor TTT, BZSA és a többiek eszerint fognak cselekedni, függetlenül attól, hogy hiteles vagy hamisítvány-e ez a bizonyos dokumentum a hatalomváltás szükségességéről - sőt: függetlenül attól, hogy ez a platform minden dokumentum nélkül is hatalomváltást akart.