Vissza a tartalomjegyzékhez

Gadó György
Gazdasági összeomlást okozhat az AIDS Afrikában

A 14. és a 18. század között Európa és Ázsia lakossága összesen mintegy huszonötmillió főt veszített a pestisjárványok következtében. Körülbelül ugyanennyire, 20-25 millióra becsülik a szakemberek azoknak az AIDS-fertőzött afrikaiaknak a számát, akiknek a halála a legközelebbi tíz évben várható. A kór nemcsak tömegeket visz a halálba, családokat rombol szét, hanem egyes országokban a társadalom működését teszi lehetetlenné a munkaerőhiány és a rendkívül magas egészségügyi kiadások miatt. 


HIV-pozitív árvák Nairobi közeléből. Senki sem látja a végét Fotó: Reuters

A pestis kórokozóit, a járványok megelőzésének és leküzdésének módját annak idején nem ismerte az ember; ma az AIDS-re vonatkozóan nem hiányzik a tudás, és megvannak a megelőzés, a gyógykezelés módszerei is - hiányzik viszont az az ötmilliárd dollár, amibe e módszerek alkalmazása évente kerülne.
Az AIDS kétségkívül a legkeményebb próbatétel lesz a 21. század közegészségügye számára. Ma a világ HIV-fertőzötteinek 96 százaléka a fejlődő országokban él, kétharmad részük (25 millió ember) Afrikának a Szaharától délre eső részén. Ott máris többen pusztulnak el az AIDS következtében, mint a tuberkulózistól és a maláriától együttesen.
A kór pusztításainak gazdasági és szociális következményei már abból megsejthetők, hogy a betegség főképp a húsz és negyven év közötti korosztályokból szedi áldozatait, vagyis a gazdaságilag és szociálisan leginkább aktívak közül. Nemzedékek során kialakult települések néptelenednek el, a kereskedelem és az ipar sorvadozni kezd az érintett területeken. És nemcsak a szegény, iskolázatlan falusi nép pusztul: a tanultabb rétegeket sem kíméli a vész, egyetemek és kutatóintézetek veszítik el szakembereiket. Malawi egészségügyi minisztériumában (!) már nincs olyan ügyosztály, melyről az AIDS ne vitt volna halálba több munkatársat. Namíbiában a mezőgazdasági minisztériumnak azok a külső munkatársai, akiknek az lenne a feladatuk, hogy a helyszínen szaktanácsokkal segítsék a szűkölködő parasztokat, munkaidejük több mint egytizedét gyászünnepségeken töltik, miközben a minisztérium alkalmazottai körében a halálozási ráta két év alatt a kétszeresére nőtt - amire az AIDS-en kívül nincs magyarázat.
Az AIDS egyedül tavaly több mint hárommillió halottat követelt a világon (ebből Afrikára kétmillió jutott); az újonnan megfertőződöttek számát napi tizenötezernél többre lehet becsülni. Afrikában naponta 5500 ember hal meg eme immunrendszeri baj következtében; Malawiban, Botswanában, Zim-babwéban már a felnőtt lakosság 20-25 százaléka HIV-fertőzött. Családok sokasága veszíti el kenyérkeresőit: Afrikában az AIDS már 10-12 millió gyermeket tett árvává, sokszor többszörösen is (ami azt jelenti, hogy az elhalt szülők árváit magukhoz fogadó rokonok, nevelőszülők szintén AIDS-ben pusztultak el).
„Nincs elég gyógyszer, orvosi felszerelés, szakemberhiány van mindenből! Hiába kiáltok, tombolhatok, beleőszülhetek - valami olyan program kellene, mely felrázza a politikusainkat!” - mondja Ganapti Bhat professzor, a zambiai Lusaka egyetemi kórházának vezetője. Nem egy felelős afrikai politikus közönyös, vagy nem mer szembenézni a valósággal, vagy fel sem ismeri. A Dél-afrikai Köztársaság államfője például azt hangoztatja, hogy a HIV-fertőzés nem függ össze az AIDS terjedésével, ami nyilvánvaló képtelenség. Ugyanakkor a Nevirapine nevű gyógyszert, amely meggátolja, hogy az AIDS-es anyáról a betegség a születendő gyermekre átterjedjen, a gyártó német cég ingyen is hiába kínálja a dél-afrikai kormánynak: még választ sem kap. Közben a viszonylag fejlett dél-afrikai gazdaságnak 2010-ig körülbelül 40 milliárd svájci frankkal egyenlő kárt okoz az AIDS által előidézett munkaerő- és szakemberveszteség.
Hasonló a helyzet más harmadik világbeli országokban is. Ma már az indiai népegészségügynek is az AIDS a legfőbb gondja. A Világbank ezzel összefüggésben az idei évre 40 millió dollárt bocsát csupán az indiai kormány rendelkezésére, ami az indiai egészségügyi költségvetés egy tízezrelékével egyenlő. A felnőtt lakosságon belül a fertőzöttségi arányszám 0,7 százalék (Indonéziában öt, Kínában hét tízezrelék). A fejlődő országok közül kedvezőbb a helyzet Brazíliában, ahol a fertőzöttek száma 0,57 százalék, viszont az egy főre számított átlagjövedelem 4350 dollár - csaknem tízszerese az indiainak. A rászoruló betegek gyógykezelése Indiában évi 1,3-2 milliárd dollárt emésztene fel - ötvenszer annyit, mint amennyit a kormány előirányoz ilyen célra. Ez az összeg egyébként az indiai bruttó társadalmi termék fél százalékát tenné csak ki, miközben az indiai atomfegyverprogram hasonló összegbe kerül.