Vissza a tartalomjegyzékhez

Danka Ildikó
Emberszerető állatbarátok

A fővárosi állatkert közel nyolc év óta radikális átalakuláson megy keresztül. A kisgyermekes családok, akik bizonyára sűrűbben látogatnak el egy-egy állatkerti sétára, szemtanúi lehetnek a lépésről lépésre történő felújításoknak. Akik viszont nem látták még megújult formájában a parkot, egész biztosan nem fognak csalódni, mert ez a hely minden korosztály számára izgalmas élményeket tartogat. Nem csak külsejében újult meg ugyanis a létesítmény, hanem számos programmal, szórakozási lehetőséggel is várja vendégeit.


A cél: mind jobban csökkenteni az emberek és állatok közti távolságot Fotók: Somorjai

A budapesti állatkertben a lepusztult épületeket folyamatosan felújítják, a parkok rendezettek, tiszták, és nem utolsó sorban az állatok élettere is egyre otthonosabbá válik. Ezenkívül több újdonsággal is bővült az állatkert programtára: az egyik legszembetűnőbb dolog, hogy bármerre is sétál az ember, mindenhol pezseg az élet. Már a bejáratnál hatalmas pillangók és méhecskék fogadnak minket, sárga kis „vonatok”, pónilovas kocsik köröznek az utakon. Az állatokat nem csak unatkozva, álldogálva nézegethetjük, mert jönnek az állatgondozók, hogy a nagy melegben kicsit megmozgassák, slaggal felfrissítsék őket. Mint a kisgyerekek, úgy örülnek az elefántok az üdítő pancsolásnak, föl-le szaladgálnak, belehemperegnek a vizestócsába… Az állatgondozók pedig fejhallgatós mikrofonjaikon keresztül számtalan érdekességet mesélnek el védenceikről. 
Kisebb állatokkal egészen közelről is találkozhatunk a nemrégiben felépült Noé Arénában, ahol az úgynevezett kezes állatokat ismerhetjük meg még jobban. 
A gyerekek nem kis örömére két rendkívül igényesen kialakított, famászókás játszótér is helyet kapott az állatkertben, ahol a kicsik kipróbálhatják a majmoktól látott legújabb mászási-ugrálási kombinációkat is. A játszóterek mellett új látvány fogad, gyönyörű flamingók számára kialakított kis zöld terület, ahol versenyt állhatunk a madarakkal: ki bírja tovább egy lábon. 
A fenntartók mindent megtesznek annak érdekében, hogy az állatok számára minél eredetibb környezetet teremtsenek, s így azok jól érezzék magukat, és ne viselkedjenek természetellenesen. A látogatót végre nem az a szánalmas látvány fogadja, amikor az élőlények reményvesztetten föl-alá ingáznak szűk celláikban. Nem kis szerepe van mindebben az állatkert főigazgatójának, dr. Persányi Miklósnak, aki közel nyolc éve került az intézmény élére, s akinek gyermekkori álma teljesedett be azzal, hogy igazgató lett. Az ő szemlélete, illetve a világ számos állatkertjében szerzett ismerete tükröződik a fővárosi állatkert újjászületésében. Persányi állítja, hogy tíz perc alatt többet tud meg egy országról az állatkertjei állapota alapján, mintha a nevezetességeit nézné meg. Mint mondja: „ha a Föld bármely pontján leeresztenének egy állatkertbe anélkül, hogy tudnám, hol vagyok, csupán a részletekből, az állatok életkörülményeiből meg tudnám becsülni a lakosság iskolázottságát és az egy főre eső nemzeti jövedelem mértékét”. 
Sok minden persze adott volt, így a hely is, ami területét tekintve igencsak korlátozott, de néhány változtatással nagyszerű megoldások születtek. A ragadozók többsége, így az oroszláncsalád is kikerült végre régi, elavult ketrecéből, és egy sokkal nagyobb, fás-bokros területet kapott, ahol futkározni is lehet. Jó ötletnek bizonyult, hogy több helyen vastag plexifalat emeltek, amelyen keresztül közelebbről is megszemlélhetjük a vadakat. A régi, fekete rácsos ketreceket lebontják, és helyükre felépül a védett állatok bemutató parkja, ahol már nem lesz egyedül Argun, a szibériai „nagymacska”. Ugyanis kap majd egy társat, és ha a remények valóra válnak, akkor a szaporodáshoz is megjön a kedve az állatoknak. 
Apropó szaporodás. Aki szereti nézegetni a kis állatbébiket, több helyen is találhat kicsinyeket. A gorilláknál és orángutánoknál, a zsiráfoknál, zebráknál és a flamingóknál. A legtöbb állatot a régi helyén találhatjuk meg, csak egy-két „költözésre” került sor a parkban, mint például a flamingók, vadkacsák esetében. De a többi állat régi lakhelyét is felújították. Az Elefántház, mint kiemelkedő építészeti örökség rekonstrukciójáért az állatkert nemrégiben az Europa Nostra díjat is megkapta. (A rangos elismerés védnöke a brüsszeli Európai Bizottság.) 
Az egyik legnagyobb újdonság természetesen a megújult Pálmaház. Itt több mint 1600 nm-en kalandozhatunk hatalmas pálmák árnyékában, ahol hatvanféle egzotikus állat életébe nyerhetünk bepillantást, és ragadozó növényeket is megcsodálhatunk közelről. Sétát tehetünk ilyen módon Dél-Amerika, Afrika vagy Dél-Kelet-Ázsia különleges növény-és állatvilágában. Később hatalmas aligátorok leselkednek ránk, amint végigsétálunk az esőerdő fahídján. A trópusi út végén pedig pihenésképpen gyönyörű vízesések alatt üldögélhetünk. Itt már csak egy dolog hiányzik a tervezők álmának megvalósulásából: az alagsori akváriumrészleg, ahová tengeri, édesvízi állatok világa kerül majd - ha meglesz a hiányzó 300 millió forint. Már több helyen is feltűnnek azoknak a nagyobb cégeknek a táblái, akiknek a támogatásával felújításokat végeztek, például így tudott létrejönni a Japán Kert is, ahol különleges bonszajokat láthatunk egy gyönyörű tavacska körül. 
A látogatók elégedetten távoznak: ide megérte eljönni. És nemcsak egy évben egyszer (ahogyan régen gondoltuk), hanem akár több hétvégén is, amikor a szabadba vágyunk. Mert a felnőtteknek is kitűnő kikapcsolódást ígér a park. Az út menti pereces bódék is korszerűbbek lettek, s a kulturált étkezési lehetőséget keresők beülhetnek az újonnan megnyílt Barlangétterembe a „sziklás-hegységben”, vagy eltölthetnek egy kellemes félórát a Pálmaház kijáratánál épült hangulatos, szecessziós stílusú kávéházban. 
(Budapest Főváros Állat- és Növénykertje: Budapest XIV., Állatkerti krt. 6-12. Tel.: 343-6075)


Noé Aréna

A fóka-móka show után a Pálmaház felé igyekezvén - ahol állítólag a saját bőrünkön is érezhetjük az üvegházhatást - az ökológiai labirintus közvetlen szomszédságában leltem rá a Noé arénára, épp a fél tizenkettes műsorkezdés idején. „Ez nem cirkusz - oda egy troli megállóval tovább kell menni. Itt az állatokat akcióban, természetes viselkedésük közben mutatjuk be” - közli a műsorvezető a félkörös kiképzésű építményben összegyűlt népes közönségnek. Rögtön hozzák is Uhut, a fülesbagolyt, aki szemünk láttára nyeli le az egereket, és akiről azt is megtudjuk, hogy lábujjainak felépítése: kettő ujj előre és kettő hátra. Ez nagyon fontos ismeret, mert így a vasárnapi húslevesben nem tévesztjük össze a csirkelábbal, amelynek csak egy ujja áll előre, a másik három hátra mutat. 


Egyben lenyelve az igazi 

Egy kormorán a következő sztárunk, mely komoran néz maga elé, és erőszakkal sem tudják rátukmálni a felkínált halat - inkább talán pihenni szeretne az egzecírozás helyett. Őt váltja fel az ormányos medve, majd az ausztrál jégmadár, akit Kacagójancsinak is hívnak, mert teli csőrrel kacag, ha kedve tartja. Kecsesen ül az idomár karján, csak a farka mozog, a feje mindig egy irányba néz. Hála e különleges konstrukciójú teremtménynek, az ő szerkezeti kialakítását követve hozták létre a modern harckocsi célzó berendezését. Így a harckocsi ágyúcsöve mindig egy irányba néz - úgy, mint a jégmadár csőre - miközben a jármű alatta ide-oda fordul. „Milyen szép, hogy hívják?” kiált fel egy hölgy egy hosszú, prémes állat láttán. „Ez a görény” - közli vele az ápoló, mire a hölgy felsikít: „Pfuj!” (A két megállapítás között kábé három másodperc telt el.) Mindenki számára ismeretessé válik, a görény bizony a bűzmirigyeinek köszönhetően büdös is tud lenni. Legalább annyira, mint a görény. Rugalmas állat, tekeredik, csavarodik, nyeklik-nyaklik, ahogy azt a járatok alakja megkívánja tőle. Végül ezt illusztrálandó, a gondozó majdnem csomóba köti a testét… (Somorjai L.)