Vissza a tartalomjegyzékhez

László Gábor
Kinek volt sikeres

Érdekes világbajnokság volt a sorban a nyolcadik, az edmontoni. Még a küzdelmek elején brit újságírók Deadmontonnak nevezték el a versenynek otthont adó várost, ezzel a nézők érdektelenségére szerettek volna utalni. A versenyek második részére ez már egyáltalán nem volt igaz, aki követte, láthatta is, hogy csak elvétve akadtak üres ülőhelyek. A világsajtó szerint nem volt sikeres a rendezvény. Ezzel ellentétben a nemzetközi atlétikai szövetség (IAAF) illetékesei kijelentették, a világon legfeljebb nyolc-tíz olyan város akad, amelyben 70-80 ezres stadionokat is képesek lennének megtölteni a szervezők. A rendezők azonban maximálisan elégedettek, hiszen az előzetesen tervezettnél lényegesen több belépőjegyet értékesítettek, bevételük meghaladta a 12,5 millió dollárt. Ennyi pénzzel a zsebében pedig egyetlen szövetség sem szomorkodna túlzottan. 


Jamaica nyerte a női 4x400-as váltót, miután az amerikai Debbie-Ann Parris elejtette a stafétabotot Fotó: Reuters

Sokan tiltakoztak - itt is a világsajtó hangját kell érteni és nem a szurkolókét -, amikor Trevor Misipeka, szamoai versenyző 14,28 másodperc alatt ért célba a 100 méter előfutamai során, mondván, mit keres a pályán olyan, akinél a lelátón ülők többsége is jobb eredményt érne el. Lehet, hogy média szempontból kevésbé eladhatóak, mint a hiperatléták csúcskísérletei és hihetetlen rekordjaik, de az atlétika térképén fehér foltnak számító területek bevonása a világ atlétikájába fontosabb. Igaz, nem született új világcsúcs, viszont a versenyszámok nagy része magas színvonalú eredményeket hozott, nyolc számban világbajnoki csúcs született. A kalapácsvetés a legfájdalmasabb, hiszen két magyar is olyan eredményt ért el, amelylyel a korábbi években könynyedén dobogóra állhatott volna. A harmadik, Annus Adrián külön pechje, hogy 78,10 méterrel nem tudott a legjobb nyolcba kerülni. A versenyek átlagszínvonala magas volt, ami egy olimpia utáni évben igencsak figyelemre méltó, és azt jelzi, a világ atlétikája minden kétséget kizáróan fejlődött. A dopping? Továbbra is a legnagyobb problémát jelenti. Komoly versenyző nem bukott meg. De a következő versenyek nagy kérdése, hogyan lehet majd a legmodernebb tudományt is segítségül hívókat kiszűrni.