Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára, Varga P. Miklós
Torgyán utcára vinné a népet

A nemzeti összefogás szimbólumává, mondhatni megtestesítőjévé kezd válni a magyar anyaföld sorsa. Úgy tűnik, hogy a Fidesz és az MSZP egyaránt igyekszik „ráúszni” a Torgyán után parlagon hagyatott földművelésügyre és vidékfejlesztésre: ma Orbán és Medgyessy egymást túllicitálva törekednek az árva parasztság sorsának megszépítésére. 

Úgy tűnik, a Fidesz gyakorlatilag átvette az agrártárca és az agrárium egészének irányítását, annak ellenére, hogy a koalíciós szerződés szerint e terület felett az FKGP az illetékes. Ma Vonza András agrárminiszter helyett a miniszterelnök jelenti be az új agrárprogramot, a zsebszerződések ellen indított „hadjáratot”, ő értékeli az Európai Unióval történt megállapodást - miközben Vonza mélyen hallgat. Az „agrárkoloncra” a kitett exminiszter is rámozdul - Torgyán (stílusát nem veszítve) kijelentette: köszöni szépen, jól van, esze ágában sincs szanatóriumba vonulni (mint ahogy a környezetében többen is tanácsolták neki), egyébként, ha kell, a termőföld védelmében mozgósítja és utcára viszi az egész népet, és megrengeti az eredeti célkitűzéseivel szembefordult kormányt is. A külügyminisztert pedig a térhódító idegenek szálláscsinálójaként emlegette. 
Politikai vita kereszttüzébe került az EU-csatlakozási tárgyalásokon a termőföldvásárlásról szóló megállapodás. A kormány szerint sikerült megvédeni a termőföldet a külföldi spekulánsoktól. Az ellenzék viszont úgy látja, hogy a kormány gyakorlatilag elárulta a mezőgazdaságot, és kapitulált az unió feltételei előtt. 
A miniszterelnök sikerként értékelte a megállapodást: „Olyan megoldást értünk el, amely kizárja a spekulációs célú földvásárlást Magyarországon.” A megállapodás szerint a csatlakozást követő hét évig a külföldi és belföldi jogi személyek továbbra sem vásárolhatnak termőföldet Magyarországon, külföldi magánszemély, idetelepült uniós állampolgár pedig csak akkor, ha három évig Magyarországon él és adózik, önfoglalkoztató gazdaként tevékenykedik, és főállásban mezőgazdasággal foglalkozik. A hét év lejárta után nem lehet a hazai és az uniós állampolgárok között különbséget tenni. Az ellenzéki pártok csúsztatásnak tartják a kormányfő bejelentését. Véleményük szerint az eredetileg kitűzött cél, a tízéves teljes földvásárlási moratórium és az azt követő nemzeti szabályozás helyett az elfogadott álláspont több, mint kompromisszum. Tovább súlyosbítja a kérdést, hogy a kormány a feltételek elfogadása előtt nem konzultált sem a pártok, sem az érdekképviseletek képviselőivel. A megállapodás értelmében a hazai vállalkozások (szövetkezetek, gazdasági társaságok), amelyek a termőföldek 40 százalékát művelik, a külföldi gazdák mögé sorolódtak, továbbra sem vásárolhatnak földet. 
Az első pengeváltásokat követően a miniszterelnök bejelentette: szervezetet állítanak fel a külföldiek földvásárlásait leplező „zsebszerződések” felderítésére, illetve azok felbontására. (A „zsebszerződések” külföldiek által megkötött illegális földvásárlási szerződések.) Raskó György, az Antall-kormány FM államtitkára, a miniszterelnöki hivatal korábbi agrárszakértője, a Zöld Szalag Mozgalom alapítója, a politikai píár részének értékelte „a jó szándékú, de kivitelezhetetlen ötletet”. Több ezerre tehető a már letelepedett külföldi gazdálkodók száma, akik a kormány megállapodásának értelmében 2004-ben legális földvásárlók lesznek. Továbbá a zsebszerződések kilencven százaléka a törvények betartásával, kiskapuk kihasználásával született. A szerződéseket semmisnek minősíteni, és visszaállítani az eredeti állapotot alkotmányba ütköző cselekedet lenne.