Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Névtelen rizikócsoportok

Miközben a világ vezetői az ENSZ hét eleji rendkívüli ülésszakán nemzetközi kampányt sürgettek az AIDS ellen, azonnal nyilvánvalóvá váltak a különböző kultúrák közötti éles ellentétek is olyan kényes kérdésekben, mint például a homoszexualitás. Az iszlám országok és a Vatikán fenntartásai-kat fejezik ki a Nyugat kezelési módjával szemben. A betegség húsz évvel ezelőtti első diagnosztizálása óta 22 millióan lettek a végzetes kór áldozatai, Afrika egyes országaiban a lakosság harmada HIV-fertőzött. 


Az ENSZ AIDS-programjának vezetője, Peter Piot. Gyorsuló járvány Fotó: Reuters

Égető szükség lenne az intézkedések összehangolására, hiszen világszerte 36 millió HIV-fertőzött ember él, közülük 25 millió Afrikában, de a fertőzöttek aránya növekszik Kelet-Európában, Ázsiában és a karibi térségben is. A szakértők szerint Ázsia fokozottan veszélyeztetett terület, hiszen ott található a világ két legnépesebb országa, Kína és India. Indiában 3,6 millóan lettek a HIV-vírus hordozói eddig, ez a második legnagyobb szám Dél-Afrika után, ahol a lakosság 11 százaléka, 4,7 millió ember fertőződött meg eddig. Egyes vészterhes becslések szerint a következő tíz évben Kínában is egymillióra emelkedhet ez a számarány. 
A riasztó állapotok ellenére sem sikerült hosszabb nyilatkozatot elfogadni az ENSZ 180 ország részvételével, New Yorkban rendezett AIDS-konferenciáján. Az ötvenhat országból álló iszlám blokk ellenvetései miatt ugyanis nem tudták belevenni a memorandumba a halálos kór okait és megelőzésének módjait, nem utalhattak a homoszexualitásra, az intravénás kábítószer-adagolásra és az óvszer használatára. Pedig még egy homoszexuálisokat tömörítő nemzetközi szervezet képviselőjét is meghallgatták a sokszor magas hőfokra melegedett vitában, bár az iszlám országok tartózkodtak a szavazástól, amikor bebocsátásukról kellett dönteni. Az iszlám kultúrákban ugyanis a homoszexualitás bűnnek számít, és sok országban tartja magát az a nézet, mely szerint a melegek és a kábítószerfüggők nem érdemlik meg a kezelést, mivel maguknak köszönhetik a HIV-fertőzést. 
Kofi Annan ENSZ-főtitkár figyelmeztetett: a problémát nem lehet a fertőzöttek megbélyegzésével megoldani. „Nem tudunk az AIDS-szel foglalkozni erkölcsi törvénykezéssel, illetve a kellemetlen tények tudomásul nem vételével. Csak akkor tehetjük ezt meg, ha világosan és nyíltan beszélünk arról, hogy hogyan fertőződnek meg az emberek, és az elkerülés módjáról is” - nyitotta meg Annan az első ENSZ-ben rendezett AIDS-konferenciát. 
Az éles ellentétek legalább részben magyarázatot adnak arra, hogy miért olyan lassúak az AIDS leküzdésére irányuló erőfeszítések a harmadik világban. A felszólalók szerint Afrikában komoly gondot okoz az is, hogy szociális és szexuális értelemben nem kezelik a nőket és lányokat a férfiakkal egyenrangúan. Az eleinte főként férfiakat sújtó betegség ugyanis ma nagyon gyorsan terjed a nők körében több afrikai országban. Mozambikban például kétszer nagyobb, 15 százalékos a HIV-fertőzöttség a fiatal lányok és nők körében, mint férfitársaik között. Botswanában a 25-29 éves nők több mint felét, a 20-24 évesek 44 százalékát megfertőzte az AIDS vírusa. (Hetek, 2000. január 22., ) Amíg a nők nem minősülnek egyenjogúnak, a kórt nem lehet legyőzni - vélték a New York-i közgyűlésen az afrikai felszólalók, akik rámutattak: a nők tekintélyének emelése csökkentené az erőszakot és az ekképpen terjesztett fertőzést is. Az afrikai vezetők szerint a betegség terjedésében fontos tényező a szegénység is. 
A konferencián biztató példaként említették Brazíliát, ahol az AIDS-ellenes program eredményeként a halálozások száma az utóbbi öt évben a felére csökkent, mivel a gyógyszerkoktélokhoz térítésmentesen juthatnak hozzá a betegek. 
Annan szerint a fejlődő országokban körülbelül az ötszörösére kellene emelni az AIDS-fertőzöttek kezelésére és a megelőzésre fordított pénzösszeget. A főtitkár reméli, hogy sikerül létrehozni egy Világbank által kezelendő alapítványt az év végére, amely egyben vállalná a malária és a tuberkulózis elleni küzdelmet is. Nemrégiben Bush amerikai elnök 200 millió dollárt ajánlott fel az alapítvány létrehozására, az Európai Unió 127 millió dollárral járul majd hozzá, míg Bill Gates, a Microsoft alapítója 100 milliót ad.


Légió az AIDS ellen

A nairobi Szent Lukács templomban éppen Rhoda Otienóra kerül a sor. A Newsweek ameriai hetilap fotóriportja szerint az imára váró asszony térdre ereszkedik, két kezével egy feszületet emel az ég felé. Körülötte hárman állnak: egyikük fakardot tart a kezében, másikuk légycsapót, a harmadiknak egy hatalmas kulcs lóg az övéről. Hármuk közül a legidősebb egy félelmetes kiáltással ad jelt: elkezdődik az AIDS-et okozó démonok kiűzése. 
A katolikus Mária Légióban mindennaposak az ehhez hasonló esetek. A csoport Nairobi szegénynegyedeinek lakóiból toborzódott, akiknek egyetlen reménységük, hogy a démonűzés által meggyógyulhatnak betegségükből, hiszen gyógyszerre nincs pénzük. Igaz, az egyház vezetői korábban már elismerték, hogy az AIDS valószínűleg nem gyógyítható démonűzéssel, hivatalos bejelentés azonban soha nem született, így a reménykedő tömegek erről még nem értesültek: mintegy ötvenezren várnak a csodára. 
Rhoda Otieno eközben mindent eltűr, hogy démonaitól megszabaduljon: ismételt ütéseket szenved el, rákiabálnak, a földre kényszerítik, és a szájába, illetve fülébe öntött vízzel „megáldják”. Annyi mindenesetre igaz, hogy a Mária Légió legalább pénzt nem kér a „szolgálatokért”. Templomuktól nem messze azonban egy másik egyház papja azt hirdeti: „Minél többet adsz, annál jobban meggyógyulsz.” Mivel itt kizárólag AIDS-esek számára szól a gyógyítás üzenete, a pap azt feltételezi, hogy gyülekezete nagy része, ha nem minden tagja HIV-pozitív. 
Az AIDS-démonokkal harcoló gyülekezetek gyakorlatilag Nairobi nyomornegyedeiből telnek meg emberekkel - olyanokkal, akiknek semmi más reményük nincs a gyógyulásra. Bár a kenyai törvénymódosítások hamarosan lehetővé teszik, hogy olcsó gyógyszereket importáljon az ország, ez nem sok reménnyel kecsegteti a kétmillió HIV-pozitív kenyait: a brazil és indiai szerek havi 30-100 dolláros költségei messze meghaladják a nyomornegyedek lakói-nak lehetőségeit.