Vissza a tartalomjegyzékhez

Varga József
Ray Bourque révbe ért

Harminc éve történt meg utoljára a tengerentúli jégpályákon, hogy egy 2:3-mal vesztésre álló csapat fordítani tudjon. Akkor a Montreal vitte véghez ezt a bravúrt a Chicago ellenében. Az idei nagydöntőn pedig a Colorado hokisai tették ugyanezt. A „Lavina” a mindent eldöntő hetedik összecsapáson 3:1-re diadalmaskodott a címvédő New Jersey felett. A denveriek így elhódították a hőn áhított Stanley-kupát. 


Ray Bourque a kupával. Végre sikerült Fotó: Reuters

A találkozó hőse a két gólt szerző Alex Tanguay így fogalmazott a mérkőzés után: „Sohasem hittem abban, hogy valaha is láthatom a kupát. Most viszont láttam, meg is érintettem, és elmondhatom, nagyon nehéz, és az egész nagyon hihetetlen. Kisfiúként mindenkinek az az álma, hogy így játszszon a döntő hetedik mecscsén. Én most egy elégedett kisgyerek vagyok.” 
Elégedett lehet az a Ray Bourque is, aki Tanguay születése előtt egy hónappal mutatkozott be az NHL-ben. A veterán 22 évet várt arra, hogy magasba emelhesse a 16 kg-os kupát. 1826 mérkőzés és két elvesztett kupadöntő után végre az ő nevét is rávésik a nagy értékű ezüstholmira. 
Az egykori Boston Bruins-játékos tehát jól döntött akkor, amikor klubcserére szánta el magát másfél évvel ezelőtt. „Ez óriási, és ennél már csak jobb lehet. Nagyon nehezen tudtam elviselni ezt a mérkőzést, a himnusz óta majd kibújtam a bőrömből. Nagyon nehezen tudtam uralkodni magamon, nem bírtam volna elviselni a kudarcot, de megcsináltuk! Joe Sakic megengedte nekem, hogy elsőnek én emeljem magasba a kupát, és ez mindent elmond a csapatról” - mondta a megindult Bourque, aki a rájátszás során négy góllal és öt gólpasszal járult hozzá a sikerhez. 
A kapitány Sakic, aki a playoff gólkirálya lett 13 góllal, ekképpen szólt: „Az alapszakasz első napjától fogva az volt a célom, hogy a döntő végén odanyújthassam neki a kupát. Ő az, aki igazán megérdemli, hiszen óriási pályafutást teljesített.”
Az immáron négyszeres bajnokkapus, Patrick Roy nyerte el a rájátszás legjobbjának járó Conn Smythe-trófeát. Ő lett a negyedik játékos a liga történetében, aki három évtizedben is (86, 93, 96, 01) győztesként pezsgőzhetett a Stanley-ből. „Mindenki csak Ray-re tud most gondolni. Nagyon boldog vagyok, hogy nem maradt le a győztesek listájáról. Gratulálok neki. Érte is harcoltunk” - méltatta a kiváló hálóőr Bourque-t, aki azáltal, hogy a harmadik mérkőzésen gólt ért el, a finálék történetének legidősebb játékosaként szerzett gólt a döntőben. Várhatóan a liga is értékelni fogja teljesítményét azzal, hogy neki ítéli a legjobb hátvédnek járó James Norris-trófeát, pályája során immáron hatodszor. 
Ennél többször csak a szintén Bostonban játszó Bobby Orr vehette át e díjat, mivel a legendás „Golden Boy” nyolc alkalommal találtatott a legprímább védőnek. Most, hogy Bourque révbe ért, sokan a visszavonulásáról beszélnek. Ő azonban egyelőre pihenni akar: „Élvezni szeretném a szabadidőmet, a nyarat, addig nem is gondolok a jégkorongra. Jó érzés bajnoknak lenni, és ez az érzés egyre jobb és jobb lesz.”