Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente
Meghátrálás vagy diplomáciai zsenialitás

„Az olcsó keleti munkaerőtől ments meg, Uram, minket…” - hangozhatnak a jelenkori Nyugat imái. Az osztrákok és a németek manapság nem a magyarok nyilai, hanem az olcsó, szakképzett magyar, illetve kelet-európai munkaerő miatt fohászkodnak az égiekhez. Az osztrák Der Standard szerint „a magyarok meghajlottak az ésszerűtlenség előtt” amikor hozzájárultak ahhoz, hogy hét évig lemondanak a szabad külföldi munkavállalási lehetőségekről. Orbán Viktor miniszterelnök ezzel szemben a polgári kormány diplomáciai zsenialitásaként állította be az elért megállapodásokat, és nem mulasztotta el, hogy szokásos szerda reggeli rádióinterjújában az uniós tárgyalási sikerekkel kampányoljon. 


Goran Person, svéd miniszterelnök és Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke vendégül látja George W. Bush-t, az USA elnökét. Teljes a harmónia? Fotó: Reuters

A múlt héten egy, a héten pedig három fejezetet sikerült lezárni az Európai Unióval folytatott tárgyalások során, s ezzel leköröztük a csatlakozásra váró országokat. Az egyik legkeményebbnek ígérkező kérdéskör, a környezetvédelem után most a munkaerő és a tőke szabad áramlásáról, illetve az adózásról szóló fejezetet sikerült ideiglenesen lezárni. 
A Der Standard osztrák hetilap egészen más szemszögből szemlélve a magyar „sikert”, a diplomácia meghátrálásaként és kudarcaként értelmezte az egyezményt, mely szerint a csatlakozás után nem vállalhatnak automatikusan munkát Nyugaton hazánk polgárai. Igaz ugyan, hogy a magyar kormány feltételül szabta, hogy az egyezmény aláírásáig minden tagállamnak nyilatkoznia kell bevándorlási, illetve a külföldiek munkavállalását érintő politikájáról, ami persze nem jelenti azt, hogy ez a nyilatkozat a külföldi munkavállalókra nézve pozitív lesz. A héten Luxemburgban tartott külügyminiszteri találkozón Martonyi János, hazánk külügyminisztere úgy indokolta hozzájárulásunkat, hogy „el kellett ismernünk a lélektani és politikai problémákat”. Lélektani problémák alatt értsd a német és osztrák lakosság lélektani problémáját, vagyis a keleti bevándorlási hullámtól való rettegést. De ugyan ki törődik a magyarok, csehek, lengyelek lélektani problémáival, hiszen a csatlakozás után olyan alapvető európai jogot, mint amilyen a szabad külföldi munkavállalás, nem élvezhetnek - tette fel a költői kérdést a Der Standard. Svédország már a luxemburgi tárgyalásokon elsőként jelentette be, hogy az EU bővítés kezdetétől megnyitja munkaerőpiacát az újonnan csatlakozó országok előtt. A svéd lépés valóban siker, de ez sokkal inkább a svéd diplomácia érdeme, mint a kelet-európaié. Megfigyelők szerint egyáltalán nem valószínű, hogy az olasz, német, francia, brit vagy osztrák kormányok csak megközelítőleg is követnék a svédek gáláns ajánlatát.
A hét másik fontos „vívmánya” a magyar föld védelme, vagyis a külföldiek földvásárlásainak tiltása Magyarországon. A magyar kormányfő úgy értelmezte az 1998-as választásokat, „hogy a magyar gazdák azzal bízták meg a polgári kormányt, bizonyítsa be, hogy lehet az unióval keményen tárgyalva, szilárdan védve a magyar érdekeket olyan pozíciót elérni, amely megóvja a gazdákat a túl korán jövő versenytől”. Ez a mondat az atomjaira hullott kisgazdapárt egykori szavazóinak szólt, hogy jövőre inkább a Fideszre adják le voksaikat, hiszen ők a gazdákért keményen küzdenek az unióval. „A magyar gazdák joggal érezhetik úgy, hogy érdekeiket a polgári kormány igyekezett keményen képviselni…” - tette hozzá. Az eredmény annyi, hogy hét évig nem juthatnak külföldiek kezébe magyar földbirtokok, azonban két évvel a csatlakozás után ez felülvizsgálásra kerül. A gazdák ettől még nem lesznek megkímélve a „túl korán jövő versenytől”, hiszen a fejlettebb nyugati agrárium korlátlanul áraszthatja majd el az országot termékeivel, de kampányszólamként mindenesetre jól hangzik.
A svéd elnökség időszakában Magyarország nyolc, eddig összesen huszonkét fejezetet teljesített, ezzel valóban közelebb került az unió előszobájában a küszöbhöz, azonban jogaikat tekintve a csatlakozás első hét évében csak másodrendű uniós polgárok lehetnek a kelet-európaiak, s hogy utána ez megváltozik-e, az még kérdéses.