Vissza a tartalomjegyzékhez

Kánai András
Egy király Maine-ből

A filmtörténelem egyik sokat felidézett képe az a jelenet, amelyben a Jack Nicholson alakította tébolyult író a darabokra tört ajtó résein át eszelősen vicsorog. A Ragyogás című filmet persze nemcsak a tavaly elhunyt Stanley Kubrick rendezése tette híressé: a film alapjául szolgáló regényt a thriller- és horrorirodalom leghíresebb kortárs írója, Stephen King alkotta. Kicsoda ez az ember? Hogyan születnek a regényei? Ezekre a sokakat foglalkoztató kérdésekre ad választ King tavaly az USA-ban és Angliában megjelent, nem szépirodalmi műve, az On Writing (Az írásról).


Stephen King, a könyvkirály

King sikerességéhez kétség nem fér: hatalmas példányszámban kelnek el művei, akár regényről, akár elektronikus formájú e-novelláról van szó. Világszerte rajongóklubok tucatjai foglalkoznak műveivel, és az olyan filmekkel, mint például A remény rabjai vagy A menekülő ember, a horror horizontján túl is elismerést aratott.
A nemcsak olvasói által méltóságra emelt, de nevében is King, vagyis király már régóta gondolkodott arról, hogy könyvet ír magáról az írásról. A végső lökést egy tavalyelőtt bekövetkezett, majdnem az életébe kerülő gázolásos baleset adta meg: kórházi lábadozása során valóra váltotta régi tervét. A könyvet nálunk egyelőre nem adják ki, pedig ezt a művét érdemes elolvasni. Könyve egyedi és érdekes, mert amellett, hogy beavat a King-féle regényírás kulisszatitkaiba, az első felében szubjektív önéletrajz is egyben.

Curriculum Vitae 

Az 1947-ben Maine-ben született, skót-ír felmenőkkel rendelkező Stephen Edwin King kétéves volt, amikor szülei elváltak. Apját nem ismerte, anyja nevelte fel őt és bátyját. A csonka King-családnak csak 1958-ban lett először tévéje. Az író megjegyzi, hogy ez az USA-ban az átlagos családokhoz képest később történt, úgyhogy ő azon ritka alkotók közé tartozik, aki már azelőtt írt, hogy tévét nézett volna.
King első novelláját egy alabamai amatőr (fanzin) újság publikálta. King szerint egyébként a jó történet receptje két vagy több össze nem illő ötlet vegyítése; az író dolga, hogy ezeket felismerje maga körül. A fiatal Stephen 16 éves korára már sok helyről kapott elutasító válaszokat, helyenként pozitív megjegyzéssel: „Ez jó. Nem nekünk, de jó. Van tehetsége. Küldjön újra!”
Érdekes, hogy A ragyogás írója nem tartja magát ateistának, 16 évesen még egy Bibliát is nyert memorizálásért a Fiatal Metodisták Közösségében. Nem hisz semmilyen, ahogy ő nevezi, szervezett vallásban, de spirituálisnak és vallásosnak nevezi magát: „az első lépés bármilyen vallás felé az, hogy felismered, van Isten, a második az, hogy rájössz, az nem te vagy”. Szerinte nagyon nehéz elhinni, hogy nincs Teremtő.
Testvére ugyanolyan nyughatatlan gyerek volt, mint ő. Együtt nézték meg a Pit and the Pendulum (A gödör és az inga) című horrorfilmet, ami óriási hatással volt rájuk. A fiatalabb King ezután elhatározta, hogy könyvet ír a filmből, kinyomtatja, és árusítani kezdi az iskolájában. Ez volt az első „bestsellere”: kétezret adott el belőle Steve King neve alatt. Az egyik tanárnő viszont hamarosan behívatta, és megrótta azért, hogy ilyen szemetet ír. King ma is szégyelli akkori írását. Elmondása szerint azóta tudja, hogy minden költőnek és írónak szembe kell néznie a váddal: elpocsékolja Istentől kapott tehetségét. Mindez persze nem akadályozta meg abban, hogy kicsivel később eladjon egy másik, immár saját történetet - négyezer példányban.
Mivel a főiskolán egy tanárokat kifigurázó, groteszk humorú lapot indított, az igazgató beprotezsálta őt egy helyi újság sportrovatához. A 60-as évek egyik nyári szünidejében egy helybeli fickó elmesélte neki, hogy arrafelé hatalmas patkányok élnek; némelyik akkora, mint egy kutya. Kinget megragadta ez a mondat, pár év múlva novellát írt belőle, amelyet kétszáz dollárért vett meg tőle egy magazin.

Férj, apa, író

Életének egyik legmeghatározóbb eseménye az volt, amikor egy könyvtárban először pillantotta meg későbbi hitvesét, Tabitha Spruce-t, akit másfél év múlva elvett feleségül. „Házasságunk túlélte a világ vezetőit, kivéve persze Castrot” - kedélyeskedik a tényen a háromgyermekes, 1971 óta házasságban élő King. (A könyv írásról szóló fejezetében egy helyen kifejti, hogy az íráshoz két nagyon fontos körülmény kell: egészség és kiegyensúlyozott családi háttér. Az amazon.com-nak adott interjújában pedig arra a kérdésre, hogy mi szerepeljen a sírfeliratán, ezt a választ adta: „Férj. Apa. Író.”) Felesége - akinek szintén jelennek meg könyvei - az első, aki elolvassa és kommentálja regényeit.


Egy hajmeresztő bestseller

A fiatal pár szegényesen élt, telefonra sem tellett: felesége a Donkin Donutsban volt eladó, King egy hotel lepedőit mosta. Nemsokára angoltanári állást kapott, de ettől sem érezte jobban magát, s végül felesége biztatására újból írni kezdett.
Első regénye 1974-ben jelent meg. Hatalmas áttörést jelentett ez a család életében, ugyanis a Doubleday Kiadó viszonylag magas honoráriumot fizetett a könyv kiadásáért. (Mivel Kingéknek nem volt telefonjuk, a jó hírt táviraton kapták meg.)
A siker ellenére Kinget egészen más dolgok kötötték le: ekkor kezdődött anyja rákbetegsége, amit súlyosbított King mind jobban erősödő alkoholizmusa; King bevallotta, hogy „A ragyogás”-ban tulajdonképpen önmagáról írt. Alkoholizmusa mellett az író 1986-ra kábítószerfüggővé vált. „Nem kértem segítséget senkitől, az írásaimon keresztül sikítottam”- írja. 1986-ban megszületett Rémkoppantók című regénye, amely a negyvenes évek science fiction stílusát idézi fel. A történetben egy titokzatos zöld anyag szerepel, amely használóinak egyszerre okoz szinte természetfeletti sikereket, de egyben függőséget is. Fogyasztói - egy kisváros lakói - lassan teljesen kivetkőznek emberi mivoltukból. King szerint „ez volt a legjobb metafora a drogra és az alkoholra, ami a kiégett, túlhajszolt agyamtól csak tellett”.
Ezen a rendkívül nehéz időszakon felesége segítette át, aki a hosszú gyötrődések után válaszút elé állította az írót: vagy forduljon el a szerektől, vagy búcsúzzon el tőle és a gyerekektől. King két hetet kapott a válaszra. „Olyan volt, mint mikor egy ember áll az égő felhőkarcoló tetején. Megérkeznek a mentőautók, kifeszítik a ponyvát, odakiabálnak: ugorjon! Mire az ember azt mondja: két hetet szeretnék kérni, mielőtt döntök.” Kingben megvolt a félelem, hogy ha lemond ezekről a szenvedélyekről, soha többé nem tud majd írni.
Az azóta eltelt idő persze bebizonyította, hogy alaptalan volt félelme; elismertebb, mint valaha. Majd minden regényét megfilmesítették már, és könyvei továbbra is többszázezres példányszámban jelennek meg. King regényeiről a legtalálóbbat talán a neves brit sci-fi szerző, Brian W. Aldiss írta: „King tökéletesen amerikai író. Evokatív, de közvetlen prózájából kiérezni Amerika ízét, illatát: mindezt alaposan megsózza kultúrreferenciákkal.”
Habár Stephen King elsősorban a horrorműfajban alkot, az On Writing második felében leírt tanácsok általánosan alkalmazhatók bármilyen regény írására (dialógus, leírás, újraírás stb.). De a könyv legfőbb érdeme mégis az az őszinteség, ahogy egy világhírű kreatív ember fölfedi az életét - még ha az sok ponton negatív ítéletet is jelent saját számára.
Érdemes lenne megkérdezni az egykori tanárnőt: diákjában vajon most is ugyanúgy egy tehetségét elpocsékoló, vagy egy alkotásaiban kiteljesedő írót lát-e?