Vissza a tartalomjegyzékhez

Kapsza Ágnes
Művészi terítékek, terítő művészek

Sokan úgy vélik, hogy a XXI. század elején az SMS-ek, faxok, e-mailek korában az elszemélytelenedés réme fenyeget - vagy más szóval: a kommunikációból elfogyott a személyes üzenet. Ugyanakkor éppen a bensőségesség, a különlegesség, az ünnepélyesség utáni vágy felfokozottságának lehettünk tanúi a Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett „A terítés és az ajándékozás művészete” című kiállítás során, melyet a közönség kimondottan nagy érdeklődéssel fogadott. 

A budapesti Podmaniczky Palota felújított eklektikus lépcsőházában fenséges illatok ígértek nem mindennapi élményt a kiállításra érkező látogatóknak, akik még a kígyózó sort is hajlandóak voltak végigállni a művészi terítékek, csomagolások gyönyörűséget okozó látványának kedvéért. 
A túlnyomórészt francia kiállító cégek és a neves porcelánmanufaktúrák professzionális terítékei mellett fiatal iparművészek díjazott munkái is bizonyították merészségükkel, egyediségükkel, hogy néhány jól összeválogatott tárggyal mennyire színessé tehetjük a sokszor szürke hétköznapokat.
Amint azt a kiállításon is láthattuk, a szalagokból kötött masnik, klipszek, maradék anyagok kitűnő kiegészítőivé válhatnak egy-egy terítéknek. Szinte csak leleményességünkön múlik, hogy a meglévő étkészletünkben rejlő dekorációs lehetőségeket hogyan tudjuk kihasználni - kombinálva a tányérokat, csészéket néhány otthon található „fölösleges” dologgal és kedvező áron kapható aprósággal. 
Kerámia- vagy porcelánkészletünk természetesen befolyásolja a teríték stílusát. Egy avantgarde készlethez akár elképzelhetőek meglepő, olykor meghökkentő tárgyak is - így például a kiállításon Tóth Bori terítékén a kések alá tett kékesen csillogó CD-lemezek a Kun Éva-kerámiák mázának fényét emelték ki. A hagyományosan finom, önmagában is nemes porcelán kiegészítői ezzel szemben inkább klasszikusak, de legalábbis elegánsak és finomak. Lehetnek élő virágok - amilyen a díszborostyán vagy az asztalon szétszórt rózsaszirom, amit kiegészíthetünk az evőeszköz mellé helyezett színes masnikkal. A terítő sarkára kötött dús csomókat rögzíthetjük gombostűvel, vagy egy lazán redőzött anyagot átvethetünk az asztal közepén. 
Fontos a színekre is odafigyelnünk. Ha nem merünk megérzéseinkre hagyatkozni és a színösszhangzattan szabályait sem ismerjük, alkalmazzunk egymáshoz közelálló árnyalatokat - például kékeket és zöldeket - vagy egymáshoz közelálló tónusokat, pasztell színeket. Ha az étkészlet mintázatát önmagában is harmonikusnak találjuk, a rajta található minta színeit megismételhetjük a kiegészítőkön. A merészebbek tudatosan használhatnak kontrasztokat is, ahogyan a kiállítás egyik díszvendégének, gróf Károlyi Lászlónénak nemesen elegáns asztalán is az aranyozott étkészlet fehérjét a magyar zászló piros és zöld színei egészítették ki.
A teríték önmagában is ajándékká válhat, hiszen legtöbbször szeretteinknek, családunknak szerezhetünk vele meglepetést. A kézzel készített, varrott poháralátétek, batikolt abroszok, mézeskalácsból készült szalvétagyűrűk vagy a gyerekek által készített ültetőkártyák személyesebbé, meghittebbé tehetik az asztalt - oldott hangulatot teremtve akár egy nagy, családi vendégséghez is. Az ajándékozás - Jókai Anna Kossuth-díjas író szavaival élve - művészet. Az ajándékozásban - legyen az akár egy ünnepi teríték - önmagunkat fejezzük ki; egyéniségünk mellett figyelmességünket is azok felé, akik a legközelebb állnak hozzánk.


Néhány jó tanács ajándékozáshoz és vendégváráshoz 

11. Ne azt adjuk, ami csupán szükséges; kényeztessük a megajándékozottat azzal, ami egy kicsit „luxus” számára.
12. Igazodjunk a megajándékozott életviteléhez, stílusához, érdeklődéséhez. Ha nem ismerjük az ünnepeltet, inkább semlegesebb ajándékot válasszunk.
13. Fontos az ötlet, a találékonyság mellett az érzékenység is. Tartsuk számon az elejtett megjegyzéseket, vagy kössük egy múltbéli közös élményhez a meglepetést. Ha kipuhatoljuk, hogy ismerősünk kedvenc dísztárgyait hol vásárolta, majdnem biztos, hogy a kicsalt címen ízlésének megfelelő ajándékot találunk majd.
14. Ne hozzuk zavarba nagyon költséges ajándékkal a megajándékozottat és a vendégsereget. Ne méricskéljük kínosan az egymásnak adott ajándékok mértékét.
15. Tartsuk nagy becsben a saját kézzel készített ajándékokat. Ezek gyakran nagyobb érzelmekről árulkodnak, mint a drága, üzletben vásároltak.
16. A tetszetős, saját kezű vagy bolti csomagolás fokozza a meglepetés erejét, ünnepivé teszi a megajándékozás pillanatát. 
17. Ha olyan családhoz megyünk látogatóba, ahol gyermekek is vannak, feltétlenül lepjük meg az apróságokat is valamivel. 
18. Virág ajándékozásakor hivalkodóan nagy csokrot csak akkor adjunk át, ha az illetőt nagyobb társaság nevében köszöntjük. Lehetőleg tartsuk magunkat a színekhez, fajtákhoz, szimbólumokhoz kapcsolódó szokásokhoz.
19. Ha nagyobb társaságban kapunk ajándékot, diszkréten mondjunk köszönetet, nehogy megbántsuk azokat, akik üres kézzel érkeztek. A küldött ajándékot, melyben levél jelzi az ajándékozó személyét, levélben köszönjük meg, ne telefonon. Gyermekektől kapott ajándékokat tartsuk nagy becsben, és fokozottan fejezzük ki örömünket feléjük. 
10. A hétköznapokon átadott ajándékokkal még nagyobb örömöt, meglepetést tudunk okozni, mint a piros betűs ünnepeken.