Vissza a tartalomjegyzékhez

Kárpáti György
Bokszolóból balett-táncos

Számtalan Billy Elliottal találkoztunk már. A hátrányos társadalmi helyzetű, családi kötöttségek között őrlődő őstehetség aki ki akar törni a korlátok közül, abból a bezárt világból, ahová születése kényszerítette őt. A legkisebb királyfi, a szegény legény, aki bebizonyította, hogy ő sem kevesebb másoknál, de mindenekelőtt magának bizonyít. Persze a fele királyság is fontos, de az már a mechanizmus része. Hozadék, amely a megpróbáltatások jól megérdemelt jutalma. Mindenkinek vannak álmai, elfojtott vágyai (az el nem ismert író, középszerű sportoló stb.), de csak kevesen valósítják meg őket. 


Jelenet a filmből 

Billy Elliot rossz helyen, rossz időben született. Miközben Angliában javában tombol a bányászsztrájk - 1984-et írunk -, ő balettozni tanul. Hiába akar az apja ökölvívót faragni belőle, ő titokban inkább balettcipőt húz, lábában a bugi, amikor táncol, megszűnik minden gond, sztrájk és pénztelenség. Minden messze, nagyon messze kerül tőle, ő pedig egyedül marad az érzéseivel és a mozgással. Mindenki másban találja meg a nyugalmat. Billyt a lábai irányítják. A botrány nem az engedetlenség, inkább a nem éppen fiús foglalkozás miatt tör ki, ami nemcsak az apa, hanem a (bányász)társadalom hiúságát sérti. Puhány gyerekre nincs szükség egy bányászvárosban, ezért a bányász apa és báty érthetően érzékenyen reagál a meglepő hírre. Csak az erősek, a legerősebbek maradnak talpon. Ez a társadalmi beidegződés az, ami végül az apát megtöri. Ha ezt akarja a gyerek, ha tényleg ezt akarja, akkor legalább legyen benne a legjobb. Hátha éppen ez jelenti a kiutat a szorult helyzetből. A családi korlátok ledőlnek - az ilyen alkotások konfliktusforrása mindig ebben keresendő -, a csúf békából pedig sudár királyfi lehet. Hogy lesz-e, az már csak rajta múlik. Az áldozatot meghozza a család, a fiú tehát elmegy felvételizni a balettintézetbe, az apa pedig vissza, dolgozni. Lemerül az aknába, a mélybe, és reménykedik, hogy a gyerek megtalálja a felfelé vezető utat.
Az angol filmgyártás a kilencvenes években óriásléptekkel halad előre. Olyan remek alkotók, mint Mike Leigh, Mike Newell, Guy Ritchie, Paul Cattaneo olyan slágereket álmodtak a vászonra, mint az Alul semmi, Titkok és hazugságok, Négy esküvő egy temetés, no és persze a Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső. Valamennyi film frissességével, lendületével, és - nem utolsó sorban - eredetiségével váltotta ki mind a szakma, mind a közönség elismerését. Az Oscar-díj átadásra - titokban - most éppen a Billy Elliot nevet gyakorolják. Szép képekben elmondott tündérmesére ugyanis mindig szükség van.