Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Mosolygó ámokfutó

Ismét iskolai lövöldözésre került sor az Egyesült Államok Kalifornia államában fekvő Santee településen hétfőn reggel. A középiskola tizenöt éves tanulója, Charles Andrew Williams apjától elcsent fegyverrel tizenöt diákra, illetve tanárra lőtt rá. Az ámokfutás két tanuló, a 14 éves Bryan Zuckor és a 17 éves Randy Gordon életébe került. 


Egy imádkozó a kaliforniai iskola előtt. Nincs természetes magyarázat Fotó: Reuters

Hétfő reggel kilenc óra húsz perc a kaliforniai Santee település Santana középiskolájában. Az első szünet pár perce kezdődött el. Charles Andrew Williams pisztollyal a kezében kisétál a fiúmosdóból. Háta mögött két halott, előtte megdöbbent, s menekülni próbáló diákok sokasága. Williams, „Andy”, csak mosolyog, majd megint céloz. Aztán hidegvérrel még négyszer újratölti a folyton kiürülő tárat. Minden pont úgy történik, ahogy előre megmondta.
Andy tizenöt éves, és szeptember óta tanul a Santana iskolában. Apró termetű, rendkívül vézna fiú, az arca sápadt. Csendes, visszahúzódó diák. A szülei tíz éve váltak el, anyját csak ritkán látogatja; a válás óta apjánál él. Vele költözött tavaly Santee-be is. Akkor azt remélte, itt új életet kezdhet. Keserűen csalódott. Andyt ugyanis alkata, viselkedése miatt előző iskolájában mindenki csúfolta, ám az élcelődések Santee-ben is újrakezdődtek. „Azért csúfolták, mert ő volt az egyik legsoványabb fiú. Korcsnak, kétballábasnak, fajankónak nevezték.” Még azok is csúfolták, akiket a többiek szintén csúfoltak. A gyerekek gyakran lerángatták a cipőt a lábáról, vagy elcsentek valamit a hátizsákjából - Andy azonban mindig mindent eltűrt. Soha senki nem látta dühösnek. „Sohasem próbálta megvédeni magát. Kivehetted a pénzét a tárcájából, letéphetted róla a pólóját és a kukába dobhattad, ő meg szó nélkül odébbállt” - mondja róla az egyik iskolatársa. Andy semmiben sem volt túl sikeres: szeretett ugyan gördeszkázni, de nem volt hozzá elég ügyes. Gördeszkáját kétszer lopták el. Gitárosnak is középszerű volt, pedig arról álmodozott, hogy egyszer majd a Gonoszok Hadserege néven megalapítja saját zenekarát. Két hete szakított a barátnőjével, de ez is csak megaláztatáshoz vezetett: az egyik fiú azzal vádolta, hogy Andy megpróbálta leitatni a tizenkét éves lányt, s ezért alaposan megverte. 
Ennek ellenére Andy megpróbált vagánynak és keménynek látszani, a barátai szerint azonban ez csak póz volt. Ők úgy vélik, cigizni és inni is azért kezdett, hogy beilleszkedjen. Sokszor nagyon gyerekesen viselkedett. Nemrégiben egy olyan vízipisztollyal lövöldözött az iskolában, amelybe vizeletet töltött. Andynek mégis számos barátja volt, akik szerint sokan nem értették meg őt. „A kedvességét gyengeségnek értelmezték” - véli a 18 éves Fred Spencer. Egyszerűen senki sem vette komolyan: még akkor sem, amikor a lövöldözéssel fenyegetőzött. Erről egyébként egy hónappal ezelőtt tett először említést. A múlt hét végén aztán megint felvetette, hogy pisztolyt visz az iskolába. A többiek azonban azt gondolták, hogy csak fel akar vágni, és szokás szerint rá se hederítettek. „Szerintem azt hitte, hogy ezután majd senki sem fogja gúnyolni többet.” A 12 éves Katie Hutter állítólag megjegyezte: „Úgysincs hozzá merszed, hogy megtedd.” A 15 éves Neil O’Grady így emlékszik vissza „Azt hittük, csak viccel. Azt mondtuk neki: »Ja, persze.« Mindenki nevetett rajta, meg mondtuk neki, hogy fogja már be. Erre Andy azt válaszolta: »Oké, egyszer majd meglátjátok. Meg fog történni.«” 
És megtörtént. Éppen úgy, ahogy mondta. Pedig a hétvégi megjegyzése miatt hétfőn reggel a srácok még meg is motozták, de nem találták meg nála a pisztolyt, amit végül a mosdóban húzott elő. Legalább négyszer töltötte újra a fegyverét. „Teljes volt a zűrzavar. Mindenki megpróbált valamiféle fedezéket találni” - emlékszik vissza a 17 éves John Schardt. „Volt valami ördögien szadista a viselkedésében.” Andyt végül egy, a lányát iskolába kísérő rendőr, Bob Clark állította meg. „Nagyon nyugodtnak, érzéketlennek tűnt; nem látszott, hogy bármit is megbánt volna.” 
A vizsgálatot folytató főügyész, Paul Pfingst szerint talán soha nem kapunk választ a miértekre. Andy „mindig is vidám és barátságos volt, ezért olyan nehéz elhinni azt, ami történt”, nyilatkozta egyik szomszédja. Múlt pénteken azonban mégis különös volt a viselkedése: Andy este kilenc körül házról házra járt, és minden ajtón bekopogott. „Úgy tűnt, tényleg nagy segítségre lenne szüksége” - emlékszik vissza a szomszéd. Más ámokfutóval ellentétben Andy soha nem hangoztatott sem náci jelszavakat, sem durva sértéseket. Olyan életet élt, mint akármelyik tinédzser. Nem írt listát az áldozatokról: teljesen véletlenszerűen választotta ki őket. „A legtöbb sebesült fehér. Voltak közöttük fiúk is és lányok is. Nem hiszem, hogy a nemük, bőrszínük vagy a vallási meggyőződésük alapján választotta volna ki őket” - nyilatkozta Pfingst. „Szokta mondogatni, hogy egyszer majd megfizet mindenért, de soha nem gondoltam volna, hogy lelő valakit” - mondja egy Wilke nevű fiú. Jóllehet több barátjának is megmutatta, melyik szekrényben tartja az apja a fegyvereit, ám sohasem tanúsított különösebb érdeklődést irántuk. A szekrény egyébként is mindig zárva volt. 1999 áprilisa óta az Egyesült Államokban nem történt hasonló iskolai lövöldözés. Akkor két tinédzser rendezett vérfürdőt a Colorado állambeli Littletonban, megölve tizenkét iskolatársukat és egy tanárt, mielőtt maguk is öngyilkosságot követtek el. A két diáktársa haláláért felelős Andyt jelenleg 24 órás megfigyelés mellett tartják őrizetben. A szerdai vádemelést követően ügyét nem fiatalkorúak bírósága előtt fogják tárgyalni, hanem felnőttnek kijáró ítéletet szabnak ki rá. A vádak között gyilkosság, illetve illegális fegyverbirtoklás szerepel. 
Az eset kapcsán Bush elnök részvétét fejezte ki, megjegyezve, hogy „sokkal jobb lenne a helyzet, ha Amerika olyan értékekre nevelné gyermekeit, amelyek tisztelik az életet, illetve azt tanítaná meg nekik, hogyan tegyenek különbséget jó és rossz között.” A hétfői lövöldözéssel kapcsolatosan Santee polgármestere úgy véli: „Hasonló eset Amerika bármely városában megtörténhet, mégpedig éppen azért, mert Amerikában vagyunk. Szükségünk van az önök imáira.”