Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor, Hazafi Zsolt
Tájkép csata közben

Ahogy azt politikai elemzők lapunknak elmondták (Hetek 2001. február 10.), Torgyán Józsefnek pártján belül is erős küzdelmet kell vívnia az elnöki szék megtartásáért. Ebben a csatában ugyanakkor nem vethet be akármilyen fegyvert, nem működnek a jól megszokott pártsémák sem, hiszen kifelé most egységet és nyugalmat kell demonstrálnia. Ezen a héten az elnöknek azonban nem sikerült ezt maradéktalanul megvalósítania. Az eddig Torgyán feltétlen híveként számon tartott kisgazda frakció több tagja látványosan partizánakcióba kezdett a túlélésért. 


Torgyán József a Parlamentben. Utolsó percek a bársonyszékben Fotó: Vörös Szilárd

A parlament első tavaszi munkanapját hétfőn az FKgP rendkívüli frakcióüléssel kezdte. Kívülről úgy látszott, minden rendben, hiszen arról kellett döntenie a képviselőcsoportnak, hogy Torgyán József lesz a frakció új vezetője. Azonban a kiszivárgott hírek szerint - merőben új jelenségként - többen hangosan ellenezték Torgyán József elképzelését, ezzel megvétózva frakcióvezetői megválasztását. Miközben a pártelnök rögtönzött sajtótájékoztatóját tartotta, a frakció tagjai az újságírók gyűrűje mögött meggyötörten, fakón meredtek maguk elé. Az elnök kijelentette: Mivel ilyen ellenállást tapasztalt, semmi kincsért sem lenne hajlandó elvállalni a frakcióvezetői posztot.
Délután újabb szokatlan dolog történt: a Parlamentben az újságírók között elkezdték köröztetni az FKgP Polgári Platformjának alapító határozatát. Az irat megfogalmazása sejtelmes, egy kisgazda véleménye szerint direkt kétértelműen van megfogalmazva: ha akarják, Torgyán-párti, ha akarják, Torgyán-ellenes a szöveg. Az aláírók között több, a Fidesszel az átlagosnál is jobb kapcsolatban lévő személy található, például Pokol Béla, aki tavaly a Kis Újságban büszkén ecsetelte, hogy nagy szerepe volt abban, hogy az FKgP visszalépett 1998-ban a Fidesz javára. Horváth Béla is az aláírók között található, aki ugyancsak a Kis Újság egy korábbi számában nyilatkozta, hogy a visszaléptetés egyik szószólója volt. De aláírt Várhelyi András - Antall József egykori kabinetfőnöke -, Boros Imre PHARE-miniszter, Turi- Kovács Béla környezetvédelmi miniszter és Bánk Attila frakcióvezető is. Utóbbit a kisgazdák azért tartják sértett személynek, mert Torgyán József parlamenti alelnöknek szerette volna „elhelyezni”. Ez kisgazda forrásaink szerint parkolópályát jelent: egy szolgálati kocsi, két titkárnő - és unalmas ülések vezetése. 
Este Torgyán kisgazdákat hívatott át az FVM épületébe, hogy - sajtóhírek szerint - hűségnyilatkozatot írasson alá velük, s ekkor - ugyancsak az újságírók szerint - meglebegtette a koalícióból való kilépés lehetőségét. A pártelnök ezt a hírt másnap cáfolta. Érdemes megjegyezni, hogy különös szerepük van az egész kisgazda adok-kapokban az újságíróknak. A különféle ülések ideje alatti várakozások során többük kifakadt, hogy össze-vissza jönnek a hírek. Lapzárta környékén, „bizalmas” körből való személyek „bizalmasan” telefonálnak, „bizalmas” információkat elmondva. 
Kedd délelőtt új események borzolták a megnyugodni látszó kedélyeket. A riadólánc - melybe a kizárt kisgazdák is beszálltak, és sorra hívták fel az újságírókat - szerint a frakcióvezető tudta nélkül az úgynevezett Torgyánhoz hűséges kisgazdákat frakcióülésre hívta Szentgyörgyvölgyi Péter általános frakcióvezető-helyettes, mégpedig Bánk menesztése céljából. A mintegy 25 meghívott mellett hirtelen sorra megjelentek az időközben polgári platformba tömörült belső ellenzék tagjai, megvétózva ezzel a legfőbb napirendi pontot, azaz a kisgazda akaratnak nem engedelmeskedő Bánk Attila menesztését frakcióvezetői posztjáról. Ugyanakkor a frakció jelentős többsége támogatta, hogy Gyimóthy Géza legyen az új agrárminiszter.


Frakcióülés után hétfőn. Beszédes arcok Fotó: MTI

Mint a Hetek megtudta: az eredeti terv - és az első jelenléti ív - szerint 25 kisgazdát hívtak meg, de valaki belülről értesítette Bánkot, aki erre beszaladt, majd sorra érkeztek az - amúgy meg nem hívott - platformista kisgazdák. Sajtóértesülések szerint ekkor Torgyán fontos telefont kapott, majd változtatott a stratégián, és előkerült a frakció teljes, 42 fős jelenléti listája. Csúcs László ebédszünetben úgy értékelte a helyzetet, hogy Torgyán kellemetlen helyzetbe kerülhetett volna, ha csak úgy - nem teljesen jogosan - kizárják Bánkot, hiszen Bánk „visszatámadva” kizárhatta volna akár Torgyánt is. Mindenesetre az ügy délutánra elcsitult - volna. Ekkor a platformos Horváth Béla robbantott: mint frakcióvezető-helyettes tisztázó fegyelmi eljárás indítását kérte Bánk Attilától Gyimóthy miniszterjelölttel szemben, mivel az egy nem létező parlamenti bizottság elnökeként aposztrofálta magát. (Ez - a Világgazdaság című napilap által nyilvánosságra hozott ügy - valóban több mint kínos egy parlamenti alelnöktől.) Az irat - hasonlóan a platformalapítási papírhoz - kézről kézre járt, Horváth Béla segítségének köszönhetően, mivel éppen ő sokszorosította a sajtószobában. Az ingerült politikus arra hivatkozott, hogy ugyan kétszer is kért szót a frakcióülésen, de nem engedték szóhoz jutni. 
Gyimóthy az ülésteremből kijőve az újságíróktól értesül az esetről, akik rögtön kezébe nyomják a papirost, hogy nyilatkozzon. Gyimóthy leülve a fal menti kanapéra - mintegy 15 újságíró és 4-5 kamera kereszttüzében - mentegetőzik, többször hivatkozva arra, hogy hívő ember, és mindig igazat mond. Egy arra járó parlamenti képviselő meg is jegyzi az újságírók gyűrűjében izzadó Gyimóthy láttán: „Hiába, ilyen a miniszteri sors!” A nem kisgazda politikusok csak mosolyognak a ki-be rohangáló, leveleket olvasgató, mobilozó kisgazdákon. Egy szabaddemokrata képviselő szerint most darálják végleg le a kisgazdákat, létrejön az egységes jobboldal. Bánk Attila csak annyit mond lapunknak: tart az iszapbirkózás. 
Este újra kisgazdaülést tartanak az FVM-ben, ahol az elnökség visszavonja Horváth fegyelmi lefolytatására felszólító levelét. Közben egyre többen utasítják el a frakción belül Gyimóthy miniszteri jelölését, mintegy megfúrva ezzel Torgyán József elképzelését. Orbán Viktor sajtótörténelmi eseményt hajt végre: Szaúd-Arábiából adja a szokásos reggeli nyilatkozatát. (Nyáron, amikor elutazott, felvételről szólt a hallgatósághoz a miniszterelnök, de most, úgy látszik, fontos időket élünk.) Üzenete világos: lemondott Torgyán József miniszter úr, utódjának személyét illetően még egyeztetések zajlanak, a kisgazdapártnak van hivatalos jelöltje, ő azonban nem élvez osztatlan támogatást a saját frakciójában, és a kisgazdák által korábban delegált miniszterek körében sem, ezért itt néhány egyeztetést, megbeszélést még le kell folytatni. Eközben a sajtóban - belső, természetesen név nélküli fideszes vezetőkre hivatkozva - sorra jelennek meg a cikkek: a Fidesz valószínűleg nem támogatja Gyimóthyt. Gyimóthy ért az üzenetekből: maga mond le jelöltségéről, igaz, vár egy napot, így „csak” csütörtökön.
Kifelé menet a Parlamentből, a hosszú főlépcsősoron lefelé baktatva szóba elegyedünk egy koalíciós, ámde nem kisgazda képviselővel. Somolyogva mondjuk: hát ezt jól csináltátok. Válasz: „Torgyánnal elvesztettük volna a választást, és így még a többségünk is megmarad.” 
Pallag László a Heteknek szomorúan és megtörten fejtette ki álláspontját: a Fidesz és az MSZP érdeke az FKgP ellehetetlenítése, hiszen a kétpólusú politizáláshoz csak két pártra van szükség. Véleménye szerint ez áll az FKgP-t körülvevő botrányok hátterében. Nevük elhallgatását kérő kisgazdák tudni vélik: Torgyán József energiái nagy részét a párt stabilizálására és a 2002-es országgyűlési választásokon induló jelöltek kiválasztására kívánja fordítani. Igyekszik békét teremteni a párton belül, mert úgy hiszi: ha kap pár hetet, akkor újra erős lesz a kisgazdapárt. 
Csütörtökre minden megoldódni látszik. Gyimóthy viszszavonulót fúj, Torgyán pedig - Orbánnál tett látogatását követően - bejelenti: ő tett javaslatot a kormányfőnek Boros Imre ideiglenes kinevezésére, mert az FVM és a PHARE-minisztérium „sok vonatkozásban azonos, közelít egymáshoz”.
A STOP! internetes újság információja szerint a kormányszóvivő azonban röviddel Torgyán bejelentését követően meghazudtolta a távozó minisztert: „Nem Torgyán József javasolta, hanem Orbán Viktor választotta ki Boros Imrét, a PHARE-program kormányzati koordinációjáért felelős tárca nélküli minisztert arra a feladatra, hogy ideiglenesen irányítsa az agrártárcát is.”
Lapzártánk utánra esik a Belgrád rakpartra szervezett Torgyán-ellenes tüntetés. Ugyanebben az időpontban, péntek délelőtt tartja az FKgP országos gyűlését, ahová a megyei szervezők, elnökök és titkárok is meghívást kaptak. 1992-ben hasonló események helyszíne volt már a Belgrád rakparti kisgazda székház, akkor is Torgyán József és ellenzékének hívei csaptak össze a szó szoros értelmében. Az olvasó, amikor olvassa e sorokat, abban a helyzetben van, hogy már tudja: újra verekedésbe fulladt-e a tüntetés. 
Mi pedig azt sejtjük, merészebb elemzőkkel egyetértve: a jövőben tovább lebegtetik majd a villa-, kazetta- és más, az FKgP elnökét kikezdő ügyeket, mivel a cél Torgyán József lassú politikai „elvéreztetése”.