Vissza a tartalomjegyzékhez

Szakonyi Dávid
Fasizmus ellen és mellett

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ), a Civil Fórum, valamint a Martin Luther King Egyesület felhívására február 13-án idén is mintegy ezerötszáz meghívott jelent meg a budavári Dísz téren, hogy demonstráljanak a neonácizmus térnyerése ellen.


A Budapest védelmében elesett, II. világháborús katonák emlékére ökumenikus istentiszteletet tartottak a budavári Mátyás-templomban. Mint Kocsis István tábori esperes elmondta, az ukrán front katonái által körülzárt gyűrűben 35 ezer magyar és 31 ezer német katona harcolt a fővárosban, Magassy Sándor evangélikus lelkész pedig kiemelte: „Azok, akik életüket adták Budapest védelmében, egyformák voltak.” (MTI)

„Emlékezzünk arra, hogy ötvenhat éve szabadult meg fővárosunk a nácizmustól, a fasizmus okozta háború borzalmaitól, és tegyünk hitet azért: nem akarunk újra kirekesztést, gyűlöletet, háborút, fasizmust” 
- szólított fel Hanti Vilmos, a MEASZ ügyvezetője megnyitó beszédében. Szervezetük álláspontja szerint törvényekkel kell gátat szabni az újjáéledő fasiszta szerveződéseknek. „A jelenlegi kormányzat cinkos hallgatással tűri el a nyílt vagy burkolt antiszemita, rasszista, kirekesztő kijelentéseket. Nem mondhatunk le egy széles körű nemzeti összefogásról, melyben minden tenni képes erő kifejtheti aktivitását a demokrácia védelmében.” 
Tamás Gáspár Miklós filozófus költői kérdéssel kezdte felszólalását: „Azt hiszitek, hogy ezeket a jogi igazságosság érdekli, mikor rehabilitálni akarják Bárdossyt? Nem! A bőrötöket akarják!” Kifejtette, hogy hasonlóan a második világháború üldözőihez, a mai szélsőjobb is azokat akarja elpusztítani, akiket gyengéknek hisz. 
Amikor a hatalom „púpos lelkűnek, cselédagyúnak, idegen szívűnek, szellemi hajléktalannak” hív minden másként gondolkodót, a demokrácia van veszélyben - mondta. Felszólalt továbbá Tímár György kisgazda parlamenti képviselő, Ormos Mária történész és Vitányi Iván szocialista politikus. Vitányi elmondta, hogy a felszabadulás napján ismét felcsillant a remény a szabadságra, de csalódniuk kellett. A kilencvenes évek eleje megint a remény ideje volt. Szerinte a kormány sajnálatos módon a nemzet kettészakítására törekszik, amikor rólunk és róluk, magyarról és nem magyarról, hívőről és nem hívőről beszél.
„Hogy gondolják, Szálasit éltető indulót sugározni 2001-ben?” - kérdezte egy idős úr az MNSZP (Magyar Nemzeti Szabadság Párt) szervezőit az üvöltő hangszórók hallatán. Ekrem Kemál György, a még be nem jegyzett párt vezetője, egyben az esemény szervezője visszafogottan válaszolt, a körülötte álló párttagok azonban fennhangon szidalmazták a közbeszólót: „Mocskos zsidó, takarodj!” Ezután következett a Himnusz. Február 13-án, a Batthyány téren megtartott háborús megemlékezésen Árpád-sávos karszalagot és II. világháborús német rohamsisakot viselő fiatalok mellett Ekrem Kemál többek között a szövetséges német-magyar hadseregnek a budai várból 56 évvel ezelőtti kitörését méltatta. Mellette bőrfejű fiatalok sorfala, távolabb rendőrök csoportja biztosította a helyszínt. A több tucat újságíróval együtt körülbelül 150-en vettek részt a demonstráción, mások pedig biztos távolból figyelték az eseményeket.