Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Hinta a bika szarván

Nagy vihart kavart a héten egy indiai miniszter, aki - az MTI tudósítása szerint - kijelentette: a pakisztáni határ mentén fekvő Gudzsarát államot sújtó szörnyű földrengés „Isten büntetése az ott élő keresztények és más kisebbségek ellen elkövetett atrocitásokért”. A repülésügyi miniszternek e kijelentése miatt - a felháborodott hindu többség követelésére - órákon belül távoznia kellett posztjáról. Aligha meglepő azonban, hogy a világ egyik spirituális központjának tartott Indiában felteszik a kérdést, hogy milyen transzcendens erők húzódhatnak meg a Magyarországnál nagyobb területet percek alatt földig romboló és a semmiből lesújtó pusztítás mögött. Nemcsak a hindu, hanem szinte valamennyi világvallás feltételezi, hogy a földrengéseknek lehetnek természetfeletti okai, amelyeket sokszor korszakváltásokat kísérő jeleknek tulajdonítanak.


Egy hajdani falu lakói a földrengés után. „A világ hullámvasúttá vált” Fotó: Reuters

„Amikor a földrengés megkezdődött, az egyik pillanatban még nyugodtan aludtunk, a következő pillanatban már a földön találtuk magunkat - az egész épület lekvárrá változott. De ez nem egy hullámzó, folyadékszerű mozgás, hanem csikorgó, félelmetes arányú, idegtépő rázkódás. Minden figyelmeztetés nélkül a világ szédítő hullámvasúttá változott. A legrémisztőbb része talán a hang. Nem egy halk morajlásról vagy dörgésről beszélek: egy fülsüketítő, ordító hang, amely mindenünnen, mégis semmilyen konkrét helyről nem jön, és olyan, mintha elérkezett volna a világvége” - idézte egy szemtanú, Dennis Kessler beszámolóját a Guardian című brit lap 1995. január 18-án, az egy nappal korábban történt kobei földrengésről. A Japánt sújtó katasztrófa a hírtelevíziók jóvoltából a történelem első szinte élőben közvetített földrengése volt. A zsúfolt, modern nagyvárost megrázó kataklizma képei - a keresztbetört széles sztrádák, földrengésbiztosnak hitt, ám összeroskadt modern toronyházak, szakadékba zuhant gépkocsik - sokkolták a világot. 
A január 26-i indiai földrengés a kobeinál mintegy tízszer erősebb volt, a pusztítás által érintett terület nagysága és az áldozatok száma is nagyságrenddel magasabb. Néhány héttel korábban, január elején a salvadori földrengés túlélői után kutató Mancs kutya és a miskolci speciális mentők sem gondolták, hogy ilyen rövid időn belül a világ másik felén kell a romokat fürkészniük. Ma sem eldöntött a vita, hogy ezek a súlyos katasztrófák azt jelzik, hogy korunkban megszaporodott a rengések száma, vagy csupán a mérőállomások számának növekedése és a kommunikáció fejlődése miatt tűnnek gyakoribbnak a katasztrófák. Két dolog azonban biztos: a földrengések végigkísérték az emberiség írott történetét, és azokat ma sem lehet - akár a legkorszerűbb műszerekkel - se hosszú, se néhány órás határidővel előrejelezni.
A természettudósok a földrengések kiváltó okait általában a földkérget alkotó lemezek mozgására vezetik vissza. Ez a kéreg ugyanis nem összefüggő: hatalmas repedések húzódnak sokszor több ezer kilométer hosszan. Ezek mentén a lemezek mozognak és időnként összetorlódnak. Amikor a mélyben a feszültség túllép egy kritikus pontot, beindulhat a rengés, amelynek ereje attól is függ, hogy az epicentrum milyen mélyen húzódik a földben. 

Azték ítéletnap

Mivel a lemeztektonika alig néhány évtizedes tudomány, aligha meglepő, hogy a különböző népek és vallások színes leírásokat alkottak a földrengések okairól. Egy Keleten széles körben elterjedt - perzsa eredetű, de Indiában is jól ismert - hiedelem szerint a Földet egy bika egyensúlyozza egyik szarván. Amikor elfárad, átbillenti bolygónkat a másik szarvára, és ekkor keletkeznek a földrengések. Más értelmezés szerint az átbillenés akkor következik be, ha az emberiségben túl sok gonoszság halmozódik fel.
Az egyiptomi mitológiában a Földet egy Geb vagy Szeb néven ismert istenség jelképezte. A magyarázat szerint ennek nevetése váltja ki a rengéseket. Más vallások viszont a földrengéseket apokaliptikus jeleknek tekintik.
Egy négy méter átmérőjű dombormű, az úgynevezett Azték Naptár készítői azt az üzenetet hagyták az utókorra, hogy az „ötödik világkorszak” egy hatalmas földrengéssel fog lezárulni. A naptár egyes értelmezői szerint a feliratról az apokalipszis dátuma is kiolvasható: 2012. december 22. Ezzel szemben a néhány éve feltűnést keltett Biblia-kód című könyv szerzője, Michael Drosnin az ősi héber szöveg számítógépes analízise alapján azt állítja, hogy a „Nagy Rengés” két évvel korábban, 2010-ben fog bekövetkezni Los Angeles környékén. Igaz, Drosnin szerint a világ ekkor már túl lesz a harmadik világháborún…
Bár időpontot nem jelöl meg, az Iszlám Információs Intézet által a muszlim hit alaptéziseiről készített összeállítás szintén az „utolsó időkkel” hozza összefüggésbe a földrengéseket: „Allah mindent az előre kijelölt időre teremtett. (…) A Föld utolsó napján földrengések lesznek, a hegyek egy része porrá omlik (…), az óceánok vizét vagy beszippantja a föld, vagy a hőségtől elpárolog, és az így keletkezett völgyeket por és sziklák temetik be. A Föld felszíne pusztává lesz, és semmi élet nem marad meg rajta. Az élet azonban mégis folytatódik az emberiség számára - a túlvilágon.”

Ámós naptára

Az ókori földrengések közül többről beszámol a Biblia is. Az izraeli királyság korában az egyik ilyen katasztrófa olyan emlékezetes volt, hogy Ámós próféta könyvét ezekkel a szavakkal kezdi: „Ámós beszédei, aki a Tékoabeli pásztorok közt volt, azokról, a miket Izráel felől látott Uzziásnak, Júda királyának idejében, és Jeroboámnak a Jóás fiának, Izráel királyának idejében, két esztendővel a földindulás előtt.” 
Az újabban az Arábiai-félszigeten is keresett Sínai-hegy (Hetek, 2001. január 20., )