Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Fényt Kaliforniának

Megtörtént a nagy esemény, amelyre immár nyolc éve várnak a republikánusok: George W. Bush kezét a Bibliára helyezve elmondta az elnöki esküt, amelynek szövege több mint két évszázada hangzott el először George Washington szájából. „Az életben néha nagy dolgok véghezvitelére kapunk felhívást. Amint azonban korunk egyik szentje mondotta, naponta szólítanak bennünket, hogy tegyünk meg kis dolgokat nagy szeretettel. A demokrácia legfontosabb feladatait a közösség hajtja végre. Én ezeknek az elveknek alapján fogok élni és vezetni… - mondotta az új elnök beiktatási beszédében. 


Bush elnök a Lincoln-emlékmű előtt. Nekifogott Fotó: Reuters

Ezek után Bush kézen fogta feleségét, majd a szemerkélő ónos eső ellenére végigvonult a Pennsylvania sugárúton, ahogy azt a hagyományok előírják. Nem maradhatott el persze az új államfőt üdvözlő 21 ágyúlövés sem, majd este következtek a beiktatási bálok, mégpedig nem kevesebb, mint nyolc. A Bush házaspár természetesen mindegyiken megjelent, hogy üdvözölje a résztvevőket, és esetenként ropta is a táncot egy-egy percig. Az új elnök másnap nevetve jelentette ki: „Egészen kimerültem a sok táncolástól.”
Érdemes megemlíteni, hogy a beiktatási felvonulás minden idők legdrákóibb szigorú biztonsági rendszabályai közepette zajlott le. Ennek ellenére tüntetők ezrei vonultak az utcára. A rendőrséggel történt kisebb összecsapások és a néhány letartóztatás ellenére sem sérülések, sem anyagi károk nem voltak, sőt magát a felvonulást sem szakították félbe. A tüntetők legtöbbje a szavazási rendszer, valamint a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelte fel szavát, amely végső fokon az elnöki székbe ültette George W. Busht. 
Sokan tiltakoztak az új államfőnek a művi vetélés, a nemzetközi kereskedelem, a halálbüntetés, illetve a polgárjogok kérdésében elfoglalt álláspontja ellen. Mások olyan amerikai zászlókat lobogtattak, amelyekre az 50 államot képviselő csillagok helyett nagyvállalatok jelképeit tűzték fel. Valamelyik tüntető még egy tojást is dobott az új elnök gépkocsijára. Ezek voltak az első komolyabb ilyen megmozdulások azóta, hogy 1973-ban Richard M. Nixon elnök második beiktatásán tízezrek tiltakoztak a vietnami háború ellen. A rendfenntartók azonban olyan létszámban vonultak ki, hogy némely helyen többen voltak, mint a tiltakozók.
Vasárnap az új elnök már elfoglalta az „Oval Office” néven ismert elnöki irodát a Fehér Házban, ahonnan egyetlen éjszaka alatt még a nyomait is eltávolították az előző kormányzatnak. Ezek közt volt egy tréfás üzenet, amelyet Al Gore egyik munkatársa hagyott a hangpostán a volt alelnök nevében, és amely így szólt: „Az Egyesült Államok Alkotmányának egy kicsiny, de jelentős záradéka következtében 2001. január 21-től 2005. január 20-ig távol leszek az irodától.” 
Az új államfő legsürgősebb és legfontosabb feladatai közé tartozik a sorozatos kaliforniai áramkimaradások megoldása, amelyek az ország legnépesebb államában gazdasági, sőt politikai válságot idézhetnek elő. Bush két héttel meghosszabbította azokat a szövetségi rendelkezéseket, amelyek megkövetelik a szolgáltatóvállalatoktól áram-, illetve földgázfeleslegük eladását Kalifornia államnak. A nehézségeket az állam iparának nagymérvű fellendülése okozta az utóbbi évek folyamán. A nagyobb kereslet azonban nem járhatott áremelkedéssel, mert a kormányzó szabályozta az árakat, ami lehetetlenné tette a szolgáltatóvállalatok számára új berendezések vásárlását és termelésük fokozását. Az illetékesek ugyan köszönettel nyugtázták a szövetségi segítséget, de kétségeiket fejezték ki aziránt, hogy a nehézségeket ilyen rövid idő alatt meg lehet oldani. Ezen kívül tartanak attól, hogy a fogyasztóknak komoly áremelésekkel kell szembenézniük. A szomszédos államok, amelyek jelenleg átengedik fölöslegeiket Kaliforniának, annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy tartalékaik kimerítésével ugyanabba a helyzetbe kerülhetnek, mint Kalifornia. Az elnök jelenleg két tűz között van: egyrészt meg kell oldania a nagy népességű nyugati állam zavartalan áramellátását, másrészt el kell hárítania a szomszédokat fenyegető veszélyeket. 
Nem kevésbé lényegesek a közel-keleti béketárgyalások, amelyek ismét válságos szakaszba kerültek. A gazdasági kilátások sem rózsásak, és ennek megfelelően a tőzsdeindexek is ingadozóak. Az új elnök továbbá válaszút előtt áll, vajon megkezdje-e egy országos rakétavédelmi rendszer létrehozását. Mindezeken kívül jó néhány új kezdeményezés tervei halmozódnak fel Bush íróasztalán, amelyeket el akar küldeni a kongresszusnak. Csupán egy a bökkenő: még nem dolgozta ki a költségvetést, amely biztosítja ezek anyagi fedezetét. 


Kulcsjátékosok Bush csapatában

Hetek-összeállítás
George W. Bush még csupán három órája volt elnök, amikor a szenátus rekord gyorsaságú, mindössze tizenhárom perces ülésen jóváhagyta az első hét miniszter jelölését. Az egyhangú szavazás is jelezte: ezek a személyek a legkevésbé vitatott jelöltek közé tartoztak. A republikánus vezetők remélik, hogy a többi jelölt jóváhagyása sem ütközik majd komoly ellenállásba, sőt a demokrata kisebbség vezetője is utalt rá: a kabinet további tagjait is nagy valószínűséggel meg fogják szavazni. A legnagyobb indulatokat John Ashcroft igazságügy-miniszter jelölése keltette, akit nyíltan vállalt keresztény meggyőződése miatt támadnak demokrata oldalról. Ashcroft ügyében a döntés jövő hétre várható. Az alábbaikban a kulcstárcák új vezetőit mutatjuk be:

(Kattintson a képre)

Colin Powell külügyminiszter

A 63 éves Powell, aki jamaikai emigráns családból származik, és gyermekkorát a hírhedt New York-i Bronx negyedben töltötte, mintegy 35 éves katonai karriert tudhat maga mögött. Ronald Reagan idején nemzetbiztonsági tanácsadóként szolgált, majd az idősebb George Bush elnöksége alatt a vezérkari főnökség elnöki posztját töltötte be, és az 1991-es perzsa-öbölbeli háborúban ő felügyelte az amerikai haderőket. Powell az első fekete bőrű külügyminiszter az Egyesült Államok történetében. 
Powell már az első munkanapján nem mindennapi fogadtatásban részesült: a minisztérium több száz munkatársa kora reggel kisereglett az épület bejáratához és úgy üdvözölte Powellt, mint valami egyszemélyes felszabadító hadsereget. Az izgatott várakozás oka, hogy a minisztérium reméli, Powell a maga személyiségével és politikai hátterével új erőforrásokat, több tiszteletet és a politika alakításába való nagyobb beleszólási lehetőséget hoz majd magával. A Powellhez fűzött remények, úgy tűnik, nem alaptalanok: az eddigiek során ritkán fordult elő, hogy valaki ilyen politikai múlttal lépett volna be ebbe a pozícióba. Elődje, Madeleine Albright ugyanis előzőleg egyetemi tanár és ENSZ-nagykövet, Clinton első külügyminisztere pedig egy kevésbé rátermettnek tartott ügyvéd, Warren Christopher volt. Ezenkívül - a várakozások szerint - Powell közéletbeli elismertsége jótékonyan hat majd a minisztériumnak az utóbbi időben többször „megtépázott” jó hírnevére is. Több politikai szakértő szerint Powell a politikai szempontból legrátermettebb tábornok az USA történetében Eishenhower óta, sőt egyesek úgy vélik, népszerűsége még akár az elnök számára is kihívást jelenthet. A külügyminiszter valószínűleg elkíséri majd az újdonsült elnököt februárra tervezett mexikói útjára.

Donald Rumsfeld védelmi miniszter

A Fehér Ház Rumsfeld számára sem ismeretlen terep: Gerald Ford idején már vezérkari főnökként szolgált, majd 1975 és 1977 között 43 évesen az USA addigi legfiatalabb védelmi minisztere lett. A Nixon-éra idején szintén magas pozíciókat töltött be, majd olyan pártközi bizottság vezetőjeként is dolgozott, amely az USA titkosszolgálati alkalmazottainak munkastílusát vizsgálta. 
Rumsfeld külön figyelmet kíván szentelni a titkosszolgálat tevékenységének; eltökélt szándéka, hogy felderítse azokat a strukturális problémákat, amelyek következtében a titkosszolgálat a központi hírszerzés igazgatójának (DCI) hatásköre alá tartozik, miközben az anyagi támogatást a védelmi minisztériumtól kapja. Rumsfeld elsődleges céljai közé tartozik továbbá a tömegpusztító fegyverek használatától való elrettentés és az USA haderejének készenlétben tartása, s ezek mögött csak harmadikként jelölte meg a katonai parancsnokság, ellenőrzés, kommunikáció, hírszerzés és űrkutatás modernizálását. Rumsfeld kijelentette: „A háborúkat nem megnyerni, hanem elkerülni akarjuk. Olyan hatalmasak és előrelátók akarunk lenni, hogy mások számára nyilvánvaló legyen: jobb, ha nem ártanak szomszédaiknak, ha az sérti a mi érdekeinket, és nem hajtanak végre semmi olyasmit, ami bennünket fenyeget vagy veszélyeztet.” Rumsfeld arra is rámutatott, hogy a terrorizmus veszélyének minimalizálása érdekében sokkal jobb titkosszolgálati tevékenységre van szükség. Rendkívül fontos feladatnak tartja, hogy a hírszerzést olyan modern szervezetté alakítsa, amely megfelel az új évszázad kihívásainak, és amely nem különálló egységek laza csoportjából áll, hanem egységes. Ez pedig nem is olyan könnyű, hiszen többek között olyan intézményeket kell „egybeterelnie”, mint a CIA, az FBI, a külügyminisztérium, a légierő, a hadsereg és a tengerészet. 

Paul O’Neill pénzügyminiszter

A pittsburghi Alcoa Inc. részvénytársaság nyugdíjba vonult elnöke szintén fehér házi veteránnak számít: a 60-as, 70-es években több fontos washingtoni feladatot is ellátott, beleértve a Ford-éra alatt betöltött helyettes költségvetési igazgatói pozíciót is. A papír- és faipari termékeket gyártó International Paper Co. óriáscéghez 1985-ben csatlakozott, majd két évvel később lett az Alcoa, a világ legnagyobb alumíniumgyártójának elnök-igazgatója. 
Bush választása sokakat meglepett, hiszen O’Neill nem feltétlenül a republikánusok konzervatív nézeteit képviseli, sőt a demokraták és a szakszervezetek körében is népszerűségnek örvend. Ennek ellenére azonban mégis jó ajánlólevelekkel és szinte makulátlan hírnévvel foglalhatja el posztját: híres arról, hogy keményen dolgozik, nyíltan és egyenesen beszél, és gyakorlatiasan gondolkodik. Tíz év alatt vidéki iparvállalatból hatékonyan működő globális társasággá alakította az Alcoát. 

Don Evans kereskedelmi miniszter

Az 54 éves Evans széles körű tapasztalatokkal rendelkezik a menedzsment és a pénzügyek terén, mind a magán-, mind az állami szektorban. Az elmúlt évtized során a Tom Brown Inc. részvénytársaság elnökeként és igazgatójaként tevékenykedett, ahol pályafutását 1975-ben még az egyik olajfúró torony személyzetének tagjaként kezdte. Ezenkívül Evans a Texasi Egyetem igazgatótanácsának tagjaként is működött. Bush személyes jó barátja, aki az újdonsült elnök felnőtt életének minden fontos állomásánál jelen volt. Saját elmondása szerint olyan ember, aki felemelkedését saját magának köszönheti, és aki nem fél a kemény munkától. Versenytársai szerint Evans iparágában és a Wall Streeten nagy tiszteletnek örvend, és megbízható üzletemberként tartják számon. 

További jóváhagyott jelöltek még: Rod Paige, volt houstoni iskolaigazgató, aki mostantól művelődési miniszter; Ann Veneman, aki 1986 és 1993 között már volt mezőgazdasági miniszterhelyettes, most mezőgazdasági miniszter lett; Spencer Abraham korábbi szenátor tölti majd be az energiaügyi miniszter pozícióját; Mel Martinez, aki az első kubai-amerikai miniszter az USA történetében, a lakásügyi és városfejlesztési tárcát kapta meg, Anthony Principi pedig a háborús veteránok ügyeivel foglalkozó miniszter pozícióját tölti majd be. Az elnök sajtószóvivője Ari Fleischer lesz.