Vissza a tartalomjegyzékhez


Eldorádó - a teljes hiábavalóság

Néha, nagy ritkán, célja lehet egy filmbemutató írásnak, hogy óvjon témájának tárgyától. Mint ahogyan most. Mert ha bárki a Dreamworks forgalmazta Irány Eldorádó című terméket az eddig tiszteletre méltó Disney-konkurens ígéretes rajzfilmjei (Egyiptom hercege; Z, a hangya) alapján megnézésre, pénzügyileg szólva ellenértékre méltónak gondolná: az súlyosan téved. 

Technikailag ha nem is kiemelkedő, de kifogástalan a film. Ám a mai piaci versenyben ez szót alig érdemel. Az Egyiptom hercegéből visszaköszönő arcok, az ismerősen szűk sikátorban rohanó üldözéses jelenetek, a tenger, a hajók, a dzsungel és a többi látvány… nem tudja feledtetni a durván fals, erőltetett alapkoncepciót. Miguel és Tullio, a két spanyol szélhámos kalandjai ugyanis végig a csalás, az árulás, a hazugság, a kapzsiság és a kéjsóvárság (!) cégéres - nem vicc - tanpéldái, grammnyi vonzó és a megcélzott korosztály számára bármiképp építő jellemvonás nélkül. Ezenkívül a film mintha görcsösen ellenpontozni kívánná a stúdió saját korábbi munkájának, az Egyiptom hercegének karakteres szellemi vonalát, mintha a kultúrák közti tolerancia jegyében az inga most a „másik”, a pogány, a politeista irányba lendült volna ki. 
A két köztörvényes ugyanis potyautasként Hernan Cortés, a rettegett konkvisztádor, El Dorádót, a legendás Aranyvárost kutató hajójára kerül. Innét megszöknek, s ők érik el elsőként a mesés helyet, ahol istenként fogadják őket. Ezután kéretlen bepillantást nyerünk a helyi varázsló emberáldozatot előkészítő, utóbb szörnyet kreáló varázslataiba. A többnyire azért jámbor indiánok között a fülnek furcsa, viccesnek szánt bibliai-szófacsarások hagyják el a „két isten” ajkát: „szeretem, ha zsoltárt zengenek nekem”; „lehetne ez talán az első parancsolat”.
Nyilván téma kell a rajzfilmeseknek. Indokolható, ha piacának szűkülésétől tartva nem akar valamiféle eszmei karanténba kerülni egyetlen, pénzügyi egyenlegére figyelő cég sem. De ilyen áron nem érdemes. Mert lehet most politikai korrektségből jó nagy piros pontot kapni, de lehet elveszíteni sokak rokonszenvét is, akik úgy vélték: itt jön végre egy rokonszenves műhely, ahol az alkotók a Disney mind számítóbb, természetkultuszba oltott globalizmusától eltérőt kínálnak. 
Egyébként már filmnézés alatt címet keresve e pár sor fölé, igen jogosnak tűnt az „Egyedül a moziban” vagy a „Magány a multiplexben” közül választani…, de az első képkockáknál váratlanul további két néző is betévedt. Így talán az áramköltség bejött. (Pálfy Gyula)